vidéki városi

A tudatalattim napok óta a Lóci játszik-dalt játssza újra meg újra: nem a legjobb időszak volt az elmúlt pár hét, írni sem nagyon tudok róla másképpen.  Csak humorral és a negatív festés eszközével sikerült valamennyire túllendülni rajta; biztosan ezért jut folyton eszembe, hogy "az egészben nincs részem." Sok munka haladhatna jobban, mert a célszalag már halványan látszik, és így különösen nehéz a stagnálást nézni. Azon mosolyogtam, hogy valóra vált az álmom, és megtestesítem a régóta tartogatott, hímzett képen látható női alakot: a hajam ugyan nem fekete, és nem kutyám van, hanem macskám, viszont a falusi portán mosok serényen, kézzel, egy ősrégi centrifugával facsarva ki a ruhákat. Mellesleg ezt még így is szeretem csinálni, a szárítókötélre való teregetés pedig menő. A képet az előszobába fogom tenni, a szennyespad mellé. A top 3 legérdekesebb programunk júniusban a cseresznye-, levendula- és meggyszedés volt, mindegyik máshol, mert nekünk még csa

Ömlik az eső, jöjjön egy kis szociolingvisztika. Mindig azt hiszem, hogy emlékezni fogok a felújítás során hallott szószerkezetekre, de az az igazság, hogy legtöbbször a nap végére elfelejtem őket, úgyhogy fel kell írni mindent. Akad közöttük szórakoztató, bosszantó és szép, archaikus forma is. A cseresznye csak úgy; szinte folyton gyümölcsöt ennék. "azt a házat kilencszázhúszba' épülték" -- a legérdekesebb talán: hogy az épül nem mediális ige, hanem aktív és tárgyas. Azért ez komoly. "ha meggyaluljuk meg ki is fűrészöljük, akkor tizenötbe' lesz" (ehh) "kiesett a rugó a metszőollóból, azt' megértem megtalá'ni" "igen rozsdás" "andrás" (átlós merevítő, ilyen:) "ma még nem szabad betenni [=becsukni] az ajtót, hiszen frissen van festve" "annyi benne az önállóság, mint árvaházban a szülői értekezlet" Folyt. köv.

Szerintem végig az lesz, de próbálom elfogadni. Ma reggel kapros-túrós minipalacsintákat reggeliztünk. Lehet, hogy ez már blini; a név nem is olyan fontos, inkább az, amekkora biztonságot ad és élményt jelent, hogy most már teljesen olajmentesen készülnek, és így mindig tudunk itthon finomat alkotni pár perc alatt. Az év elején ki akartam dobni az eléggé leharcolt delimano-sütőmet - hát, óriási hiba lett volna. Addig fogom nyúzni, amíg lehet, mert egy félkész házban nagy kincs a hordozható kerámialapos eszköz. Ma át is rendeztük a nyári konyhát, ami még egyáltalán nincs kész, viszont most egy helyen van a mikró, az indukciós főzőlap és a delimano. Zuhogó esőben is a tornácon eszünk. Ahelyett, hogy mint eddig, fonalra és spárgára fűzném a kulcsokat, és így folyton elkallódnának, vettem egy kulcstartót a Pepco-ban, amire viszont vigyázni fogok, olyan cuki. Nagyon szeretem a virágainkat továbbra is. Biztosan butaság, de amikor hazaérkezünk, mindig az nyugtat meg, hogy

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Nemsokára részletesen írok a cementlapról; most papír csiszolókorongokat kell vennem. Elöljáróban annyit, hogy ennél könyökgyilkosabb tevékenységet nehezen tudtam volna választani -- talán egy jó kis tenisz- vagy golfmeccs vetekedhetne vele... Addig is, vegyes színes válogatás. Virágzik a halványabb színű pünkösdi rózsa. Ültettünk snidlinget, hátha sikerül. (A szépen fejlődő tök indáját valószínűleg elrágta egy csiga.) A nénit és bácsit ábrázoló képeket kívülről megtisztítottam, és odapróbáltuk a Gerendás szoba több falszakaszára. Kicsit látszanak a lámpák is. Reggelenként azzal töltöm az időt, hogy fejben szétosztom a pesti lakás fölösleges bútorait az itteni helyiségek között, most már annak tudatában, hogy a gyakorlat mit mutat, mire van szükség. H. festett egy kb. 1 m2-es, acélkék színű krétatáblát a szobája egyik falára. Rendet raktunk a tyúkólban, nemsokára a szerszámos és a terasz következik. A padlást tavaly alaposan kitakaríttattuk, de azóta

Három éve, a házvételkor is tudtam, hogy amint lehet, fel fogom szedni a régi linóleumot az előszobában, és meg fogom menteni az alatta lévő cementlapot. 2020. április: végzett a festő, úgyhogy rá is vetettem magam (a linóleumra, I mean). Azaz, rávetettem volna, ha nem ütközöm az első mozdulatnál komoly nehézségekbe. Valaki, aki nagyon okos volt, a legerősebb ragasztóval kente be a cementlapot, és az a linóleum még ma is úgy áll, ahogy köll. Megemeltem egy saroknál, és, basszus, feltépte a cementlap felső rétegét. Mivel pár napig nem jött senki dolgozni, és nem szeretem ezeket a kivárós időszakokat, az egyik reggel megvizsgáltam, hogy mégis, mit lehetne tenni. Most már a hőlégfúvóval felszerelkezve tértem vissza a városból, és így egy fokkal jobban lehetett haladni, de lehetetlen volt igazán kíméletesen eltávolítani a linóleumot, annyira adhezív volt az az izé. A spakli és egyéb eszközök szinte semmit nem értek, csak ugyanúgy felszedték a ragasztóval együtt a c

Üldögélek nyár elején polárkabátban a kertben, és ma már annyit takarítottam, hogy nincsen kedvem többet dolgozni, úgyhogy gyorsan leírom, mire jutottunk az elmúlt napokban. Fél évig a csupasz villanykörtéket nézegettük, és most sikerült végre mindent összeszervezni ahhoz, hogy felszereljék a lámpákat. Ahogy korábban is írtam, már nagyon rossz volt kerülgetni a sok, törékeny búrával teli dobozt, és nagyon szerettem volna látni a kedvenceimet a falon. A Gerendás szobába felkerült a lámpás bácsitól vett, négyágú csillár, mellé pedig két kovácsoltvas falikart vadásztam a Marketplece-en. Kicsit tróntermes lett a végeredmény, de szerintem nem túlzóan - és mennyivel jobb, mint korábban. Ide nagyon egyszerű bútorokat szánok, kb. egy letakart ágy, egy éjjeliszekrény és egy meglévő, ajándékba kapott, kovácsoltvas keretes tükör (itt is köszönöm, H.!) fogja alkotni az egész berendezést, néhány felfúrt polccal, illetve egy komóddal kiegészítve. Az előtérben kapott szerepet a lomta