Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Vetemény

Néhány héttel ezelőtt eszembe jutott, hogy amikor teljesen elbontjuk az ólakat, elhordjuk a sittet, valamilyen palánkszerű kerítést teszünk a hátsó telekhatárra, feltöltjük földdel a kb. ötven négyzetméteres területet és felszántjuk a talajt -- szóval, irdatlan mennyiségű munka után --, akkor mit szeretnék oda: kiskertet. átültetettek a fészernél Mondjuk, ez tök meglepő még magamnak is saját magammal kapcsolatban, de egyre jobban tetszik az ötlet, és amikor a tűző napon órákon át cserépcsúszdával csúsztatjuk le a bontott cserepet, ez a legjobb motiváció: látom magam előtt, milyen helyes, szélvédett konyhakert lesz a garázs és a sütögető között, a járda mellett. A legjobban azok a nem teljesen katonás veteményesek tetszenek, amikben vannak virágok is, vagy például egy-egy bokor, dézsás növény, magaságyás meg ilyenek. Ezer éve tartogatok egy virágfuttató rácsot, az lesz a futórózsa kapaszkodója, ami a konyhakert végében lesz, az ex-tyúkól oldalsó falán. Először a kezdőknek való zöldségek
Legutóbbi bejegyzések

Róza és a többiek

Írok majd a nyár fő témájáról, a tyúkól-projektről is, csak most megint összegyűlt annyi apróbb, egy-kétmondatnyi történetem, hogy jöjjenek ezek előbb. Annyit azért elmondok, hogy előre nem láttam, mekkora munka lesz a romos épület helyére felhúzni egy újat, pedig nem ez az első meló, amelyikben én vagyok a segédmunkás. Már most nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, hát még, ha teljesen készen lesz! Volt néhány nehéz nap, amikor fel lehetett volna adni, de nem így történt. nem olyan fából faragtak engemet Amikor van egy kis idő, próbálom erősíteni a ház népi jellegét: ehhez használtam a néhai családtagunk, M. Róza faragta menyecskét és a picit (sem) sablonos üzenettel bíró porcelánszívet (csak el ne törjön, ugye). heartbreak = universal Az elmúlt hetekben nagy kockapókerezések mentek esténként. Nekem való társasjáték, mert nem irtózatosan hosszú, és tudok benne nyerni néha. Nagyon ajánlom mindenkinek, a gyerekek is megszerették. Csavarozgattam ezt-azt, például a kedvenc zománcozott t

Aktív, szódával

Berobbant a nyárnak az a formája, amikor olyan erősen tűz a nap, hogy nem látom, mit fényképezek. ...és UV-felsőben szedjük a levendulát Szeretem azt az érzést, amikor az ide-oda utazások miatt a délutáni alvásból felébredve egy pillanatra nem tudom, melyik házban vagyok.  A rózsák egy nap alatt nyílnak ki és fonnyadnak el. Pár naponta úszunk és nem vagyunk nagy lángosozó csapat; ez arra is jó, hogy ha egyszer egy szezonban mégis eszünk strandkaját, az igazi különlegesség a gyerekeknek. Talán júliusban lesz egy ilyen alkalom, otthonra pedig vettem lángoshoz való lisztet. A luxus, amit most megengedtünk magunknak, a termelői gyümölcs. Kb. minden alkalommal, amikor elmegyek a sárgabarackokkal teli tál mellett, elsírom magam a gyönyörűségtől. Rengeteg kubikosmunka van az ex-tyúkól miatt, elég kemény a kánikulában, majd beszámolok a haladásról. A Vitorlás szobában a sámli egyelőre ilyen lett, majd még megkoptatom kicsit. A traktoros függő és a lomis fogas is nagy kedvenc. Összeraktam a gye

Festék, próba, 🍒

Reggelenként nagyon észnél kell lenni, hogy haladjon az ember a dolgával, mert aztán beüt a délelőtt tíz óra, és akkortól nem lehet semmit csinálni a hőség miatt. Esetleg bent, de ott se nagyon. Mondjuk, mindig is reggeli típus voltam, de néha úgy elméláznék a cikóriakávé fölött egy fél órát, ha lehetne. Vicces és jó dolgok az elmúlt napokból: Van narancsszínű liliom-mezőnk a terasz előtt, de ők is megérzik a szárazságot, locsolni kell őket.  Még a városban sikerült készíteni a balkonon egy üveg tökéletes kovászos uborkát. (A "kezdők szerencséje"-szabály szerint.)  A második adag, amelyik a háznál készült, ideális körülmények között, persze, már nem lett annyira lenyűgöző, de azért el fog fogyni. E.-vel véletlenül felgyalogoltunk a Várba. Tényleg csak a Rumini-közeli másik célpontunkhoz indultunk, és egyszer csak (f)eltévedtünk a Halászbástyára. A legcsodálatosabb nem is a panoráma volt, hanem -- az egész spontaneitása mellett -- a Pest hőmérsékletéhez képest mínusz 15 fok és

Keretezett recept

Nehéz volt megállnom, hogy ne a "Zöldségpüré a falon" címet adjam...  Telefonról írom ezt a bejegyzést, úgyhogy rövid lesz.  Rendrakás közben egy mappát is találtam, amelyik kézzel írt receptekkel volt tele. Még évekkel ezelőtt tettem el, amikor a Young House Love páros könyvében láttam egy ötletet: ott kinagyítva szerepel a klasszikus amerikai receptkártya.  Úgy döntöttem, nem halogatom ezt az ötperces projektet, ha most csak egy receptet tudok bekeretezni, akkor annyit. Így került a kis konyha falára a régi házi vegeta leírása a megsárgult papíron: témába vág, és nem árt egy kis békebeli hangulat a metrócsempe mellé. 

Ágy-styling a Vitorlás szobában

Van egy, a házhoz kapcsolódó mondásunk: "minden úgy volt jó, ahogyan [az előző tulajdonosok] csinálták". Gondolhatnátok, hogy teljesen ironikusan értjük, de a legtöbbször egyáltalán nem. Ha valami ironikus, az a címben a styling szó, mert végül is csak annyi történt, hogy megágyaztam... Számtalan esetben bizonyosodott be, hogy egy adott bútordarab -- miután ide-oda cipeltük -- éppen ott van jó helyen, ahol a ház megvételekor láttuk, vagy, hogy a szerszámokat, a pallókat éppen úgy kell tárolni, ahogyan akkor voltak stb. Van ebben tapasztalat, a ház ismerete, a régiek életbölcsessége, szokásrendszer, és megtanultam mindezt nem egy vállrándítással elintézni, éppen azért, mert nagyon szeretem a házat. Így esett ezzel a kamasz-ággyal is, amiről ugyan eléggé hamar kimondtam, hogy csak ideiglenesen szeretném megtartani, majd elhozzuk a városból az emeletes ágyat a helyére, vagy veszünk bármit, végül mégis szinte centire ugyanott áll ma is, mint négy éve. Pontosabban, mint hatvan év

Régi-új tárgyak

A rendrakásban rejlő járulékos jutalom: mindig találunk valamit, ami eljöhet a lakásból a házba. Még mielőtt elkezdem, leírom, hogy E. tök fáradtan mit mondott, amikor elhaladtunk az általában csak Csoda és Kósza néven emlegetett, kedvenc lovaink mellett: milyen jó, hogy nekik mindig itt van egy ilyen kényelmes ló-istollá.  Eléggé nyerítettünk, őt magát is beleértve. az összes virágtartónk fellelt darab A múltkori bejegyzés óta nagyon komoly mennyiségű szeméttől szabadultunk meg a lakásban, a lifttel is több kör volt minden nap. Igen, ezt a lomtalanításkor kellett volna inkább, de most értünk rá, és elragadott a hév. Iszonyú jó érzés mindenből a kevesebb, miközben nagy önismereti utazás meg effélék. Ma töltöttem ki egy tesztet arra vonatkozóan, hogy milyen típusú rendszerező vagyok: az jött ki, hogy "pillangó", azaz  You’re A Butterfly!  Love visual abundance and organizational simplicity. You are a really visual person and for you, it’s out-of-sight, out-of-mind. You need v