vidéki városi

Régóta tudom, hogy a burkolatokon sok múlik. Nagyon sok (lásd azt a bizonyos korábbi bejegyzés t)... Legutóbb egy fantasztikus helyszínen megrendezett pop-up store és kiállítás közben erősödött meg bennem az elhatározás, hogy valamikor, valahol kell nekem cementlap. Ha egy darab, és edényalátétnek fogom használni, akkor is. Persze, kiérleltebb a terv: legelőször valószínűleg maradék mezei padlólapok között, *egyszer, majd az álomházban* egy szoba közepén lesz dekorációs elem pár darab cementlap, a marrakeshcementlap.hu -ról. Hiába iszonyú menő a patchwork-lerakás, legjobban az eredeti mintázatokat szeretem, például ezt nagyon . A Marrakesh Cementlap manufaktúra-jellegével mi, vásárlók csak jól járhatunk: a tulajdonos időről időre maga ellenőrzi a gyártás folyamatát Marokkóban. A minőséget, a színeket, mindent. (Azután persze nem robogón, hanem hatalmas konténerekben utaznak az igencsak súlyos darabok.) Anno, amikor még csak néhány mintát gyártottak, egzotikus tárgyakka...

Ne nevessetek ki, de a januárban elkezdett 12 hónap - 12 vidékies alapdarab című rovattal jó kis feladatot adtam magamnak: egy véget nem érő lista íródik azóta is a fejemben. És fegyelmezetlenül eszembe jut a tizenvalahányadik meg a harmincötödik feltétlenül rákívánkozó item. Csíkos szívószál, régi iskolapad, ilyenek. (Róluk később bővebben.) És persze, a befőzés aktualitása adja a legújabbat: a régimódi, teljesen mechanikus mérleget. Fent látható az enyém: szeretnivaló darab, évek óta vágytam rá. Bírom, hogy nem elemfüggő, illetve, hogy magában is mutatós, így nem egy fiók aljából kell halászom elő, amikor kell. Tetszik, hogy mostanában menő édességboltok is használják kirakati dekorelemként. Odavagyok egyébként a pasztellszínűekért. Gyűjtöttem is néhány szép kompozíciót izibe. Ti használtok mérleget a sütéshez/befőzéshez, netalántán dekoráció gyanánt? (a képek forrás a)

Hogy miért? Nem tudom. Általában ódzkodom a túlságosan rusztikus megoldásoktól, ez mégis nagyon régóta szöget ütött a fejembe. A hazai példa, a Falusi Libák szuper ágyvég-bejegyzése óta biztosan. Akarok ilyet, és kész. Szeretem a prózaiságát és a tiszta funkciót (= falvédő). Tetszik, hogy így valószínűleg megmenthetek néhány lécet egy számomra fontos régi kerítésből. Ezen a képen nem is ágyvég, hanem falburkolat, és még ez is bejön (a félbevágott bőröndök pedig nem). Fehérben is nagyon-nagyon jó, vizuális élmény. A raklapozós őrület nálam kimaradt, de ebben a szobában rendben van: A fakó eleganciát is szépen egészíti ki: Az egyik hosszú hétvégén neki kell állnom. Ahogy alakul, jelentkezem majd saját fotókkal is. Készített valamelyikőtök hasonlót?