"Nem retro az. Régi. " - mondta teljes joggal kedves barátunk, amikor egy másik kedves barátunk hetvenes-nyolcvanas években "ragadt" balatoni nyaralójának hangulatáról áradoztam neki, és retrózni mertem. A kissé pikírt helyreigazítás azt jelentette: ezek a lakberendezési tárgyak nem a nagymintás, harsány textilek, a műbőr fotelek, a makramék és bambusz virágtartók mai utánérzései vagy koppintásai . Ezek maguk azok a tárgyak. Poós Zoltán rögtönzéseket, bagatelleket írt gyerek- és fiatalkorunk felejthetetlen tárgyaihoz. Magukhoz a tárgyakhoz. Ahogy a műfajmegjelölés is jelzi, a történelemnek és személyes élettörténetünknek ez a nagyon fontos szakasza (vö. fiatalságunk) minimum vegyes színvonalú tárgyak között zajlott. Mondjuk ki: igen sok tömeggyártott, ma már megmosolyogtató vacak között, néhány üdítő kivétellel. Amelyek, ha nem lettek volna egyben szimbólumai a kornak, jelentéktelen műanyag- és pléhkupaccá olvadnának össze az emlékezetünkben. De a...