Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Tyúklétra és csónaklakk

Nem csoda, hogy -- az előző posztot leszámítva -- harmincnál is több napja írtam utoljára. (A héten válaszolok a kommentekre is.) Mindig elkezdtem blogolni, de mindig rengeteg volt a munka.  Ha az emlékezetem nem csal, először a beltéri ajtók fehérre festését fejezték be, ezzel párhuzamosan előkészítettük mindhárom szobát a padló lakkozásához: ehhez szükséges volt a bútorok és minden egyéb össze- és kipakolása, ötszöri felsöprés és felmosás. Nálunk így néz ki a tavaszi nagytakarítás: visszamegyünk az alapokig, ha-ha. Arra egyébként nagyon jó volt, hogy átgondoljam, mi kerülhet vissza a szobába. Szuper tabula rasa-érzés. Csak most már ablakot is kéne mosni. (Húsvétra nagyjából ez is meglett.) Finom csiszolás és a szegőlécek padlóhoz szegelése után felkerült a csónaklakk (találtam egész jó áron négyliteres kiszerelésben, így tudtam venni mellé vastaglazúrt is, amit a hátsó ablakokra fogok kenni). A lakkozásra azért volt szükség, mert a keményviaszolajos kezelés ellenére a fa hajópadló kö
Legutóbbi bejegyzések

A tanterem-szoba

Más szavakkal: általános iskolai biológiaszertár-utánérzés a középső szobában.  Szóval, a középső szobát végre megcsináltuk, és úgy írom ezt a bejegyzést, hogy a lányom (akié a szoba) ül az ágy egyik végében, én vele szemben ugyanannak az ágynak a másik végében (bekéredzkedtem melegedni), és teljesen jól elférünk, miközben vállalhatatlan módon paprikás kukoricapufit ropogtatunk almával. Az ágyban.  Időközben kiderült, hogy a telefonom memóriája tovább nem bővíthető, ami nagyon rossz hír, de majd valahogyan körbefotózzuk a teret, most érjétek be a fenti, háromhetes werkfényképpel, légyszi. Erről a szobáról azt tudhatja, aki régóta olvassa a blogot, hogy anno konyhaként működött (víz nélkül), itt volt a Salgó tűzhely is, és sokáig sehogy sem találtam hozzáillő stílust (míg egyik oldalán a Vitorlás, a másikon a Gerendás szoba a kezdetektől nevet is kapott). Ennek vége, eldöntöttük, hogy ilyen iskolai-tanulós jellege lesz a Középsőnek: ez adódott, és nagyon beletrafáltunk, azt hiszem. A sz

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Mosogatószekrény maradék anyagokból

Úgy kezdődött, hogy a nyári konyhában egyre több időt töltöttünk. Nagyon hasznos, hogy szinte semmiért nem kell bemenni a házba, ha a kertben vagy a teraszon dolgozunk, hiszen a nyári konyhából nyílik egy kis, a hajdani spejzből kialakított zuhanyzó-wc-kézmosó, magában a nagyobb helyiségben pedig le lehet ülni, most már fel tudjuk akasztani a kabátunkat, főzhetünk a sparhelten vagy csak melengethetjük a kezünket mellette - és van mosogató, közvetlenül az ajtó mellett. Mindezek miatt lett téli, vagy inkább négyévszakos konyha belőle. Ahogyan korábban írtam már, sosem gondoltam volna, hogy ez a húsz négyzetméter lesz a ház egyik legfrekventáltabb része. És a fenti fejlemények miatt zavarta egyre jobban a szemem a mosogató, amelyik változatlanul állt ott, roggyantan, csúnyán, amióta megvettük a házat. Tadaam: Nem szerettem volna egy hasonló, bútorlapból készült szekrényre költeni, mert szerintem nem illik ide, akkor sem, ha nem trabant-kék. Körülnéztem a városi lakás pincéjében, amit egyé

Hét törpe

Vasárnap ide vagy oda, annyit dolgoztunk, hogy gondolkodni is alig tudok. Mivel most képtelen vagyok befejezni a bútorátalakításos bejegyzést, írok kis, színes híreket. 1. Kibontottam néhány kedvenc tányért és egyéb konyhai eszközt/kiegészítőt. A tukános tányér olyan régi, hogy amikor vettem, a 450 ft-os boltot még 360-asnak (vagy talán még előbb, és 290-esnek?) hívták. Akkor még nem volt ennyire erős a forint, na. végül nemcsak találtam, hanem vettem is kinti (még melegebb) inget, és nagyon bevált 2. Nincsen nálam fülhallgató, és szenvedek nélküle -- nem viccelek. Lehet, hogy ez is olyan függőség, mint másoknál az édesíz-, a nikotin- és a többi? Csak, mert ha igen, akkor csökkentenem kéne a használatát. 3. Továbbra is odavagyok az állatoknak azért a szokásáért, hogy ha igazán szükségük van rád, akkor rád ülnek, és nem nagyon akarnak lemenni onnan. 4. Kiürítettem a szennyespadot és elhoztam végre a házba. Ütött-kopott, de praktikus, és pontosan illik az előszobának abba a sarkába, ahov

Február/március

Az egyik neuralgikus pont a ház körül mindig is az ólak és a fészer környéke volt. Úgy gondoltam, hogy az idei nyár biztosan rá fog menni arra, hogy nagyjából készen legyünk annak a területnek a lomtalanításával. Erre február utolsó hetében E. szinte teljesen egyedül rendet vágott a padlásukon. Ne szépítsük: ez kincskereséssel egybekötött klasszikus ganézás, sok emelgetéssel, porral, mocsokkal. (Amikor besegítettem, többször kiakadtam az állapotokon, a több évtizedes falusi hoarding eredményein, egyszer egy óriásit estem is -- habár, E. cuki, megdöbbent-együttérző-sajnálkozó arckifejezéseinek változása, ahogyan végignézte, bármit megért.)  Ennyit arról az elhatározásomról, hogy "lazábban, élményszerűbben" legyünk együtt. Mondjuk, ez is az volt: abból tudom, hogy reggel szinte azonnal, magától öltözött föl és ment folytatni a munkát. Esténként pedig olvastuk a gyerekkoromból származó Pom-Pom-os szakácskönyvet (jó kis rakott gombás ételek a nyolcvanas évekből). Ha már a gyerekk

Újranyitás

 A hóvirágokra és a tőzikékre gondoltam. Lassan egy éve tart az elzártság, és - az évforduló alkalmából, haha - először a lelkiállapotomról akartam írni, aztán csak döcögősen ment, így inkább úgy döntöttem, (egyébként is) jobb lesz fékezni és másfelé kanyarodni. Majd egy olyan napon, amikor több idő jut a blogra. Úgyhogy következzenek a kisebb, külső forrásból származó örömforrások. [beszerzési helyek] farmer: Zara, gumicsizma: kertészet tíz évvel ezelőtt, ing: szekrény mélye, mellény: használtruha-bolt, kosár: az egyik ól padlása, aprófa: kert, hóvirág: anyaföld. Elkezdtük a Sitt happens című bejegyzésemben emlegetett tégladomb elbontását. Emlékszem, pár évvel ezelőtt, amikor elkezdtem tudatosan előnyben részesíteni a növényi alapú táplálkozást, a darált hús elhagyása volt a legerősebb motivációm. Biztosan köze van a hiperszenzitivitáshoz, de valamiért ez az a termék, amelyiknek a szaga fogyasztása mindig kínlódást jelentett, pedig még egy olyan Jamie Oliver-szakácskönyvem is van, a