Engem nem kell meggyőzni arról, hogy kávézóba járni nagyon jó. A lányomtól kézzel írott kupont kaptam karácsonyra: tudja, hogy vannak kedvenc helyeim és nagyon érdekel a nyers torták világa, úgyhogy nemsokára megyünk kávézni és édességet enni. Nagyon örültem az ajándéknak, igazi kincsként tekintek rá: fontos és klassz dolog az apró kényeztetések luxusa. Nem volna szabad azonban szem elől tévesztenünk - pláne nem minden nap -, hogy bizony, a hétszáz-->ezerkétszáz forintos kávé és az ötszáz-->kilencszáz forintos sütemény: luxus, mégpedig nem is annyira apró. Abban az értelemben az, hogy amikor beugrunk az adott baráttal/családtaggal egy helyre, megeszünk egy eléggé cukorsokk jellegű cookie-t és megiszunk egy többnyire szintén geil kávét meg egy gyümölcslevet/ásványvizet, mindezért pedig lazán otthagyunk ötezer+ forintot, akkor - az alapanyagokon kívül - tulajdonképpen a szociális életünkre költöttünk el ennyit. (Meg a kávézó rezsijére, a dolgozók bérére, valamint a tulajdo...