Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2019

Őszi munkák: folyamatban

A három legjobb dolog az elmúlt napokban: az, hogy megérkezés után pár perccel három őzet láttam áthaladni a kerten az erdő felé; az, hogy be tudtam gyújtani a cserépkályhába és az, hogy nálam volt a meleg, bélelt favágóingem. Gyors bejelentkezés. Kapszulagardrób (ha-ha) címén is ezt tudom kiemelni: bár nem szeretem a pirosat, ez a plüssel bélelt, akciósan vásárolt kültéri kabátszerűség eddig legalább ötvenszeresen hozta be a kétezer forintos árát, mert ennyiszer fáztam volna meg nélküle. ("Put on anything you want. If we're gonna go out there, we're gonna go out there comfortable. Some of us.") Most nagyjából a következő munkálatok folynak, illetve várhatóak a ház körül: - villanyszerelés; - beltéri falvakolás; - hajópadló-tervezés és -rendelés; - fűtésszerelés (szenvedés a gázcsonk megtalálásával); - hidegburkolás. Történt még két előremutató dolog:  - a kert aljában fákat és mogyoróbokrokat vágattunk ki (ott egyszer valószínűleg vet

Szombat, macskakő

Részt lehet venni egy (tök)fesztiválon úgy is, hogy az ember csak néhány percig sodródik a hömpölygő tömeggel. Több módszerünk van erre: az egyik a korán érkezés, a másik a véletlen vagy direkt (!) eltévedés, a harmadik a standok mögötti illegális elsurranás, a vezetékekben lehetőleg nem elbotolva, a negyedik az, hogy mást csinálunk, mint amit a főprogram javasol. Mellékutcák: szeretlek benneteket. Azért nagyon tudták a festők, hol kell letelepedni (lásd még: Szentendrén). Olyan gyönyörű volt Zebegény ezen a szombaton, hogy úgy éreztem: vagy benne vagyok, vagy fényképezek, de ha az utóbbit csinálom, kimaradok a varázslatból.  Vissza is fogunk menni rétest enni, emlékházat és múzeumot látogatni, alig várom. Most viszont meg kell mutatnom, hogy helyi védelem alatt álló műemléképületek esetében mit nem csinálunk a faragott tornáccal, avagy műanyag álmennyezet és gázcső-szerelés fail. Mindjárt kiderül, hogy jön ez ide, és valószínűleg a rádiók hibája, de évekkel

Vasárnap, macskakő

Pár órára elmentünk Szentendrére, és a bor- és jazzfesztivál miatti tömeg ellenére sikerült egy tökéletes délelőttöt kerekíteni. Fogalmam sincs, hogy van ez: most kellett a zsúfoltság meg a poharak koccanása a jó hangulathoz. Az építkezéshez annyi köze volt csak a túránknak, hogy spontán gyűjtöttem színmintákat kapukról. Ha lesz nálunk a háznál fakó mentaszín, akkor beltérben, mivel kint nincsenek szép fafelületeink (például kapu), illetve, ami van: a tornác, az egyrészt nagyon öreg fából van, másrészt egyértelműen sima falusi zöld színű -- de óvatos vagyok a mentával kapcsolatban a divatossága miatt is. Már nem is annyira menő, mint pár éve, de azért nagyon inspirálnak ezek az árnyalatok. Hiába nem echte falusi dolog, egyszer mindenképpen lesz dézsába vagy kőedénybe ültetett növény is nálunk; mindent feldob és meseszerűvé tesz az a sok levél és inda. Cukik voltak a macskák. junior senior Tökéletes volt a vénasszonyok nyara-időjárás, és nagyon jólesett