Néhány héttel ezelőtt eszembe jutott, hogy amikor teljesen elbontjuk az ólakat, elhordjuk a sittet, valamilyen palánkszerű kerítést teszünk a hátsó telekhatárra, feltöltjük földdel a kb. ötven négyzetméteres területet és felszántjuk a talajt -- szóval, irdatlan mennyiségű munka után --, akkor mit szeretnék oda: kiskertet. átültetettek a fészernél Mondjuk, ez tök meglepő még magamnak is saját magammal kapcsolatban, de egyre jobban tetszik az ötlet, és amikor a tűző napon órákon át cserépcsúszdával csúsztatjuk le a bontott cserepet, ez a legjobb motiváció: látom magam előtt, milyen helyes, szélvédett konyhakert lesz a garázs és a sütögető között, a járda mellett. A legjobban azok a nem teljesen katonás veteményesek tetszenek, amikben vannak virágok is, vagy például egy-egy bokor, dézsás növény, magaságyás meg ilyenek. Ezer éve tartogatok egy virágfuttató rácsot, az lesz a futórózsa kapaszkodója, ami a konyhakert végében lesz, az ex-tyúkól oldalsó falán. Először a kezdőknek való zöldségek
Írok majd a nyár fő témájáról, a tyúkól-projektről is, csak most megint összegyűlt annyi apróbb, egy-kétmondatnyi történetem, hogy jöjjenek ezek előbb. Annyit azért elmondok, hogy előre nem láttam, mekkora munka lesz a romos épület helyére felhúzni egy újat, pedig nem ez az első meló, amelyikben én vagyok a segédmunkás. Már most nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, hát még, ha teljesen készen lesz! Volt néhány nehéz nap, amikor fel lehetett volna adni, de nem így történt. nem olyan fából faragtak engemet Amikor van egy kis idő, próbálom erősíteni a ház népi jellegét: ehhez használtam a néhai családtagunk, M. Róza faragta menyecskét és a picit (sem) sablonos üzenettel bíró porcelánszívet (csak el ne törjön, ugye). heartbreak = universal Az elmúlt hetekben nagy kockapókerezések mentek esténként. Nekem való társasjáték, mert nem irtózatosan hosszú, és tudok benne nyerni néha. Nagyon ajánlom mindenkinek, a gyerekek is megszerették. Csavarozgattam ezt-azt, például a kedvenc zománcozott t