Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Karácsonyi készülődés

Hű leszek magamhoz: készülődés mindent fel kell használni-módon - egy kis zenei élménnyel. Ami, elárulom, nem a Diótörő lesz. (Nem mintha baj lenne vele.) Hanem egy meglepő és tanulságos eset.

Hogy vagytok a hóban? Én most fáradtan, de jókedvűen, mert reggel erőt vettem magamon, és elmentem a Tesco-ba két műanyag szánkóért (közben szólt az autóban a Let It Snow...). Már fel is avattuk őket. A legjobb az volt, hogy a karácsonyfa alá kerülő játékokat is meg tudtam venni. Mivel abszolút nem vagyok képben az akciókat illetően, kellemes meglepetésként ért, hogy ezen a hétvégén éppen 30% kedvezmény van a játékokra (azokra is, amelyek már le voltak árazva, ami azért eléggé kihagyhatatlan).
Kevertem saját mézeskalácsfűszert. Még a mi lazán felszerelt fűszerpolcunkon is volt - csúnya zacskókban - fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom és szerecsendió: jó sok lett.

A koszorúk közül az egyik egy sálból, a másik egy pulóverből készült.
A pirosnak az a további különlegessége, hogy a manót az egyik l…
Legutóbbi bejegyzések

Rendhagyó bejegyzés (#a szeretet ünnepe)

Örülök, hogy a házunk szerintetek is szép - a folyamatos figyelem és drukk nagyon motiváló. Ezért is megérte megvenni és érdemes küzdeni a felújítással. Ami miatt valóban, most már legbelül is úgy érzem, hogy csakis ez a ház lehetett a miénk, az az, hogy ezen a nyáron a sors különféle húzásainak furcsa összjátékából adódóan lett egy macskánk. Ott, a háznál. Azt kell, hogy mondjam, mesébe illő módon.
Emlékszem, ültem a kertben, nagyon kellemes hangulatban, és egy pillanatra eszembe jutott a tavaly áprilisi házvásárlási fiaskó: ahogyan akkor hetekig az járt a fejemben: "miért történt ez velünk?" - és lenéztem, és végre megvolt a válasz. Ezért. Gondolom, így születnek a fatalisták. ;)
Lett egy állatunk. Egy édes, huncut, jóindulatú, ragaszkodó, nagyon okos, arisztokratikusan szép, csodálatos macskánk.
(Totálisan elfogult vagyok, bocsánat.)
Milyen újdonsült macskagazdának lenni?
Még mindig abban a fázisban vagyunk, olyan friss az érzés, hogy amikor egy kis idő után, mondjuk, a re…

Advent 2018 (#sordino)

Idén nagyon tudatosan figyelek arra, hogy az adventi időszak ne túlingerelt kapkodással teljen, a tárgyak szaporítása helyett inkább használjuk és élvezzük, amink van, és arra is, hogy a mennyiség helyett a minőség győzzön. Valamint arra, hogy a felsoroltak ne üres frázisok legyenek. :)

A fotón látható édességnél persze, jóval többet kaptak a gyerekek, de ők és én is elégedettek vagyunk, az ablakokban büszkén kiállított zsákok jól néznek ki, és minden nagyon finom a Mikulás-csomagokban: kell ennél több?

Adventi naptár: nos, jövőre reform lesz, mert kicsit belefásultam. Annál hedonistább és materialistább vagyok én magam is, hogy csak élménykupon és/vagy mese/vers kerüljön a 24 ablakocskába, a jelenlegi rendszer viszont elszívja az agyamat eléggé fárasztó: kb. kétnaponta édességről, minden páratlan napon pedig valami más apróságról kell gondoskodni: volt már kiskézkrém, kistükör, kislegó, lesz kishajkefe, kishajgumi, gyümölcspüré, gyerekvitamin, rágógumi. Eközben egy kicsit túlságosan s…

Konkrétumok a kiskonyháról I.

Van az előtérben egy sarok, amelybe a kezdetektől tudjuk, hogy konyhát fogunk installálni. És mint tizenkét éves tervezőtársammal kitaláltuk, ez egy, az anyagi ráfordítás tekintetében minimalista, cuki és nagyon funkcionális konyha lesz.

Irtó kevés hely van: a bejárati ajtótól jobbra egy méter, azután elfordulva 60 cm, majd az ablakmélyedés következik (kb. 60 cm), és újabb egy méter a Gerendás szoba ajtajáig. Slussz. 
Ahhoz viszont nagy ez az előtér a maga közel 12 m2-ével, hogy mindössze csizma- és kabáttárolásra használjuk. (Majd arról is külön lesz szó, hogy azt hogyan fogjuk megoldani.)
És hát, az van, hogy a nyári konyhában őszi estéken-reggeleken eléggé fázunk, illetve nem nagyon praktikus onnan átvinni a Gerendásba a teljes étkészletet, eszcájgot, és az ennivalót minden étkezésnél. Csináljuk, csináljuk, amíg nincs más, de azért nagyon vágyunk már egy kis (country) komfortra. 

Az előtérben L alakban lehet főzősarkot berendezni, ha elvezetjük ide a vizet, amihez (és a padlósziget…

A közelítő tél

Azért az, hogy Berzsenyinek a blogbejegyzés címében megidézett verséből ma a természeti képek tűnnek fel leginkább, jelent valamit. Tizenhat évesen, hiába látszott úgy, hogy az irodalom érdekel igazán, hiába olvastam százszor, és tudtam, hogy nagy vers, abszolút nem ráztak meg ezek a fordulatok. Most viszont... eléggé.

Őszintén remélem, hogy eközben az is igaz, amit legutóbb a nagyon nem magaskultúra szövegei között olvastam: 
"Nem vagy túl öreg. És nincs túl késő." 
:P
A Ház az összes problémájával, megoldandó kérdésével és a tennivalókkal komolyan segít abban, hogy természetközelibb módon éljünk, jó levegőn legyünk, az igazán fontos dolgokkal foglalkozzunk.
Durva, hogy egy évben hány napot töltünk a városban, elzárva a természettől. 
Gyanítom, hogy a vers soraiból a rózsás labyrinth, a violás völgy és a kis nefelejcs rám gyakorolt hatásának is köze van ehhez.
Persze, a modus vivendi-t urbánus környezetben is érdemes keresni.
Régebben sokat vicceltem azzal, hogy a Margitszige…