Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Festékfújás háromszor

Amikor megveszek egy festékspray-t, mindig eszembe jut, hogy klassz találmány, jól lehet vele haladni, de később csak gond lesz: ha elkezdem használni, vagy kevés lesz az adott felületre, és akkor kell szerezni még egy pontosan ugyanolyat (nyilván húsvétvasárnap délután), vagy sok lesz, és akkor be fog száradni, és majd dobhatjuk ki.  Most az első számú eset állt elő, de új spray vásárlása nélkül meg akartam oldani a helyzetet. Volt három kopott, lomtalanításon talált tárgy, amiket tavaszi dekorációnak szántam: egy gyertyatartó, egy tálca és egy kosár. Rémlett, hogy valamilyen festék még van a garázsban, és meg is találtam egy icike-picike maradék mentaszínű spray-t (erről azt gyanítottam, hogy be van száradva, de nem volt), illetve egy bontatlan sötétebb zöldet. Itt el is dőlt, hogy a gyertyatartó lesz mentaszínű, a tálca egyenletes zöld, és ha marad valamennyi, akkor a kosár is kap belőle egy kis frissítést. A kiindulópont: Pár perc alatt elkészültek, ebben a meleg, szellős időben ha
Legutóbbi bejegyzések

Új (tkp. régi) dolgok

1. Aki ismer, tudja, hogy van néhány írószer, amivel le lehet venni a lábamról. Közülük is a Sharpie a legnagyobb kedvencem; mondhatni, nem tudok nélküle dolgozni sem. A macskánk egy ideig folyton ellopta ezeket a szent Sharpie filceket, és befocizta őket a vitrin alá, ahonnan lehetetlen kiszedni bármit (szerintem sokhónapos virslikarikák is vannak ott ugyanilyen focizásokból eredően), és akkor nem nagyon tudtam dolgozni... El tudjátok képzelni, ahogyan azért egy hosszú, vékony rúddal minden alkalommal behasaltam a vitrin elé, hátha meglesznek, de nem. Most viszont találtam egy egész Sharpie-készletet nagyon akciósan, amihez tolltartó és füzet is jár, és egészen le vagyok nyűgözve. Az is jó, hogy be lehet cipzározni a tolltartót, így a legtöbbször nincs vita R-rel, aki persze, pályázik a tartalmára, de hiába. 2. Teddy Swims-maratonban vagyok egy ideje, a gym-ben is, és egyrészt mindig mosolyognom kell, olyan elképesztően tehetséges és közben aranyos, életigenlő stílusa van -- kvázi sze

Animal(ium)

 A teák még mindig kitartanak, az edzőterembe még mindig járok, izom még mindig nem látszik. :P Eléggé biztos vagyok abban, hogy semelyik edző sem olvassa a blogom, ezért merem leírni: az egyikük edzőcuccára az van ráírva hatalmas betűkkel, hogy Animal . Milyen találó. :-)  Ad ösztönök: sajnos van addiktív része is az edzésnek, de nem fogom hagyni, hogy elvegye az örömöm ez az egészen elképesztően erős hajlam bennem, ami miatt már rohadt sokat szenvedtem eddig is. Most mentálisan én akarok az erősebb lenni. Már csak azért is, mert úgy gondolom, nagyon fontos lenne folyamatosan fittnek lenni, ezt ráadásul a tudomány mai állása szerint ötvözni kellene egyfajta időszakos böjttel -- életmódszerűen. Nálam legalábbis biztosan nem működik már a napi hosszú séta plusz egy kis biciklizés - egy kis úszás - sokszor kicsit, néha nagyot evés rendszere, ami tök igazságtalan, és régen bőven elég volt, de akkor is tény. Kivettünk egy albumot a könyvtárból, és pár pillanatig komolyan felmerült bennem,

Téli leltározás

Jó volna feléleszteni a rendezo365 Instagram-oldalt, mert nagyon sok anyagom lenne oda is, miközben ennél többet mégsem kellene a közösségi média böngészésével töltenem, mert több kára van, mint haszna, és örülök, ha valamennyire kordában tudom tartani az online időt. Erről jut eszembe: most már több mint húsz hírlevélről iratkoztam le. Én az a fajta minimalista vagyok, aki nagyon szívesen néz videókat és olvas cikkeket a témáról, meg is fogad bizonyos tanácsokat, de azért sokszor rendetlen, ráadásul gyűjt is, halmoz is ezt-azt, ha fáradt, nehezen áll ellen az impulzusoknak, és néha csak bólogat ahelyett, hogy cselekedne. Na de, most tényleg elegem lett a postaládámba ömlő kéretlen reklámokból, és még a kedvenc márkáimról is lemondtam, mert szeretném megóvni magam az értelmetlen költekezéstől. A Tchibo cuccok például tényleg jók, de az elmúlt években butaságokat is vettem, és volt jó pár dolog, ami hasznosnak tűnt, viszont mégsem vált be annyira. Mondjuk, van egy 3in1 telefontöltőm onn

Sikerült / elmaradt

A napokban láttam az Előző életek című filmet, amiért majdnem mindenki rajong, és elképesztően magas értékeléseket kapott mindenhol. (Spoiler alert!)      Az első gondolatom a film végén az volt, hogy de jó, hogy nem mentem el érte külön a Művész moziba. :P Biztosan az én ízlésem nagyon kommersz, mégis vállalom, bocsánat: én azt szeretem, ha a főszereplők végül összejönnek a filmben. Mi több, szerintem az a helyes, ha bizonyos nehézségek ellenére többször adódik esély összejönni életünk szerelmével -- mert ilyen bitang szerencsések vagyunk --, hogy talán az x-edik ilyen esetben már nem szúrjuk el. Sajnos, a másik gondolatom szinte végig az volt, hogy ez is aszimmetrikus viszony, mégpedig a kezdetektől fogva, hiszen a csajnak fontosabb az emigráció, az írás, később pedig a zöldkártya (!), mint a koreai fiú, aki értem, hogy a hátrahagyott kultúrát fejezte ki filmes nyelven, de hát akkor is, basszus.       A legérdekesebb kérdés tulajdonképpen az első iskolai jelenettől kezdve az identitá

Il forno

Az év végi utazás előtt eldöntöttük, hogy nagyon kevés bevásárlást fogunk végezni a háznál, mert akkor hol a kikapcsolódás, ha mindig boltokba rohangálunk. Ezt az elhatározást, bár most is helyesnek tartom, mindig megbánom, amikor be kell pakolni az utazáshoz, mert először kivitelezhetetlennek tűnik a dolog. Karácsony után is nagyon sokáig hordtam ki és passzíroztam be az alapanyagokat az autóba, mire végre el tudtunk indulni. Nyilván ilyenkor túlkészül az ember, így végül rengeteg ételt haza is hoztunk, de mi nem vagyunk képesek máshogyan csinálni, azt hiszem, és az a része nem rossz, hogy januárban mindenféle van a mélyhűtőben, amit csak meg kell melegíteni. Amikor odaérünk, az első óra mindig azzal telik, hogy tüzet próbálunk csiholni (úgy értem, minimum három kályhában), ezalatt mindent, de mindent kihordunk az autóból a terasz asztalára és a nyári konyhába, és kezdődik a szortírozás: melyik táska hová való. Ha eközben sikerül meginni egy teát/kávét, és elkezd meleget adni a Salgó

Egy hónappal később

     A karácsonyi dekoráció sosem volt az abszolút kedvencem, de tavaly a dobozaimból majdnem mindent használatba vettem; most valahogy jobban inspirált, ha bárhol szép díszítéssel találkoztam, sőt: voltam ablak-spottingolni is, azaz kifejezetten azért sétálni, hogy megnézzem, ki, hogyan készül az ünnepre.        Szuper ötleteket gyűjtöttem, az egyik kedvencem az, amikor minden ablakba egy-egy nagyon szép, egyedi figurát akasztanak ki szép szalagra függesztve, például angyalt, szamarat, szerecsen királyt (semmiképpen sem csillogó-villogó, hanem kb. iparművészeti igényességű vagy s.k. darabokat).      Két közhelyes igazság rám is érvényes: 1. jobban élvezem a készülődést, mint magát az ünnepet; 2. január első hetében azért jólesik majdnem minden, karácsonyhoz kötődő dolgot elpakolni, mert addigra telítődik az ember. Egész télen nagyon szeretem viszont a füzéreket (például a kávézók ablakában is). A legjobb programjaink a következők voltak: pici, emberléptékű, nem végletesen túlárazott a