Ha jót akartok magatoknak, hallgassátok meg Stevie Wonder Innervisions című lemezét, amelyen - amellett, hogy ez az egyik legjobb Jamiroquai-album (1973-ból! ;-)) - zseniális egyfős zenekart vonultat föl. Elképzelem, ahogyan megbeszélte magával: - figyelj, csináljunk egy lemezt! - Jó, én majd dobolok, játszom szintetizátoron, amikor éppen nem zongorázom, miközben énekelek (de még hogy! - a szerk.), vokálozom és én írtam az összes szöveget a zenékkel együtt, illetve, jól meg is hangszereltem őket (magamnak, hehe). Könnyen tudok kapcsolódni; tényleg, minek az a sok ember..? Ha értenék hozzá, kb. mindent én csinálnék a házon - de, Csoda Pistával ellentétben fél kezemen meg tudom számolni, mi az, amit el tudok végezni. Az építkezés: nem one (wo) man show. Az említett albumot éppen a legutóbbi, óriási narancssárga teliholdnál hallgattam, és közben átgondoltam, mi sikerült, mi nem a felújítási tervek közül. Folyton ezt csinálom mostanában úgyis... Nincsen rendes ...