Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira. Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H. h...
Nagyon jó, sőt: egészen varázslatos dolog szeptember végén a tengernél tölteni pár napot, viszont semmiképpen sem ajánlom a könnyen eltántorítható utazóknak ( not for the faint of heart ). Van vele némi macera, elkerülhetetlen az izgalom és nem kevés a rizikó -- de bármikor újracsinálnám. Esetünkben úgy kezdődött a történet, hogy az augusztusi, Krk szigetére szóló foglalásunkat kétszer is módosítani kellett: egyszer az én figyelmetlenségem miatt*, egyszer az időjárás hibájából. Mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy elmenjünk; nem érdekelt az sem, hogy iskolaidőben nehezebb lesz megoldani. A foglalás kapcsán mindenki kedves és együttműködő volt, én pedig úgy éreztem, hogy hiába tudnám elintézni, nem korrekt lemondani az utat: lesz, ami lesz, szeptember utolsó napjaiban odamegyünk, és majd alkalmazkodunk az időjáráshoz. * majd egy hosszú, téli estén ezt is elmesélem Rendben, de idén ősszel sokszor annyira borzasztó volt az idő Horvátországban, hogy napról napra iszonyodva nézegettem az időjárás...