Éppen egy király, szülőknek írt könyv et olvasok, amelynek az egyik fő tanácsa az, hogy szabaduljunk meg a himi-humitól, és egyszerűsítsük a gyerek életét. Meg, persze, a felnőttekét is. Egy limlommal, értéktelen és értékes kacatokkal (oximoron...) teli lakás közepén ülve, mélyen érintenek a fenti gondolatok. Úgy tudom magunkra alkalmazni az ötletet - mert azért, valljuk be, én is állati nehezen dobok ki dolgokat -, hogy a szekrény alján súvadó lomból megpróbálok kincset gyártani. A napokban őrülten kerestem valaminek a kulcsát. Iszonyú sok mindent feltúrtam, ahogy az lenni szokott, rengeteg mindent meg is találtam (kulcsokat, naná), csak azt nem. Végül azt a bizonyos kulcsot is, de közben az motoszkált bennem, hogy dekorálni kellene a rengeteg maradék kulccsal, merthogy a zár, amit nyitnának, már nyilván az enyészeté lett (oh!). Valahogy így: Kulcsdekor tehát felvéve a tennivalók listájára. Nektek hogy tetszik? (a képek forrás a)