vidéki városi

Sherlock természetesen mindig Londonban, a Baker Street 221B szám alatt lakik. Pont. A BBC zseniális újraértelmezésében a detektív lakása hagyományos angol stílusú, ugyanakkor nem fáradt és vaskalapos - a modern Sherlock sem pipázik, ugyebár. Egy kupleráj egyébként... Néhány gondolatmorzsa, mert most abszolút nem blogolnom kéne, de nem bírom ki, hogy ne írjak az új kedvencemről: 1. Most már értem a Dr. House végének történéseit, és nem is találom őket olyan laposnak, mint anno . Sherlock-i tett volt az is. (Nem akarom elrontani azoknak, akik még nem látták, azért beszélek rébuszokban.) 2. Annyira vicces, ahogyan az arrogáns zsenire vett House figurája visszahatott erre az új Sherlockra. Labdapattintgatás. Asperger-szindróma-gyanússág. Etc. 3. Csak kicsit vagyok rosszul a tapétától, ami szinte minden képen dominál - egy biztos: ezen a ponton élesen válik el az angol és magyar ízlés és lakáskultúra. 4. Jó lenne többet látni a konyhából (metrócsempe!) - hátha a ...

 J. Andreának, aki a filmet  és a benne látható enteriőröket ajánlotta A Gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right) című film tipikusan amerikai és mégsem az. Először is, a két főszereplő egy leszbikus pár tagjai, akik együtt nevelik gyermekeiket. A cselekmény többi fontos elemét viszont nem mesélem el, hátha valaki még nem látta és érdekli a film. Ők azok: A nők műgonddal megalkotott otthonát nagyrészt a "mintha-katalógusból-válogatták-volna" jellegű bútorok teszik ki, némi bohém beütéssel, olvashatjuk egy bennfentes elemzés ben. Hát, igen. Miként a pár, úgy a berendezés sem egészen sablonos: Jules-nek ugyanis marokkói importbútorokkal foglalkozó cége volt, ennek nyomai a berendezésben is felfedezhetőek - elég, ha a nádszékekre, a díszes párnákra és a lámpásokra nézünk: A hálószoba intim hangulatát az ágyvég és az elegáns üvegbúrájú lámpák teremtik meg. Érdekes, hogy a színésznők bőréhez és hajszínéhez leginkább illő, és hosszas kísérletezé...

Állatira örülök, hogy amikor barátok-ismerősök ajánlották az Intouchables ( Életrevalók ) című filmet, és eldöntöttük, hogy a ritka, ezért óriási becsben tartott szabad estéink egyikén megnézzük, még a trailerét sem csekkoltam le. Abszolút nem tudtam, hogy miről szól.  Nem is fogom itt elárulni. Csak annyit mondok: könnyes-röhögős élmény, teljes kikapcsolódás a hétköznapokból, tíz pontból tíz pontos cucc. Persze, utólag jobban látom a kliséket, és ki tudnám pécézni a gyengébb vagy hatásvadász részeket. De minek? Utózönge: a mozi után BKV-val szándékoztunk hazamenni, az én nagyszerű ötletem alapján, mínusz tizenkét fokban. És nem jött a busz. De nem számított... *** SPOILER ALERT: ha még nem láttad, és nem szeretnél részleteket látni a filmből, ne görgess lejjebb, hanem szaladj jegyet foglalni! A film fogadtatásával kapcsolatban ajánlom ezt a cikket. *** Az enteriőrök élethűek és nagyon kontrasztosak: az első képen Driss családjának szegényes panellakása lát...