vidéki városi

Az elmúlt napjaim fénypontja mi is volt? Mondhatnám, hogy biztosan nem a bogyósgyümölcs-ízű gyerekpezsgő, amit szilveszterre fogyasztottam el egészen kivételesen remek társaságban, de az a helyzet, hogy az is nagyon jólesett, a sok fulladozó röhögéssel együtt. Az év végétől haladok visszafelé, mert csak így tudom felidézni a dolgokat, sőt, néha csapongok is majd, mert nem tudom fegyelmezni magam. Szóval, hol tartunk? Nincs gázfűtésünk. Azért nincs, mert nincs gázcsonkunk se', a gerincről való leállásunk se'. Ez, persze, csak egy vagon föld kiásatása és egy kisebb vagon pénz kifizetése után derült ki. Van drágán vett mérnöki rajzunk is arról, akkurátusan és méretarányosan a helyszíni rajzra vetítve jelezvén, hogy - legalábbis virtuálisan, a nyilvántartásban - hol van (ha már a földben, ugye, nincs). Azzal nyugtatom magam, hogy a cserépkályhás fűtéssel is spórolunk valamennyit, khm. Tehát azzal, hogy nincs temperáló fűtésünk, alapdíj meg mindenféle. Anekdo...

Vegyesek az emlékeim: tudom, hogy egy ház soha nincsen készen, de a miénk még nagyon nincsen készen. Eközben irtó büszke vagyok azokra az eredményekre  (vízszigetelés, lomtalanítás, aljzatbetonozás, asztalosmunkák) , amelyeket júniustól szeptemberig értünk el, arra pedig még inkább, hogy kibírtuk a nyarat az építkezéssel egy fedél alatt. Amióta házas életet élek* , gyakran elgondolkodom, hogy megéri-e. De hát, most már benne vagyok, ugyebár.  *szójáték-overload Nagyon eltökéltnek kell lenni hozzá, az biztos: minden reggel egy közhelyesen nagy levegőt venni, és csinálni.  És ez, valljuk be, összeegyeztethetetlen a vakáció fogalmával, úgyhogy van egy kis bűntudatom meg hiányérzetem is.  Mi kell a jó nyaraláshoz? Nekünk: tengerpartozás ráérős reggelek és esték napközben kötetlen program némi kultúrával átszőve finom ételek A fentiek közül egy sem volt idén; ugyan, miből/mikor/hogyan is lett volna. Emlékszem, már júniusban úgy ér...

Még mindig csak teoretikusan.  Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen.  Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni. Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik").  Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki.  A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput.  előtte majdnem kész Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon mu...

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz!  Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie.  Szóval, van a Vitorlás szobá nk, és az nem akkora, amekkorának látszik. Hanem nagyobb. Ööööö. A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján. Mi úgy tudtuk, ...

Ahogy bármit bontunk, termelünk egy hatalmas sittkupacot, amit nemcsak nézni kell egy jó darabig, hanem - itt jön a csavar - irdatlan összegekbe kerül elvitetni. Meg is torpantunk a pajtánál, mert azért  ekkora  összeget nem kalkuláltunk a romeltakarításra. Olvastam erről több helyen, de azért, amikor veled történik, az.... priceless . Van a konténeres megoldás, az önkormányzatos és a feketén elvitetős. Megpróbáljuk kigazdálkodni az elsőt. Kemény edzések ezek a romantikus lelkület számára.  Amikor rájössz, hogy a borostyánnal költőien befuttatott "domb" az almafa alatt: sitt. Ami a mogyoróbokrok alatt megbúvó aljnövényzet takarásában van: sitt.  Ami az árok mellett először nem látszott jól: sitt. Fantasztikus érzés lesz, amikor először viszonylagos rend lesz a telken! Nálatok mikor fog eljönni / mikor jött el ez a pont?

Klassz ez a kis tél végi tél, a régi, jól ismert hóvége-szindrómával súlyosbítva, nem? Kb. csak a habos kakaóra és a plédbe burkolózásra tudok gondolni. Éppen nem arra vágyom, hogy még egy korlátozást vezessek be a mindennapjainkba, de az az igazság, hogy ha a fagyok elmúltával el akarjuk kezdeni a ház renoválását, akkor minden fillér számít. Takarékoskodás indul.  Az egyik legfontosabb technika, amit megtanultam a felnőtt, családos, éveken keresztül egy keresetből megvalósított életünk során: hogy minden százas, minden ötszázas, minden ezres nagyon sokat számít. Másképpen szólva: aki ügyes, az minden százasból/ötszázasból/ezresből csodákat tud művelni. Márciusi kihívást hirdetek itt, a blogon is, amelynek a lényege: legyen ennivaló ruha bérlet a rezsi befizetve autópályamatrica + benzin egészségügyi kiadásokra megfelelő keret kultúra ... és eközben tegyünk félre a felújításra.  A bejegyzések végén mindig adok konkrét tippet is, és a ti ötlet...