Ma csak egy képpel jelentkezem, mert igazi bejegyzést írni nincs időm: könyvet pakolok. Immár ötvenedszer. Annyira utálom! A nagy, reprezentatív könyvtárat persze nem utálom, de azt igen, hogy minden képzeletemet felülmúló mennyiség kerül elő innen-onnan, és nem férnek sehová - pedig nálunk tényleg minden szobában bazi nagy méretes könyvespolcok vannak. Nagyon bírom, ahogy a lelkesedésem és az önbizalmam reggelente magasra repül... "A gyerek oviban, a férjem dolgozik, ebédet kell főznöm, ezenkívül vasalnom - ha akarok - , és csak ötkor van más, >>igazi<< munkám. No, nézzük csak. Ó, hát tizenkét nagy könyvesdoboz van itt, a hallban, akkor mondjuk adok nekik két órát. Jó, legyen két és fél, és akkor gyönyörűen szét lesz válogatva, hogy a vegyes összetételű könyvtárból (= örökölt és saját állomány) mit tartunk meg, mit adunk könyvtárnak, és mi megy a papírgyűjtésbe. Ebéd után már csak olvasni fogok. És esetleg mozogni egy kicsit. Jó fej anya vagyok, mert beszállok a ...