vidéki városi

Mindjárt itt a június, jee! Ennek örömére ma begyújtottam, mindjárt két kályhába is. Eddig bírtam a fagyoskodást. Most persze, egy kicsit túl meleg van itt, bent (megszoktuk a tizenöt fokot), mindjárt kibújok a favágóingből. Nagyon helyes egyébként, hogy vége van a májusnak.  A rózsa tudja, hogy mikor kell nyílnia*, idén is gyönyörű a bejárat melletti bokor (annak ellenére, hogy a) én metszettem meg; b) mellette fut a gázárok), ettől eltekintve azonban nem a kedvenc hónapom. *utalás az  As  c. S. Wonder-számra Tavaly egész májusban iszonyúan ronda, esős volt az idő, és a hó közepén, éppen a házfelújítás indításakor átvertek minket egy nagyobb összeggel. Idén voltak benne klassz napok, amikor jól haladtunk és szuper volt a hangulat, de rétestészta-jelleggel elhúzódó terasz-szerelés, gikszer és anyagi nehézség is akadt bőven. Az időjárás pedig egészen hilarious , tényleg. Gyereknap, helló... A május az új április. Na, de nézzük, mi a helyzet. Privá

...ahelyett, hogy félig üres lenne a metaforikus pohár. Kaptunk süteményt, salátát, zsenge hagymát, tököt a faluból.  H. készít nekünk csodálatos zabkását minden este (például epres-banánosat).  Ugyanő délután a kertből befelé menet az okker alapfestékből, némi fehérből és kétféle pigmentből öt perc alatt kikeverte pontosan azt a homlokzatszínt, amit kértem, és amit a gép szerintem harmincötezer forintért keverne ki. Egy zsenivel élek együtt. Beeresztettük a még nem kezelt faanyagot olajfestékből hígítóval készített páccal, és tök jó lett. Elkezdtünk egy nulla forintos padprojektet, és találtunk hátul olyan gyönyörű akácdeszkát, hogy még csiszolni is élmény volt. Sajnos krónikusan fáj a könyököm kb. két hónapja (túl sokat cipeltem a macskát a hordozójában, amit a világ leghülyébb szögében kell eltartani) és a csípőm sem az igazi, de tudom, hogy a jóga nagyon jót fog tenni, mert amikor próbáltam, isteni volt. Mintha megtanultam volna levest főzni; ho

Pontosan öt perce ettem meg félig titokban egy forró minipitét (apró darabokra tört csoki & apróra vágott alma pitetésztában, gépben sütve), úgyhogy a hotspot miatt balról a fülembe harsogó Rumini hangoskönyv és a tomboló szél sem számít, jó kedvem van. Mondjuk, akkor lesz a legjobb, amikor mindezt a kis konyhában lehet majd előadni. Ami, bár nincsen még kész, hogy szokták mondani? Alakul... Arról a helyiségről van szó, amelyik az egykori magtár ból lett.  (Imádtam a téglafal struktúráját, csak gyáva voltam, és mindenképpen el akartam kerülni a prágai söröző-hangulatot, úgyhogy maradtam a tiszta, fehérre festett falnál. De nagyon-nagyon szép és karakteres volt.) A padlóburkolat egy ideje készen van, a két doboz fényes szürke, fózolt metrócsempét egészen mostanáig rakosgattuk ide-oda, míg pár nappal ezelőtt jutott végre idő rájuk, és felkerültek a falra. Az volt az elv, hogy újabb csempét nem veszünk, de azért mutatós legyen ez a szűk 2 m2. Raktam én ki f

Végül nem koncertjegyeket kaptam a születésnapomra, hanem fürdőkádat. a wc padlója Építkezünk egy ideje, láttam egyet s mást, úgyhogy nem teszek idézőjeleket a címben szereplő  fillér szó köré. Nagyon egyszerű, már-már primitív megoldásokkal frissítettük fel a fő fürdőszobát, és azzal nyugtatom magam, hogy akkor sem nagyon tettem volna másképpen, ha nagyobb lett volna rá a keret. Biztosan lehetett volna okosabban, korábban, jobban ütemezni és gazdálkodni, de az a helyzet, hogy nekem fontos volt a másik fürdő-hely, a nyári konyhához kapcsolódó zuhanyzó kiképzése is, így nem véletlenül maradt a végére ez a projekt; mégis, kicsit büszke vagyok rá. Nem baj, hogy nem lett milliós tétel -- egy idő után egyfajta kísérletként, játékként tekintettem rá. A vizesblokkra en bloc (haha) kétszázezer forintot költöttünk, ha pedig szigorúan, visszaosztva beleszámolom a betonozást, a festést, a radiátorokat, az ajtók javítását is, plusz minden apróságot megveszünk, ami ahhoz kell, hogy