Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról I.

Van az előtérben egy sarok, amelybe a kezdetektől tudjuk, hogy konyhát fogunk installálni. És mint tizenkét éves tervezőtársammal kitaláltuk, ez egy, az anyagi ráfordítás tekintetében minimalista, cuki és nagyon funkcionális konyha lesz.


Irtó kevés hely van: a bejárati ajtótól jobbra egy méter, azután elfordulva 60 cm, majd az ablakmélyedés következik (kb. 60 cm), és újabb egy méter a Gerendás szoba ajtajáig. Slussz. 

Ahhoz viszont nagy ez az előtér a maga közel 12 m2-ével, hogy mindössze csizma- és kabáttárolásra használjuk. (Majd arról is külön lesz szó, hogy azt hogyan fogjuk megoldani.)

És hát, az van, hogy a nyári konyhában őszi estéken-reggeleken eléggé fázunk, illetve nem nagyon praktikus onnan átvinni a Gerendásba a teljes étkészletet, eszcájgot, és az ennivalót minden étkezésnél. Csináljuk, csináljuk, amíg nincs más, de azért nagyon vágyunk már egy kis (country) komfortra. 

valami hasonló

Az előtérben L alakban lehet főzősarkot berendezni, ha elvezetjük ide a vizet, amihez (és a padlószigeteléshez egyébként is) fel kell szedni a linóleumot és az alatta lévő cementlapot.

Kemény kötöttségek vannak, és nem csak anyagi értelemben, de valahogy ez a tény nagyon inspiráló és motiváló is. Piszkálja az ember hiúságát.

Nem kell fakszni, de kell funkcionalitás.

Nem kell új bútor, de kell vidéki stílus.

Nem kell túldimenzionálni, de kell tárolóhely.

A munkafolyamatok rendje: hűtő => mosogató => munkapult => tűzhely nem tud tökéletesen érvényesülni, de pici a hely, szerintem nem lesz zavaró, mivel kb. két lépés minden egymástól. Illetve, tök mindegy, mert erre a kompromisszumra szükség van.

Racionálisan ugyanis a kis hűtőszekrénynek az ablak alá kell kerülnie, mert csak az fér be a párkány (= 85 cm) alá. Hiába minden angol vidéki konyha alfája és omegája az ablak alá helyezett butler's sink, ha egyszer az ablakmélyedés túl alacsonyan van, kénytelen vagy arrébb helyezni. (Most egy könnycseppet elmorzsoltam azért, mert ez tényleg úgy szerepelt az álmaimban, hogy állok az ablaknál, és nézem a rózsabokrot, miközben a kezem belelóg a... mosogatóvízbe.)


Úgyhogy, a bejárati ajtó mellett lesz az egymedencés Domsjö (vagy mai testvére), balról kapva természetes fényt is, mellette - balra haladva - egy 40 cm-es pultrész a sarokban (=> edényszárítás!), majd a hűtőszekrény, majd újabb pultrész és a tűzhely, alatta a sütővel. 

ami kicsi, az kicsi

Dilemmák és kérdések:

Vettem nagyon jó áron egy négyégős főzőlapot és egy alá beszerelhető elektromos sütőt (több mint egy éve kerülgetjük, ehem...), de lehet, hogy muszáj lesz kétégőset venni a helyszűke (nagyon kevés pultfelület) miatt.

Elemek egymás tetején: néha tetszik, amikor két felsőszekrény van egymáson, a felsőben a ritkábban használt cuccokkal. Agyonnyomhatja a teret, úgyhogy óvatosan kell ezt csinálni.

Eközben nagyon szeretnék valamelyik falra nyitott polcot (mint a Házprojektben), mert ahogy korábban írtam, unalmasnak találom a teljesen beépített konyhákat.

Stílusában nagyon tetszik a Courtney Adamo-éké, persze, az erőltetett makramé-sztájl nélkül.


Ezen az odadöntött vágódeszka-trenden, mondjuk, mindig mosolygok. Tök jól néz ki, de nagyon elharapózott. :)

Ami náluk a hatalmas térben szuperül mutat, a letisztult felületekkel, a gyógyszertári üvegekkel, az ál-régi cuccokkal, azt párszázezer forintért egy sarokban létrehozni eléggé merész ötlet, mindenesetre, az irány fontos. És például a befőttesüvegbe tett müzlik és magvak: filléres tétel.

Ami még eléggé bejön, az az _artkraft apró házban berendezett konyhasarka. Abban is vannak modorosságok, de azért büszke lennék, ha stílusában hasonlóan egységes lenne, amit mi hozunk majd létre.

Nagyon szép a Szentjobbi Krisztáéké is, igaz?

Zárásképpen egy további kedvenc:


(folyt. köv.)




Megjegyzések

  1. Tetszenek az ötletek amiket gyűjtöttél. A vágódeszkák hagyján, de én a varrógépekre rádolgozott ettől attól sikoltozok, túl sok már. Nálunk nyitott polcon vannak a poharak, tányérok, tudod, van mit takarítani vele, használat előtt eltörölni, öblíteni. Amúgy jól mutat. Maradjanak a nyitott polcon az üvegekbe töltött élelmiszerek, a dekor. Nekem ez a tapasztalatom, de mi függve vagyunk, a polcokat befúrták/belevágták a tömésfalba, ez van, ezt kell szeressük.Amúgy jól mutat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, köszönöm a tapasztalat-megosztást. Hát, igen, a multifunkcionális varrógép-állványok... Majd arra kell figyelnünk még ennél a kis konyhánál, hogy ELEVE kevés cucc legyen, amit tárolni kell benne. Kb. tényleg úgy, mint egy vendégháznál.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má