Bírom a forgatókönyvírók, most különösen Steven Moffat és Mark Gatiss maximalizmusát: a BBC Sherlock című sorozatának második évadában annyi bravúrt hajtottak végre, amennyire más alkotók egy évtized alatt lennének képesek. Nem elég, hogy az évadnyitó részben levetkőztették Benedict Cumberbatchet a főszereplővel olykor hatoldalas monológokat mondattak el villámsebességgel, A The Hounds of Baskerville című epizódban megcsinálták azt, amit azelőtt egyetlen adaptációban sem sikerült: van is kutya meg nincs is. Többet nem írok erről, mert nem szeretem a spoilereket, de érdemes megfigyelni, hogyan csinálták - nagyon menő. De most nem a horrorkutya miatt vagyunk itt, hanem a csábító vidéki vendégházak miatt. Sir Arthur Conan Doyle történeteihez állítólag, akkor is, ha a Sherlock-novellákban az író Devont adja meg helyszínül, ez a walesi Clyro falu melletti kúria adhatta az alapot: ahhhhh A fenti kastély-kaliberű épület most mégsem jö(hete)tt szóba (nyilván magántu...