Ugrás a fő tartalomra

Kompromisszumkényszer: mit nem sikerült kipipálni a listáról?

Szeretnék csupa szépet és jót írni a házról, de az az igazság, hogy tavaly májusban, az adásvételi szerződéskötés után közvetlenül tapasztalt érzéki vágy (most, azonnal oda kell mennem, hozzá kell érnem, és...), magamévá tétel és örömfröccs (oké, abbahagyom... :-)) után voltak azért mélypontok.



Ház-asodás. Ház-asság. Kompromisszumok. 

Dolgok, amik kiderülnek. És, ha őszinte akarsz lenni magadhoz, tudod, hogy sosem lesznek ideálisak. Nézzük.

Vízpart közelében + Budapesttől maximum kétórányira: ehem-ehem.  

Ha nagyon nyomom a pedált, akkor megvan két óra alatt az út, de azért fárasztó. Mondjuk, ha már konszolidálódott a helyzet, és legalább annyira felújítottuk a házat, amennyire idén szeretném, imádni fogjuk, hogy a kedvenc külföldi nyaralóhelyeinkre két órával rövidebb az utazás (így választottam ki az elhelyezkedést amúgy).

A vízpartra is huszonvalahány perc az út autóval, de kidolgoztunk egy tök jó stratégiát, ami majdhogynem élvezetessé teszi az utazást: negyedórányira van egy kisváros, ott beszerezzük a hideg enni- és innivalót a partra, gumikrokodilt veszek nézelődöm a Pepco-ban, utána pedig alig több, mint tíz percre van a csobbanás.

Polgári jelleg. 

Ablaktáblás, nagy belmagasságú, nagy terekkel és üvegezett verandával rendelkező házról fantáziáltam én. Az Első ház-szerelmem ilyen is volt, de hát az nem teljesedhetett be, ugye. A végül megvett ingatlan amolyan "falu egyik szép háza" stílusú, valamennyire impozáns darab. A fő utcán, természetesen. 

Szép falu és csendes utca: 

igen és nem. A falu, ahol a ház van, nem különösebben szép vagy rehabilitált, de számomra megvan a kellő bája. Párszázan lakják; majd írok a falubéli figurákról is. Egy klasszik nyaralóhely, amellett, hogy teljesen megfizethetetlen, nagyon nem lenne nekünk való, úgyhogy ezzel nincs baj. 

Ami az igazi probléma itt, ebben a kis faluban is, az a rohadt zaj. Valamiért az elmúlt években megnőtt az átmenő forgalom és a motorizáltság általában is, illetve éppen akkor, amikor mi először ott pihennénk, kezdődnek a mezőgazdasági munkák, és érik el csúcspontjukat a nyár derekán. Na most, én a zajtól freaking out-olok, meghülyülök, őrülten károsnak tartom, utálom.

Először azt mondtam, vesszen a kifizetett foglaló, ezt nem fogom bírni. 

Azután tanulmányokat olvastam a témáról (nem voltak megnyugtatóak), valamint félprofira képeztem ki magam a zajvédő rendszerekből (ha kell a pdf, bármikor szóljatok): elképesztően drágák, sajnos.

Végül arra jutottam, hogy adni kell ennek a dolognak időt. Most ez a próbaidő telik éppen. Vicces, hogy mekkora csend és madárcsicsergés van, amikor nem jön egyetlen autó, kombájn vagy traktor sem.

a kedvenc helyén, félálomban

Van egy teóriám is, miszerint

az érdekes házak azért általában a falvak (eredeti) főutcáján vannak. 

Presztízse volt annak anno, hogy a falun belül hová épült valakinek a háza, hol állt meg a szekér stb.

Használható melléképületek: a leszakadt tetejű pajta, ha egyszer sorra kerül, nagyot fog dobni az összképen. A pajta és a ház tömbje között van mindenféle ól és más tároló, az összedőlés szélén. Ezeket is szeretném megmenteni.

+1: szú-probléma. Akkor, ha már nyílt napot tartunk, említsük meg ezt is. A faanyag - változó mértékben, de azért mindenhol - szuvas. Vááááh, nekem mint hobbi-bútorfestőnek ez igazi csapás - és utólag vettem észre, basszus.

egész napos eső
Nektek mi nem jött össze a házvásárlásnál, és mennyire érzitek bajnak, hogy így történt?





Megjegyzések

  1. http://otthonkommando.hu/2017/11/08/mesehaz-egy-zalai-kis-faluban-es-most-elado/ ha nem ismered kukkantsd meg. Érdekességként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerem, sőt még az is lehet, hogy itt, a blogon is elő fog fordulni valamiképpen... Köszi, hogy eszedbe jutottam!

      Törlés
  2. Ha ez vigasztal, de tán írtam is, mi a háztól beájultunk, a hétköznapokon derült ki a zaj. Egy idő után már fel sem tűnik. Tudod, nekem a házatok tetszik, ha az ember tökéleteset akar ahhoz pénz kell, hogy megfizesse. Így, sajnos megalkuszik, de azt hiszem, ahogy elnézem sok szépséget találtok itt. Ne bánd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy! Igen, emlékszem, hogy írtál erről.

      Törlés
  3. Jaj de jó, hogy megint megtaláltalak. Nekem nagyon nehéz telem volt, így csak az abszolut szükségeset csináltam és így valahogy nem vettem észre, hogy blogolsz megint. Hurrá!! Ma a fél délutánt azzal töltöttem, hogy elolvastam mindent múlt szeptembertől mostanig. Remélem most már maradni fogsz. A ház csodásnak tűnik nekem és bár nagyon sok munka, szerintem nagyon boldogok lesztek itt. Jót röhögtem a sittes poszton. Nálunk is mindenütt az volt mindkét telken. Az undorító koszos cuccok meg injekciós tűk felháborítottak, ugyanakkor a régi üvegcsék meg egyéb lim-lom az tetszett és mai napig megvan. Roy meg én játszottunk egy saccolósdit, hogy merre lehettek. Vannak clue-k, így én azt hiszem, hogy kb. megfejtettem, de majd meglátjuk. Sok erőt, egészséget, pénzt és kitartást a renováláshoz és nagyon várom a képeket, részleteket és bármi információt amit megosztasz velünk! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, olyan jó, hogy újra itt vagy! Ha hiszed, ha nem, ma jutott eszembe az autópályán, vezetés közben, hogy az egyik következő posztban te is szerepelsz majd (a megvegyük-e a házat-dilemmáink kapcsán folytatott levelezésünkre akarok majd utalni). Legyél nagyon jól, és mesélj még mindenfélét te is! Puszi, J

      Törlés
    2. Az elmúlt pár évben velünk is történt sok minden: jó is rossz is. De azért megvagyunk, kicsit öregesen, de megvagyunk. Persze az öregesség az relatív, vannak ifjak akik nem mászkálnak fele annyit, mint mi, de azért a lelassulás folyamatában vagyunk. Amióta Te voltál nálunk elég sok minden újat beszereztünk: cuki nádfedeles pavilon, traktor, kaktusz, terepjáró - ezek csak úgy hirtelen jöttek fejembe. Sajnos sok minden le is lett építve, esetleg megszűnt: veteményes kert, (a fűszerkert nemcsak, hogy megvan, de nagyobb is lett), a rebarbara eltávozott (talán vissza Angliába), a virágládák (túl sok munka), stb., stb. De azért még mindig nagyon jó itt és bármikor szívesen látunk nálunk a most már meggyarapodott családdal! :)

      Tájfutást egészségügyi okokból abba kellett hagynom, de van új hobbim - a geoládázás. Az is nagyszerű szórakozás és emiatt is járjuk az országot, tehát még hasonlít is. Majd ha legközelebb a Ti környéketeken járunk (és persze ha elárulod a titkot!!), akkor egy pár percre be is tudunk ugrani, hogy meg legyen inspiciálva az új birodalmotok. Persze a lényeg az, hogy írjál, posztolj és ha lehet, elég gyakran!!! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…