vidéki városi

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Engem nem kell meggyőzni arról, hogy kávézóba járni nagyon jó. A lányomtól kézzel írott kupont kaptam karácsonyra: tudja, hogy vannak kedvenc helyeim és nagyon érdekel a nyers torták világa, úgyhogy nemsokára megyünk kávézni és édességet enni. Nagyon örültem az ajándéknak, igazi kincsként tekintek rá: fontos és klassz dolog az apró kényeztetések luxusa.

Nem volna szabad azonban szem elől tévesztenünk - pláne nem minden nap -, hogy bizony, a hétszáz-->ezerkétszáz forintos kávé és az ötszáz-->kilencszáz forintos sütemény: luxus, mégpedig nem is annyira apró. Abban az értelemben az, hogy amikor beugrunk az adott baráttal/családtaggal egy helyre, megeszünk egy eléggé cukorsokk jellegű cookie-t és megiszunk egy többnyire szintén geil kávét meg egy gyümölcslevet/ásványvizet, mindezért pedig lazán otthagyunk ötezer+ forintot, akkor - az alapanyagokon kívül - tulajdonképpen a szociális életünkre költöttünk el ennyit. (Meg a kávézó rezsijére, a dolgozók bérére, valamint a tulajdonos megg…

1. I am a morning person. 

Reggeli típus vagyok. Ha este normális időben fekszem le, ébredéskor megihatom a kávém (kötelező kiegészítő: egy darab banán), és békén hagynak, hajnali öt és hét óra között komoly munkabírásom van, akkor vagyok igazán produktív. Sok gyógynövényes vagy gyümölcsteával. Kilenckor menetrendszerűen jön az első holtpont; délelőtt tíz körül újra feléledek. Számos zenei élményem kötődik ezekhez a fülhallgatós szeánszokhoz.
2. Gondolom, a vonatkozó bejegyzésemből is kiolvasható,
- és biztosan köze van az öregedéshez is, hehe -, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy az állatok sokszor jobb fejek, mint az emberek. Nem keserűen mondom ezt, hanem újra és újra rácsodálkozom. Most kihagyom a giccses vallomásokat (elég nehéz megállnom, az az igazság). 🐈💓

3. Nem szeretem a túlsózott ételeket.
Borzasztóan károsnak tartom a só mértéktelen használatát, ezért próbálok inkább picit nem ízetlenül, de sótlanul főzni. Ha egy ételbe túl sok só került, akkor számomra el is van ront…

Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a január és a február nem annyira klasszikusan a házfelújítás hónapjai. 


Hiába enyhe még a tél, biztos vagyok abban, hogy az egésznapos kintlétben nemcsak szegény munkások fagynának meg, hanem mi is. De a falak bent is ontják a hideget.
Élénken emlékszem, mennyire brutál volt még tavaly márciusban is, amikor odahívtuk a szakembereket, hogy felmérjék a feladatokat.
Most az a tervem, hogy nagyon felkészülten fogom várni őket, és mire tavasszal megjönnek, és elkezdik a munkát, én már mindent részletesen fogok tudni, leszervezve a szükséges engedélyeket, kedvesen lobogtatva az ütemtervet a kezemben, haha.
Ha így tekintek a feladatra, majdhogynem kevésnek tűnik az idő 2019. márciusáig. Úgyhogy, csapjunk a húrok közé.
1. Padlószigetelés
Bútorok ki (verandára?? szerszámosba? + lefóliázni) -> padló felszedése -> szigetelőrétegek, a megfelelő helyen fűtéscsövek lefektetve + vízvezeték-szerelés -> száradás -> új burkolatok
Itt találtam nagyon jó v…

Az első részben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el.

Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet:
tányértartó;felirat/néhány nagy, térbeli betű;kép/festmény;régi/antik faliszekrény;polcon kiállított gyűjtemény;falióra; ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget. 
A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél.

Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák mixeléséből egészen lenyűgöző dolgokat lehet kihozni pár négyze…