Ugrás a fő tartalomra

7 dolog magamról

avagy Country csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel...

A CK indulása óta olyan blog, amelynek a szerzője még az old school anonimitásba burkolózik. Az azonban természetes, hogy egyre többen kérdezősködnek a kilétem felől, amit egyszer fel is fedek. Addig is: apránként szeretnék többet elárulni arról, hogy ki vagyok.

1. Bölcsész végzettségem van.

2. Egy ideje városban lakom, innen írom ezt a vidékies blogot. :o)

3. Imádom a jazzt és a bluest. Egy jó koncert után több napig eufóriában lebegek.

4. Felnőttként és totálkezdőként évekig fuvola- és spanyolórákra jártam. A kedvenc hangszerem is - mily meglepő - a fuvola. És a basszusgitár.


5. Utálom, ha nem válaszolnak a levelemre. Igen, a mai, pörgős, e-mailezős korszakban is. Kérlek, szóljatok rám, ha ilyet tennék!

6. Egy-két évig nagy intenzitással, egy ideje kevésbé, de még mindig olvasok gyerekblogokat. Miközben szívesen nézem mások fotóit és - kis túlzással - gondolataim 90%-a a gyerekemről szól, azok közé tartozom, akik képtelenek lennének a fényképét megosztani az interneten.

7. Szívesen lennék vegetáriánus - és felnézek mindenkire, aki az.




Megjegyzések

  1. Nemrég hallgattam egy riportot a net és a mai ember viszonyáról. Pont taglalta az "old schoolt"-t, mint letűnőfélben lévő, és gyerekes net-szokást:)
    Én pedig bizony tartom magam hozzá, ahogy tudom. Nagyon megnyugodtam, hogy más is:)))

    Little G. Weevil

    VálaszTörlés
  2. Little G. Weevil,

    olybá tűnik: személyiségtípusunk hasonló. ;-)

    VálaszTörlés
  3. A gyermekről a kép felrakása nekem is fejtörést okozott...talán a vidéki élet teszi, nincs bennem akkora félelem, mint Benned ezzel kapcsolatban. (hozzáteszem a földszintes házunkban nyáron totál kitárt ablaknál alszunk és nem ugrik a nyakunkba senki).
    De Facebookon nem vagyok fent és nem is leszek. Baromságnak tartom ezeket az oldalakat, sőt károsnak - bár nap,mint nap próbálnak meggyőzni ennek az ellenkezőjéről és arról, hogy ma enélkül nem lehet élni. Én tudok élni nélküle. Ez miatt diszkriminálva is vagyok nem egy játékból, de ma már nem bánom.:)
    Húst nem szeretem-ennyi. Nem vagyok vega-ha megkívánom megeszem. Szerintem egyáltalán nem egészséges dolog csak zöldet enni, Én inkább hallgatok a testemre-ha jelez, hogy husi kell, akkor eszek.

    VálaszTörlés
  4. Fróni,

    a fényképekkel kapcsolatban nem konkrét félelmem van - inkább az motoszkál bennem, hogy mi van, ha megbánom? Illetve az, hogy nem szívesen tárom fel az életemnek ezt a részét. A Facebook ártalmasságával kapcsolatban igazad van, még akkor is, ha én is sokat köszönhetek neki: társaságot, élményeket, ismerősöket. De sok elrabolt időt is... A vegaságot valóban csak akkor szabad választani, ha a szervezeted nem kívánja a húst.

    VálaszTörlés
  5. Sosem jutott eszembe, hogy az baj, hogy megmutatom a büszkeségemet? Mondasz egy kis részletet, mitől tartasz?
    Fuvola, hmmmm :) 10 évig fuvoláztam egy együttesben, és spanyol a második nyelvem. Ebből szakfordító és tolmácsnak készültem (nem tudom még, lesz-e belőle jelen és jövő), imádom. Az angol csak kényszer számomra, de élvezem, hogy
    tudok angolul-rendesen :)
    A hússal úgy vagyok, hogy csak csirke v kacsacomb ( de csakis az és sütve) de rántva vagy sütve, ilyen párolt és társai {blö}. Sokszor nincs kedvem enni, és inkább zöldséges dolgokat nyomok magamba, szóval nem mondom, hogy vega vagyok, de nem-vega sem :D na érted :D

    VálaszTörlés
  6. Fanni! Kösz a kimerítő választ :), és szuper, hogy ilyen sokoldalú vagy! Én nem tartok semmitől, épp azért írok ilyen posztokat, hogy megnyíljanak az olvasók, ha akarnak.

    VálaszTörlés
  7. Közben rájöttem, hogy nem is kérdezted, hogy velünk mi a helyzet a fentebb felsorolt pontok kapcsán (ezért bocsi, hogy "hívatlaniul" válaszoltam, nyugodtan töröld ki :P) de a fuvolás részt olvasva, muszáj volt írni, hogy én is-én is-én is! :) A húsos csak ráadás volt :D

    VálaszTörlés
  8. Fanni! De-de, ilyenkor várom a hozzászólásokat! És jazzfuvolát is szeretsz, vagy csak klasszikusat?

    VálaszTörlés
  9. Mar regen olvasom a Facebookon a posztjaidat, de csak most jottem ra mennyi erdekes es kulonleges dolog van a blogodon. Talan nem olvastam komolyan es reszletesen az eddigieket. En majd 40 evig Angliaban eltem es csak az elmult par evben elek itthon egy 100 eves nogradi renovalt paraszthazban. Van meg ket hazam ugyanott es a nagyon nehez komuves, tetofedo, viz-gaz szereles stb. munkan kivul mindent magunk csinaltunk. Nem volt harmonikus, tudatos stilus tervunk, csak ugy ahogy tetszett meg tudtuk csinaltunk mindent. Mi is gyujtottunk sok regiseget es kevertuk a modernnel a regit. Koszonom szepen a sok csodas kepet, posztot, mostantol sokkal figyelmesebben fogom mindet olvasni.

    VálaszTörlés
  10. emiGrants,

    köszönöm szépen, a hozzászólásodtól jókedvű lett a délutánom! Nagyon érdekes lehet a lakóhelyetek, egyszer szívesen meglátogatnálak, ha szabad.

    VálaszTörlés
  11. Hat persze, hogy szabad, csak most ebben a deprimalo, ho nelkuli telben nem erdemes. Majd ha kisut a nap es jo ido lesz. Persze nem akarom nyilvanosan kirakni se az e-mail cimemet se a telefonszamomat, igy majd ki kellene sutni, hogy hogyan vegyuk fel a szemelyes kapcsolatot az interneten kivul. 2012-re tervezett programod nagyon tetszik, csak aztan legyen ra idod meg energiad. Nalam mar az a baj, hogy oregszem, de valahogy nem akarodzik lelassulni, pedig mar nem birom a hajtast annyira mint regen! :-)

    VálaszTörlés
  12. Bár 2 évvel később van, mint amikor az előző hozzászólások íródtak, de csak mostanában keveredtem ide. Mennyire "oldszkúl" vagyok, ha csak idén kb. 2 hete regisztráltam Facebookra? XD Azt is csak azért, mert a város szélén lakom, itthon vagyok a 2 évesemmel és eltűntek a régi barátok, ismerősök. Meg kellett keresnem őket, hogy ne dilizzek be az emberi kapcsolatok hiánya miatt. Még képeket nem töltöttem fel.
    Bocs, nem ez volt a fő téma...
    Írj még ilyen 7dologrólam-posztot!
    Ai

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…