Állatira örülök, hogy amikor barátok-ismerősök ajánlották az Intouchables ( Életrevalók ) című filmet, és eldöntöttük, hogy a ritka, ezért óriási becsben tartott szabad estéink egyikén megnézzük, még a trailerét sem csekkoltam le. Abszolút nem tudtam, hogy miről szól. Nem is fogom itt elárulni. Csak annyit mondok: könnyes-röhögős élmény, teljes kikapcsolódás a hétköznapokból, tíz pontból tíz pontos cucc. Persze, utólag jobban látom a kliséket, és ki tudnám pécézni a gyengébb vagy hatásvadász részeket. De minek? Utózönge: a mozi után BKV-val szándékoztunk hazamenni, az én nagyszerű ötletem alapján, mínusz tizenkét fokban. És nem jött a busz. De nem számított... *** SPOILER ALERT: ha még nem láttad, és nem szeretnél részleteket látni a filmből, ne görgess lejjebb, hanem szaladj jegyet foglalni! A film fogadtatásával kapcsolatban ajánlom ezt a cikket. *** Az enteriőrök élethűek és nagyon kontrasztosak: az első képen Driss családjának szegényes panellakása lát...