vidéki városi

Az egyik reggel, amikor iskolába vittem a lányom, találtam egy üzlet előtt, egy szemétkupac tetején lomként kirakva egy tömör fa hirdetőtáblát, és nem lehetett kérdés, hogy hazahozom.   Teljesen fel is dobott, hogy lám-lám, ha nyitott szemmel jár az ember, mikre bukkanhat a város közepén, egy laza kiflivásárlás után. A mostanra mindent elborító, MDF anyagú tárgyak után (a kisszobában lévő, fehér gyerekíróasztalunk is kb. 40 dkg, vicc az egész) kész felüdülés, hogy milyen dögnehéz darab. Hónapok óta kerestem az oroszlános fogantyúk helyét, és bár még kell fatapasz a fölösleges lyukakba, látszik, hogy működni fog. Ha már "mindent fel kell használni", akkor egy másik dolgozósarkot is elkezdtem kialakítani. Ajándékba kapott asztal, szék és rattan írószertartó a kerületi börzecsoportból + térkép + az egyik kedvenc gyerekrajzom (" Fura lény, fura formában " - ceruza, papír, 2017). Az asztalt le kell festeni, erre már nagyon vágyom is - de, ha kérhetem, m...

Komolyan: ahhoz képest, hogy törekszem a felesleg eltüntetésére, csak halmozódnak a mindenfélék. És ajándékozódnak (nekem). Úgyhogy, a kedvenc filozófiám ("használjuk, amink van") jegyében egy darabig tiltólistásak a következők: fémdoboz mécsestartó (akkor sem, ha lámpás és nagyon jól néz ki) bögre, csésze befőttesüveg (akkor sem, ha vintage) (nem, akkor sem, ha mason jar és akciós) képkeret csomagolópapír üdvözlőkártya kaspó díszpárna ágytakaró dohányzóasztal szakácskönyv barkácsgép (mindenféle) irattartó Az a jó, hogy ezek lesznek egyúttal az előttünk álló időszak projektjeinek alapanyagai. Ezért nem szabad kidobni őket, a meglévőket!!! :D Ti mit húztatok le az (impulzus)vásárlási listáról? (képek innen )

Ne beszéljünk mellé: a kisgyerekek nem kedvelik a blogírást. Sőt, továbbmegyek: a kisgyerekek (időigényes dolgai) nem kedveznek a blogírásnak. A most következő történet is majdnem totális kudarcba fulladt, mert - hogy folytassam a sort - a kisgyerekek a festést sem kedvelik. Mármint azt, ha a szüleik festenek, és nem ők. Hogy mégis villámgyorsan elkészültem a rossz sorsú hokedli feltuningolásával, két zseniális kelléknek köszönhető: 1) ASCP-festék ; 2) stencil a Decor Labor tól. kép a www.decorlabor.hu-ról Köszi, Enikő, köszi, Ditta! :-) Kellett egy éjjeliszekrény, ezért körülnéztem a szerszámoskamrában. Találtam egy fehér, lepattogzott olajfestékes hokedlit. Délelőtt kapott egy réteg Country Grey színű Annie Sloan krétafestéket. Csodálatosan fed, szuper vele dolgozni! (Annyira, hogy akkor az ember már mellécsap és átken néhány kisebb tárgyat, amelyek majd a kerámiamosogatós konyhába kellenek.) Később, ebéd után kb. negyven perc maradt volna az alvásid...

Olyan, amelyik sem a Disney-, sem a military vonalat nem erősíti. Kicsit "játék anno", kicsit klasszikus, kicsit rusztikus stílusú. Most éppen ilyen szobát szeretnék a fiamnak. Vettem is hozzá egy kissé összefirkált, de szép farepülőt ötszáz forintért,  illetve még korábban néhány akrilfestéket egy ezresért.  Mindkettőt a helyi online börzén. (Azért írom ki az összegeket, mert büszke vagyok a zsákmányra a végén majd tudni  akarom, mennyiért dekoráltam.) Oké, azt most hagyjuk, hogy nincs is igazi, funkcióját tekintve kizárólagos gyerekszoba a lakásunkban; hazánkban nem nagyon kapni szuper repülős textileket; lehet, hogy csak múló fellángolás a téma iránti lelkesedés; igazából a repülő adta az ötletet, és nem az ötlethez kerestem a repülőt; többszáz megkezdett otthonszépítő projektem van. Azt mondtam magamnak, hogy maximum tíz inspirációs képet gyűjtök a Pinterestről, aztán elkapott a gépszíj, és közel harminc fényképnél állt...