Ugrás a fő tartalomra

A tyúkól-projekt

Az volt az álmom, hogy a vidéki házunkhoz tartozzanak melléképületek, mert azokból mindenféle szuper, érdekes tárolót és echte country stílusú kuckót lehet majd kialakítani. Így is lett; az álmom valóra vált. Azt egy picit kihagytam a számításból, hogy a pajták és sufnik állapota nem biztos, hogy elfogadható. Magyarul: szép dolog az értékmentés, de nem minden ólból lehet várat építeni. Halló! A valóság jelentkezik. 

A ház L alakú: az utcafrontján van egymás mellett a három szoba, azután elkanyarodik az épület, és a fürdőszoba következik. Emellett helyezkedik el a nyári konyha, a szerszámos kamra és a pince. A pince falához anno egy téglából készült tyúkólat tapasztottak, amelynek mára több helyen szétvált a fala, és kb. életveszélyes bemenni is. Úgy tudsz belépni, hogy az ajtaja, amikor kinyitod, konkrétan bedől, és te tulajdonképpen beesel rajta. Belülről pedig szemügyre tudod venni a mindjárt rád szakadó tetőt. 



A rajzom annyiban egyébként idealisztikus, hogy az ólnak csak három fala van. És hát, tyúkok no more.

Szóval, szerintem minél hamarabb bontsuk el.

Mi kerüljön a helyére?

Akármilyen egyszerű lenne kihúzni három méter drótot, nem szeretném, ha a szomszédoktól be lehetne látni, azt pedig egyáltalán nem, ha mindent lehetne hallani. 

Ez a ház többszörösen megtanított már arra, hogy ha a zaj és közted fal van, az jó.

Ha a zaj és közted épület van, még jobb.


Az a tervem, hogy egy szép, rusztikus, de nem flintstone-os stílusú kerítést teszünk az ól helyére, anyagokat a mindent-fel-kell-használni elv* alapján szerzünk hozzá, és adunk neki egy-két funkciót is, pl. virágültető-asztal vagy kerti zuhany lesz a tövében. Lehet, hogy téglaoszlopok fogják tagolni. Be kéne majd futtatni növénnyel.



A tőlünk kettővel arrébb lévő háznál van egy tökéletes példa: egy 1.80 méter magas, felül egy sor cseréppel lezárt, tömör téglafal. Nagyon szépen öregszik, nagyon szépen illik a környezetbe. Majd, ha beengednek tanulmányozni, hozok róla fotókat.

* A pajta tetejének és oromfalának bontásából van is ezer-ezerötszáz téglánk, cserepünk is bőven.


Ti mihez kezdtetek a melléképületekkel? Mire kell figyelni egy téglafal-kerítés építésénél?


(képek: Pettson és Findusz)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p