vidéki városi

A most következő magazint inkább albumnak kellene nevezni, annyira szép. Ezért is adtam vicces címet a bejegyzésnek: mivel csak áradozni lehet róla, muszáj volt tompítani a szuperlatívuszokon. Korábban itt írtam a Cottage című lapcsalád egyik nyári számáról, az is rettentő ütős volt, ez a mostani őszi pedig tökéletes kiegészítője a teázós-kuckózós őszi hangulatnak. Megfigyeltem, hogy a csokis-narancsos roiboos tea egyre jobban fogy nálunk - hűvösek és sötétek az esték, hiába van vénasszonyok nyara... Amolyan nőimagazinosan szólva, ebben a számban :  az őszi erdő és a szüret színei; a régiségpiacok varázsa; egy művész otthona; eklektikus családi ház; 1920 és 1940 közötti alkotásokkal és bútorokkal berendezett kunyhó; és még nincs vége: New Orleans-i, alabamai és még négy (!), különböző államban készített házriport (ráadásul a kandallós-termésköves fajtától a letisztult-modern stílusú lakig mindenféle);  almás pite (természetesen); kerti össz...

Két éve tervezem, hogy Catherine Dickens lakberendezővel vidéki vendégházairól egyszer beszélgetni fogok. A blog indulása óta szerettem volna megtudni, hogy mi inspirálja őt és mit gondol a vidéki stílus esszenciájáról, a hazai lehetőségekről. A novemberi délelőttöt, amikor az interjú létrejön, megtölti energikusságával, közvetlenségével, lebilincselő és mulatságos történeteivel. Ha hazai Cottage-okra, kunyhókra gondolok, azonnal a csákberényi Eco Ház jut eszembe - valószínűleg azért, mert a legtöbb magazin a rusztikus hangulatot tartja a legvonzóbbnak. A lambéria kiváló textúrája nagyon jó alapanyag, a fehér szín pedig olyan, mint a tiszta vászon, amelyre a színes dekoráció segítségével festhetünk. Amikor az egzotikus hangulatú fürdőről kérdezem, Catherine elmeséli, hogy a karibi térségben élt, és a mexikói csempék, mosdókagyló mellett a világoskék színű spaletták is ezt az időszakot idézik. A mosdók annál is inkább, mert Magya...

     Jó érzés azt hinni, hogy rajtunk - az ízlésünkön, a személyiségünkön, a tudásunkon - múlik minden. Van azonban néhány ingatlantípus, amely az arcunkba nevet, amikor elbízzunk magunkat a lakberendezés terén. Ilyen például ez a Nyugat-Sussexben található 15. századi (!) épület, a maga harminc hektárnyi birtokával, erdeivel, kertjének végében a tengerrel. Mintha azt mondaná: én itt állok, ti ugráljatok csak!       A későbbi toldások szépen illeszkednek az eredeti falakhoz, a  belső terek egyértelműen igazodnak a ház szelleméhez. A rusztikus gerendák visszaköszönnek a hentespultból avanzsált konyhapulton, illetve a szenzációs türkiz-kék-szürke nappali lerakóasztalán. Néhány vagányabb húzás: a világos-polcos konyha, a (már-már elcsépeltnek ható) plexiszékekekkel megbolondított étkező és a "drámai" fürdő is belefér. Attól ez még az, ami.   ( forrás )