Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Mielőtt fagy

Ma délelőtt közel három órán át konyhabútort takarítottunk (és még nincsen kész), délután hat km-t sétáltam, és most maximum arra lennék képes, hogy befessem a hajam, de jó lesz az holnap reggel is, úgyhogy írok inkább. Tegnap bringáztam és pingpongoztunk. Itt szeretném megköszönni H-nak, hogy mielőtt egészen kivételesen bravúros játékkal megnyertem az utolsó két meccset, csak négyszer győzött le zsinórban, illetve, hogy fotózta azokat a dolgokat, amiket kértem, amikor megint nem volt tárhelyem. ...mint például ezt az ajándékba kapott, nagyon-nagyon finom hokkaido tököt A helyére került a madáritató. Már akkor is láttam, hogy nagyon jó lesz, amikor még csak a darabjait hoztuk el, de minden várakozásomat felülmúlta, annyira szép lett. Az a terv, hogy téglából rakott járda vezet majd be odáig, ahol áll. Amikor a ködös november olyan deprimáló lesz, mint a Hungária körút egy átlagos hétköznap reggel, nagyon sok erőt fog adni, hogy ilyen csodás dolgok várnak a háznál. A korral egy csomó ér
Legutóbbi bejegyzések

Konyhák, talált tárgyak

A nyár végén szereztem néhány konyhai dolgot, szeptemberben pedig két utcával odébb felajánlottak székeket és egy tök jó asztalkát (utóbbit elfelejtettem lefotózni) ingyen, úgyhogy hazacipeltem őket, és valamikor fel is fogom újítani mindet. A rongyszőnyeget és a ládát a városi lakásban találtam, ahogy kis, mentaszínű törölközőket is, rendrakás közben. A kosarak egy része lomis. A szappant, az üvegbúrát, a négyszögletes kosarat ajándékba kaptam. Változnak a dolgok: elkezdtem leveseket főzni, és szerintem imádni fogjuk az éttermi stílusú füles tálkákból enni a krémlevest pirított kenyérkockákkal. Szeretem a hófehér tányérokat, a zöld tálkákról pedig azonnal az jutott eszembe, hogy  uborkasaláta. Jó lenne ősszel és télen feltuningolni a nyári konyhát (amit, ugye, folyton használunk a hidegebb és az átmeneti évszakokban is). Nincs benne elég tároló, és valahogyan a stílusát kéne egybefogni: ahhoz túlságosan sokat és sokan vagyunk ott, hogy egy szedett-vedett raktár legyen. Állandó a székh

Az állatok világnapjára (5 érv az ivartalanítás mellett)

Ha egy ideje olvassátok a blogot, tudjátok, milyen fontos szerepet tölt be a családunk életében Radír, a befogadott macskánk . Azt is tudhatjátok, hogy róla sem igen osztok meg fényképeket -- szilárdan ellenállok a kísértésnek, hogy a gyerekekről és a macskáról készült fotóimmal turnézzak --, de ma ismét kivételt teszek, mert jó okom van rá. VIP-olvasói tartalom következik privát fotókkal (és jó kis szaftos részletekkel). Tegnap, ugye, egy darabig nem működött az internet jelentős része, úgyhogy itt, a blogon ma ünnepeljük ezt a jeles napot.  🐕🐩🐈🐕🐩🐈🐕🐩🐈 Hogy egy blőd igazsággal kezdjem:  a macska nem kutya.  Nem könnyen idomítható, lényegében nem is félemlíthető meg akkor sem, ha szükség van arra, hogy hassunk rá (azaz: ha virtuálisan vagy konkrétan sarokba szorítjuk, az ijedtségből fakadóan nem együttműködő lesz, sokkal inkább támadó), és a legtöbb elveszett, majd megtalált állatnak megvannak a maga traumái, amelyek egy részét a mi macskánk velem kapcsolja össze.  Hiába imád,

Piros Lábos 2021

Talán nem túlzás azt állítani -- biztosan minden cikk így kezdődik --, hogy az idei Piros Lábos Fesztivált még nagyobb várakozás övezte, mint a korábbi években. Az emberek ki akartak szabadulni, örülni akartak a jó időnek, és újra látni akarták a különleges hangulatú szigetmonostori utcákat és tereket. Nagyon kellemes volt ott lenni; számomra mindig a gyerekkori emlékek felidézését és a ház-mániában való tobzódást jelenti a fesztivál, ami pedig megkoronázza az élményt, az az, ha barátokkal is tudunk találkozni, és idén ez többszörösen sikerült. Gratulálok a szervezőknek, köszönjük a falubeliek rengeteg munkáját. Most pedig jöjjenek a kedvenc részleteim: ennek a fotónak a készítése közben ejtettem le E. nyilát a tömegben; köszönjük, jó fej idegen, hogy felvetted és egy pult szélére tetted; megtaláltuk!

Tyúkól => Sütögető (1. rész)

Amikor legutóbb írtam erről , ott tartottunk, hogy volt egy rettenetesen rossz állapotban lévő ól a ház falához tapasztva, amelyik idén tavasszal valóban szét is nyílt. Ekkor traktorral és kötéllel elbontották, mi pedig szortíroztuk az elemeket, és növeltük a sittkupacot, mert, persze, rengeteg törött cserép és menthetetlen tégladarab volt ott. Mostanra majdnem teljesen elkészült, ilyen részletekkel: (Az előbb, a koncert fotójánál azon vihogtam egy kicsit, hogy van, ugye, a Baló István Projekt és a Tyúkól Projekt, és én mindjárt az utóbbiról fogok értekezni.) Jóval a bontás előtt kaptunk tervet arról, hogy milyen jellegű toldást képzeljünk el a ház mellé. Ezt az is indokolta, hogy kerítés híján kellett valami, ami a telket az árok felől lezárja. Szóval, amikor már csak egyetlen téglafal állt* és egy hozzá kapcsolódó sarok, akkor az egykori épület alját is kiegyenlítettük, ezzel párhuzamosan készült az árok felől egy hátsó fal (végre rendesen a főépület falába kötve), amelyikhez találta

Szeptember (leg)végén

Blogírós időnk van ma. Napok óta várom, hogy leülhessek a géphez, úgyhogy megpróbálok ebben az egy órában két bejegyzést írni. "kerti virágok" ;-) Először is: több hónapja gondolkodom azon, hogy meghívóssá fogom tenni a blogot, mert annyiszor cenzúrázom a mondanivalóm, hogy az már az íráskedvemre is kihat. Majd előre jelzem, ha meghoztam a döntést, és szívesen adok meghívót annak, aki kéri. Nem azért van erre szükség, mert minden alkalommal akkora titkokat fogok elárulni, hanem azért, mert így gátlásaim vannak, amikor kicsit belemenősebben írnék valamelyik témáról, és ez nem tesz jót; sokszor éppen a lényeg marad ki. Illetve, vannak privát jellegű dolgok is, és mivel nagyon nem bírom a pletykát, nem akarom csak úgy "kiírni" őket. Fú, de esik közben. Voltam koncerten, amire csak regisztrálni kellett. Például, ebben az esetben is az a helyzet, hogy írnék róla többet, de ahhoz nem publikus részleteket is meg kellene osztanom, úgyhogy most annyit, hogy nagyon megérte a

A magyar ugaron

Nem tudom, hogy szeretem-e ezt az időszakot. Van a színekben és a fényekben valami gyönyörű, ami tényleg olyan, mint egy sanzon (sőt: chanson). Ugyanakkor az ősz az, ami elveszi a ráérő időt, ez az az évszak, amikor már sakkozni kell, hogyan haladjunk a dolgokkal a ház körül. fall in love Az biztos, hogy a nyáron elfelejtettem gépelni. Elvileg a fél életem azzal töltöm, hogy szövegeket javítok, de a saját hiba faramuci dolog: az ugye, azért van ott, mert nem vettem észre -- in the first place. Az is látszik, hogy az elmúlt hónapokban nem sokat heverésztem, mert csak a papocsum papucsom hagyta két fehér csík mutatja a lábamon, hogy nyár volt. Jó dolog a városban rollerezni, szép épületek mellett suhanni, nem jó dolog feltúrt járdák mellett az utcákon lavírozni, mások cigifüstjét szívni. Erre a hétre mégis kiszedem a "nyári ruhák" feliratú dobozból az összegyűjtött cuccokat, és a reggeli, ballonkabátos idő után úgy tűnik, délutánra fel kell vennünk őket. Röhejes, hogy még az é