Ma délelőtt közel három órán át konyhabútort takarítottunk (és még nincsen kész), délután hat km-t sétáltam, és most maximum arra lennék képes, hogy befessem a hajam, de jó lesz az holnap reggel is, úgyhogy írok inkább. Tegnap bringáztam és pingpongoztunk. Itt szeretném megköszönni H-nak, hogy mielőtt egészen kivételesen bravúros játékkal megnyertem az utolsó két meccset, csak négyszer győzött le zsinórban, illetve, hogy fotózta azokat a dolgokat, amiket kértem, amikor megint nem volt tárhelyem. ...mint például ezt az ajándékba kapott, nagyon-nagyon finom hokkaido tököt A helyére került a madáritató. Már akkor is láttam, hogy nagyon jó lesz, amikor még csak a darabjait hoztuk el, de minden várakozásomat felülmúlta, annyira szép lett. Az a terv, hogy téglából rakott járda vezet majd be odáig, ahol áll. Amikor a ködös november olyan deprimáló lesz, mint a Hungária körút egy átlagos hétköznap reggel, nagyon sok erőt fog adni, hogy ilyen csodás dolgok várnak a háznál. A korral egy csomó ér
A nyár végén szereztem néhány konyhai dolgot, szeptemberben pedig két utcával odébb felajánlottak székeket és egy tök jó asztalkát (utóbbit elfelejtettem lefotózni) ingyen, úgyhogy hazacipeltem őket, és valamikor fel is fogom újítani mindet. A rongyszőnyeget és a ládát a városi lakásban találtam, ahogy kis, mentaszínű törölközőket is, rendrakás közben. A kosarak egy része lomis. A szappant, az üvegbúrát, a négyszögletes kosarat ajándékba kaptam. Változnak a dolgok: elkezdtem leveseket főzni, és szerintem imádni fogjuk az éttermi stílusú füles tálkákból enni a krémlevest pirított kenyérkockákkal. Szeretem a hófehér tányérokat, a zöld tálkákról pedig azonnal az jutott eszembe, hogy uborkasaláta. Jó lenne ősszel és télen feltuningolni a nyári konyhát (amit, ugye, folyton használunk a hidegebb és az átmeneti évszakokban is). Nincs benne elég tároló, és valahogyan a stílusát kéne egybefogni: ahhoz túlságosan sokat és sokan vagyunk ott, hogy egy szedett-vedett raktár legyen. Állandó a székh