Ugrás a fő tartalomra

2018 // 2019: ezek voltak, ezek lesznek

Vissza- és előretekintés vidéki//városi stílusban, kitérve a legfontosabb és legnépszerűbb idei bejegyzésekre.


Ház I.

Ha eddig nem szerettük volna eléggé, vagy kétségeink lettek volna vele kapcsolatban, hát, mostanra egyértelműen a lieblingünk lett. Miközben az összes problémája valós, az összes előnye is. A gyerekek vissza-visszatérnek arra, hogy milyen lenne ott karácsonyozni vagy legalábbis a téli szünetben ott pihenni, pedig nem is említettem nekik, hogy írtam erről a blogon. Ötéves mérnök kollégánknak hála, konkrét tervünk van arra vonatkozóan, hogyan kell felerősíteni egy fenyőfát az autó oldalára (sic).


A legfontosabb felújítási teendőkre előteremtettük a fedezetet (jeeee), most már csak arra kell borzasztóan figyelni, hogy az építőipar és mi ebből a legtöbbet hozzuk ki. Van egy listánk H-val, hogy a felújítás során, ha ki is maradnak dolgok, miből nem engedünk. Elképesztően izgalmas és idegőrlő lesz, ráadásul még nem is látom pontosan, hogyan tudok folyamatosan jelen lenni a munkálatok alatt.

egyik kedvenc bögrém, egyik kedvenc konyhám

Berendezésben a tiszta és funkcionális country lesz a fő irány. Szem előtt akarom tartani, hogy a hajdan lenyűgözőnek talált első ház hangulata, stílusa, avíttas-értelmiségi stichje milyen volt, és bizonyos elemeit annak is át fogom emelni ide. Bárcsak ott tartanánk már. 

Könnyebben

Az év egyik fő iránya a cuccoktól való megszabadulás volt. Nem ám úgy, hogy ha egy dolgot behozunk az ajtón, akkor két dolgot ki is kell venni a szekrényből, és kitenni, hanem, ha valami bejön, akkor legalább tíz dolog ki is kell, hogy kerüljön. Az már nagyjából mindegy, hogy milyen tíz dolog, mert úgyis van elég. :-)

A városi lakásunk még mindig nem elfogadhatóan tiszta és rendezett, sőt, most pont nagyon kaotikus, de látom az alagút végét. A tanév végéig be akarom fejezni a szanálást és a funkciók újraosztását (például nekem is kellene dolgozósarok stb.). Jóval többet szoktam adományozni konkrét embereknek, nemcsak az Oltalomnak (ahol pár napja is jártam, és ahová januárban újra megyek). 

A kis előszobai használtruha-bizniszünk sokáig stagnált, majd karácsony előtt jól felpörgött, ami azért ironikus némileg, mert mostanra nem érdekelnek igazán sem az új ruhák, sem az anyagiak. Persze, sikerélmény volt, és jó lenne folytatni.


Teljesen igaz, amit eddig csak olvastam: ha egyszer rákapsz a minimalizálás/lomtalanítás ízére, soha többé nem akarsz visszafordulni. 1 m2 tiszta felület többet ér, mint 1m2 tárgyhalmaz. Uff.

Táplálkozás

Arról már sokat írtam, hogy mennyire szeretek enni, arról viszont még nem, hogy 2018. januárja óta nagyjából (90%-ban) vegetáriánus módon étkezem (és nem is főzök/sütök nemvega ételeket). Évek óta vágytam erre, nem tudom, mi tartott idáig. Pontosan tudtam, hogy ezt akarom, és most, hogy megvalósítottam, nagyon jó. Egy új, izgalmas világ. Jövőre - a 100% mellett - a vegán tejtermékek felfedezése és beépítése a cél.

egy curry kezdete

Kultúr

Földrajzi értelemben nem igazán jutottunk el messzire. Az volt a tervem, hogy nyáron mindenféle fesztiválokra fogunk járni a Balaton körül, szandálban, lenge overálban és szalmakalapban, aztán sokszor győzött a JOMO = joy of missing out; a kimaradás/otthon maradás élvezete. Ebben nagy szerepe volt Radír Felix Percy-nek, illetve, legyünk őszinték, a rohadtul fárasztó kerti munkának. 
Az év két nagy koncertélménye Chick Corea 🎹 és Victor Wooten 🎸 nevéhez kötődik egyébként (emlékezetes volt a januári (?) Európa Kiadó, illetve az első szabadtéri Lóci játszik is), és év közben még így is többször éreztem programéhséget magamon. 


A heti 1-2 komolyabb kulturális élmény lenne az ideális, hogy lehessen rendesen rákészülni, később utánanézni a részleteknek, elemezni stb. Azt hiszem, a kiállítások felé lehetne elmozdulni még. 

Psziché

Ad notam Micimackó: megértettem valami nagyon fontosat a lelki dolgok terén is. Mondjuk, itt volt az ideje. 


Majd kiderül, hogy a felismerés elegendő lesz-e ahhoz, hogy másképp csináljak - kb. mindent. Hogy időben kitegyem azt a fckn' stoptáblát. Közben, persze, én mégis én maradjak.


Tök érdekes, hogy a pop-pszichológia a megfelelő lelkiállapotban mennyit segít pusztán azzal, hogy ráébreszt: más is küzd azzal, amivel te. Csúnyán belemegy a problémába és pofátlanul, mégis megértően kimondja; ezzel fel is oldja a tabut és a fájdalom egy részét. 

ez egy kihagyhatatlan darab

Tulajdonképpen tiszta gondolat-párlatokat kapsz. A gyógyító hatású szarkasztikus
 felnyerítés mosoly sem rossz.


Nagyon ajánlom.

Ház II.

Többen írtátok, hogy tanuljunk meg pihenni is a háznál. Jövőre rajta leszek, ígérem. Legkésőbb a téli szünetre. 😉🛀🎁🛌


Boldog karácsonyt! ❄️🎄




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p