Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Solo sport (születésnapomra)

A hétvégén elmentem futni. Végre, egyedül.
Egyszerűen frenetikus, katartikus, elképesztő volt. Pedig az én sportom nagyon nem a futás (hanem a bringa és az úszás). Lehet, hogy ezért is sikerült így.
Biztosan az sem véletlen, hogy éppen most szántam rá magam, és éppen a gyerekkorom helyszínéhez nagyon közel. 
Egy illatos, madárhangokkal teli erdőben, fejben nagyon-nagyon nyugodtan, és közben a végletekig kihegyezett érzékekkel.
Amikor ütemre érkezik le a láb, és tudod, pulzusmérő nélkül is, hogy egyetlen mozdulat/hang elég ahhoz, hogy jöjjön a robbanás.
Találtam egy fantasztikus, jobb napokat látott házat. Szándékosan nem vittem telefont, ezért nem tudtam fényképezgetni - így még jobb volt az egész felfedezés.
És kösz, bal térdem, hogy nem fájdultál meg - ez, mondjuk, nagy mértékben hozzájárult az élményhez.
Kéthetente járunk erre a környékre: hogyan lehet, hogy eddig sosem indultam el? Miért gondoltam, hogy nekem állandóan a kertben kell ücsörögnöm? Miket erőltettem magamra?
És miért…
Legutóbbi bejegyzések

Alaprajzi (nem)változtatások II.

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is!


Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől.

Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a faluban is: egy nyomorult terelőútra vagy fekvőre…

Mindent fel kell használni #1: gyerekruhák + gyerekszobai dekoráció

Bocs, hogy magamtól idézek, de ezt a mondásomat már a gyerekek is kívülről fújják (mindig szemforgatással körítve): nálunk az az elv, hogy "mindent fel kell használni." Minden ennivalót, minden ruhát, ami már megvan, minden termékmintát, mindent - az a rögeszmém/meggyőződésem, hogy így kevesebb lesz - egyszer - a tárgymennyiség, a pazarlás és a  himi-humi. A #márciusbanmegspórolni küldetés után következik az áprilisi kihívás. 
1. Az egyik szombaton egy szuper, Indonéziáról szóló gyerekmúzeumi programra mentünk, és bár majdnem mindig tök ziláltan-kapkodva indulunk mindenhová (amit utálok), most előre készültem. Fantasztikus érzés kikészített ruhákat felvenni, tiszta zen az egész.
A képen a kikészített kisfiú-szett látható: egy majdnem teljesen kinőtt, de "felhajtva jó még" farmer és hozzá összeválogatott, meglévő ruhák. Enyhe fokú (hehe) obsessive-compulsive szindrómában jártas lelki társaimnak üzenem, hogy jól látjátok: az alsónemű is "űrös". (Kösz, É.!)

Alaprajzi (nem)változtatások I.

József Attila                
Nyári délután a szobában    
Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga. De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után. Nem volna rossz az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán Ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.
(1922)

Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúkás, tornácos parasztház, hanem L alakú épület, nyilván ezt is a 20. század elejének paraszti éle…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Vegyes saláta

Van több bejegyzés-vázlatom; hozom is majd őket a napokban, de éppen nagyon dolgozom valamin - tipikusan egy "nem hagy aludni"-jellegű dolog -, ami amúgy a bloghoz is erősen kötődik, de még titkos fázisban van, úgyhogy most csak gyors helyzetjelentés fér bele az időbe. 
Tavasz:  tavasszal születtem, úgyhogy kikérem magamnak ezt az egész, évek óta tartó félreértést, miszerint ilyenkor sapkában járunk - a gyerekek kesztyűben is -, tegnap ronggyá áztunk a kedvenc parkunkban húsz perc alatt, folyton a lakásban kell lenni, és ilyen... várakozó állásponton van mindenki. Meg takaréklángon.

Cuccok: a) azt találtam ki, hogy a meglévő ruháinkból fogok majd olyan szetteket összeállítani, mint amilyeneket a magazinokban szoktak, és akkor talán nem mindig azt fogom hordani, amit évek óta mindig. Mert jelenleg a helyzet nagyjából ez, hehe:
b) izgalmas lesz a Vitorlás szoba - bárcsak már a berendezésénél tartanék! Ezt az - egy ideje tartogatott - ágyneműt kompenzációnk tekintem a titkos gabo…

Márciusban megspórolni #3: mire jutottunk?

Összegzés: sikernek könyvelem el, hogy napokon belül lesz egy nagyobb kiadásunk (kb. egy átlagos fizetés felét teszi ki...), és azt nem a következő havi beérkező pénzekből kell megoldanunk. A ház  további munkálataihoz még szorosabb nadrágszíj kell: ez ügyben is beindítottam néhány folyamatot.

Az eddigiek mellé még néhány konkrét ötlet:

1. Ha valaki a családból bevásárolt, akkor egy napig lehetőleg nem megyünk boltba. 

Akkor sem, ha valami nagyon fontos még eszünkbe jut.

2. Pizzáztunk egy plázában, 

kivételesen, és leginkább azért, mert 2 db biankó mozijegyet is kaptunk, és így már tényleg megérte nem főzni (fejenként kb. 1000 forint volt az ebéd - a saját italainkkal).

3. Kaptunk pár hónapja egy csomagot Amerikából 
- kösz, M.! Mivel hatalmas mennyiségű apró cucc volt benne, egy részük lesz a gyerekek húsvéti ajándéka (gyurma, matrica, notesz, gyöngy stb.). A csokikat tegnap vettem meg.
4. Kultúra

a) Tegnapelőtt néztük meg a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát (és április 2-ig bárki ing…