vidéki városi

Pontosan öt perce ettem meg félig titokban egy forró minipitét (apró darabokra tört csoki & apróra vágott alma pitetésztában, gépben sütve), úgyhogy a hotspot miatt balról a fülembe harsogó Rumini hangoskönyv és a tomboló szél sem számít, jó kedvem van. Mondjuk, akkor lesz a legjobb, amikor mindezt a kis konyhában lehet majd előadni. Ami, bár nincsen még kész, hogy szokták mondani? Alakul... Arról a helyiségről van szó, amelyik az egykori magtár ból lett.  (Imádtam a téglafal struktúráját, csak gyáva voltam, és mindenképpen el akartam kerülni a prágai söröző-hangulatot, úgyhogy maradtam a tiszta, fehérre festett falnál. De nagyon-nagyon szép és karakteres volt.) A padlóburkolat egy ideje készen van, a két doboz fényes szürke, fózolt metrócsempét egészen mostanáig rakosgattuk ide-oda, míg pár nappal ezelőtt jutott végre idő rájuk, és felkerültek a falra. Az volt az elv, hogy újabb csempét nem veszünk, de azért mutatós legyen ez a szűk 2 m2. Raktam én ...

Annyira január van az összes klasszikus tünetével együtt (kivéve: mínusz 15 fokos éjszakák, azok még nincsenek), hogy nem is kísérlem meg az összeszedettség látszatát kelteni. Minden húzódik, mindenhez hideg van, mindent jó volna egyszerre letudni. Mondom inkább csak úgy, random tovább, hogyan állunk. próba, még szeptemberben Nincsen készen a nyári konyha Nem is mutatok róla még fotót, mert mostoha sora volt eddig. Még szinte csak "előtte" fotók vannak, na. Megtörtént az egyszeri rendrakó rémálma: a 15 nm-es térben van összezsúfolva minden, amit a főépületből a festés miatt arrébb akartam hordani, és eléggé gáz, ahogyan most tornyosulnak a Jófogáson vett konyhaszekrény-elemek, a "LÁMPÁK!!!" feliratú dobozok, a "Felfúrandó cuccok" rekeszei és a fel nem használt padlóburkolólapok. Mivel teljesen fűtetlen az egész helyiség, be kellene üzemelni a Salgó tűzhelyet, és nekiesni valamelyik nap a kuplerájnak. Rémálom, mert a legcikibb minden...

Ha valamikor sikerült megoldanom egy lakberendezési kérdést, az mindig akkor volt, amikor rengeteg időt rászánva, vázlatot vázlatra halmozva, szétgondolkodva magam, agyonelemezve a témát eljutottam az utolsó, kiforrott tervig: valahol a blood, sweat and tears és a flow között. bőségtál by H. (saját, frissen tört mogyoróval) Mindvégig tudtam, hogy nagyon kicsi a keret a kiskonyhára, és azt is, hogy nem fogom hátrébb sorolni mint nem égető problémát, végül pedig veszni hagyni. Nem akarok kabátot venni, ha novembertől márciusig bármikor tálalom az ebédet, hiszen a házhoz, amikor megvettük, csak egy, a tornácon át megközelíthető nyári konyha járt. A nyári konyhát annyira megszoktuk és megszerettük, hogy megtartjuk. Ha követtétek a tervezés városi és vidéki (=helyszíni) fázisait, akkor tudjátok, hogy nagyon sokáig, valójában egészen  májusig az előtérbe vizionáltam a kis konyhát. És akkor két dolog történt.  Egyrészt, átvertek minket egy nagyobb összeg...

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt. Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán. Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg. (Oké, ez a megállapítás maga is közhely.) Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata. Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek. Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is. Élénken em...

Az első rész ben elkezdtem felsorolni, hogy szerintem mitől jó egy vidéki konyha. Most, persze, nem arról a változatról beszélünk, amelyiknek a közepén egy esztergált lábú, tizenkét személyes étkezőasztal van, hanem arról, amelyik befér az előtér egyik sarkába, és csak a legfontosabb funkciókat látja el. shaker szépség a Pinterestről Akármilyen kicsi, kell egy/több nem szokványos elem. Ez lehet: tányértartó; felirat/néhány nagy, térbeli betű; kép/festmény; régi/antik faliszekrény; polcon kiállított gyűjtemény; falióra; ami fontos, hogy megtörje az "áruházi konyha"-feelinget.  A fenti skiccen zölddel jelöltem, hogy a mi kis konyhánk esetében az érdekes/furcsa elem a mosogató fölé vagy a középső és a Gerendás szoba közötti falszakaszra kerülhet. A főzőlap fölé praktikus (=tisztasági) okokból nem. Persze, így nem lesz minden négyzetcentiméteren felsőszekrény, de nem is ez a cél. Komolyan mondom, az ikeás inspirációk és az angol cottage stílusú konyhák m...

Van az előtérben egy sarok, amelybe a kezdetektől tudjuk, hogy konyhát fogunk installálni. És mint tizenkét éves tervezőtársammal kitaláltuk, ez egy, az anyagi ráfordítás tekintetében minimalista, cuki és nagyon funkcionális konyha lesz. Irtó kevés hely van: a bejárati ajtótól jobbra egy méter, azután elfordulva 60 cm, majd az ablakmélyedés következik (kb. 60 cm), és újabb egy méter a Gerendás szoba ajtajáig. Slussz.  Ahhoz viszont nagy ez az előtér a maga közel 12 m2-ével, hogy mindössze csizma- és kabáttárolásra használjuk. (Majd arról is külön lesz szó, hogy azt hogyan fogjuk megoldani.) És hát, az van, hogy a nyári konyhában őszi estéken-reggeleken eléggé fázunk, illetve nem nagyon praktikus onnan átvinni a Gerendásba a teljes étkészletet, eszcájgot, és az ennivalót minden étkezésnél. Csináljuk, csináljuk, amíg nincs más, de azért nagyon vágyunk már egy kis (country) komfortra.  valami hasonló Az előtérben L alakban lehet főzősarkot berendezni, h...