Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról II.

Az első részben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el.

shaker szépség a Pinterestről

Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet:
  • tányértartó;
  • felirat/néhány nagy, térbeli betű;
  • kép/festmény;
  • régi/antik faliszekrény;
  • polcon kiállított gyűjtemény;
  • falióra;
ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget. 

A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél.

Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák mixeléséből egészen lenyűgöző dolgokat lehet kihozni pár négyzetméteren. Majd készítek Pinterest-gyűjteményt e témában. 



Ami a briteknek az AGA (az egyik kedvenc cikkem, amit a dekooderre írtam anno 😋🍲🥧🔥), az nekünk a Salgó tűzhely. Szerintem nagyon cuki darab. Mivel az volt a ház (víz nélküli) konyhája, a mi Salgónk jelenleg a középső szobában van, de át fogjuk tenni a nyári konyhába.


Azért is kell átkerülnie, mert a nyári konyhában is van egy kémény, oda be tudjuk majd kötni, illetve, ott valóban lesz szerepe: kiegészítő fűtésre és sütésre fogjuk használni. (Főzőlapot oda is szereztem már.) Ha mindent jól csinálunk, akkor az a 16 négyzetméteres helyiség egy nagy étkező-konyha-pihenő apartmanná fog változni a felújítás végére, a spejzből kialakított kis fürdővel és egyéb tutiságokkal.

Country Living U.S. izgalmas kép méregzöld AGA-val

Az egész házzal kapcsolatban szeretném elkerülni a "víkendházba jó lesz" elvet, a sok évtizedes rutint, miszerint a levetett, lakásban már nem használt, kiselejtezett dolgokat - bútorok inkluzíve - még egy utolsó körre elvisszük a hétvégi házba. Legyünk őszinték: akkora anyagi áldozat egy ilyen felújítás, hogy ha végre befejezzük, egy asztal vagy egy egyszerű tányér-és pohárkészlet már nem fog a romlásba vinni. Egyébként addig pedig használni fogjuk az iskolai karácsonyi vásárból vett bögréket. 🎅☕️🎄

Magazinolvasás közben volt egy heuréka-pillanatom is. Ha véletlenül dupla felsőszekrényt szerelünk majd fel, el lehet így választani őket vizuálisan. Annyira jó ez a konyha. És, persze, ott az AGA.


Ha már mindenféle mintaszerű kiskonyhákat emlegettem az előző posztban, ki kell emelnem a Kerge Mókus vendégház tulajdonosának egészen zseniális sarok-átalakítását, főképpen, ha az "előtte" képeket is megnézzük.


Innen folytatom legközelebb (hozok dokumentarista képeket a jelenlegi állapotokról, jó?).



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p