vidéki városi

Kedves Játékosok, köszönjük, hogy ennyien szerettétek ezt a játékot és azt, hogy együtt ünnepelhettük a CK első születésnapját!  Öröm a lelkesedést látni.  Kis bosszúság ugyanakkor, hogy akadnak, akik nem elég figyelmesen olvassák el a játékkiírást. A sütik esetében például nem volt lehetséges a többszöri/sokszoros jelölés a képeken... egy személynek a későbbiekben sem kell majd többször nyomot hagyni, aki pedig túljelöli magát, növelés helyett éppen, hogy csökkenti a saját esélyeit, hiszen kizárja magát a játékból. No, de most örüljünk, mert megvan a nyertesünk! A hat darab exkluzív, zászlódíszítéses cupcake tulajdonosa: Egyed Kriszta! Gratulálunk!   Kérlek, írj egy e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre, hogy egyeztethessük a részleteket. Ma új játék unk indul; ha szeretnéd eggyel kevesebb karácsonyi ajándékon törni a fejed, gyere!

- De jó! Én is imádom a bunting ot, nagyon jól fog mutatni a tortán! - ez után az e-mail után úgy számoltam a napokat, mint kisgyerek a nyári vakáció előtt. Őrülten szerettem volna látni a tortát, amit az első blogszületésnap alkalmából készített nekem Viczkó Beáta, a kopenka alkotója . És eljött az a nap, amikor megláttam. Megérte kivárni.     Amikor belép a kávézó ajtaján, kezében az ismertetőjele: a fehér, szögletes, és mint később kiderül, meglepően nehéz tortásdoboz. Persze, hiszen egy magas, sokrétegű tortácska ül benne. Jobb antré nem is kell: bekukucskálok a dobozba, elolvadok a látványtól, és megindul a beszélgetés. Közös témáinkat a gyerekek-kedvenc lakberendezési stílusok-bloggerszféra-lakások-falszínek-mozaiklapok szavakkal lehet röviden leírni.      Bea munkáit jól ismertem, de eddig az áldott pillanatig csak az internetről: tortái vicces, színes és az ünnepelt kedvenceit megjelenítő díszeikkel gyerekzsúrok és családi születésnapok di...

        Bekuckóztam a kedvenc fotelembe, magam mellé készítettem egy nagy bögre teát, megírtam az első posztot , majd erős szívdobogással lenyomtam a "bejegyzés közzététele" gombot - és azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Így kezdődött minden egy közepesen szürke novemberi délutánon, egy évvel ezelőtt.       Az első hetekben kifejezetten szerettem azt a bejegyzéstípust, amelyben egyetlen képről írtam hosszabban. Úgy éreztem: végre, mindig is erről álmodoztam! Az idők során ez módosult, és ma már többnyire nem a szöveg a leghangsúlyosabb, de továbbra is szeretek elidőzni egy-egy költőien szép fotó felett.        A blog célja a kezdetektől az, hogy megvizsgálja, megvitassa az olvasókkal: veletek, miért szeretjük ennyire a vidékies stílust . E cél érdekében kimásolt, külföldi magazinokból származó képriportokat is örömmel használok fel - a halloweenes házikóba tegnap legalább ötször látogattam vissza...