vidéki városi

Nem néztem utána, de ha valaki írt már hasonló címmel bejegyzést Annie Sloan krétafestékéről ( A nnie S loan C halk P aint), az csak azért lehet, mert annyira adja magát. Éppen olyan, mint amikor Jamie Oliver berobbant a konyhánkba az Egyszerűen csak főzz! felszólítással. Felszabadító, hosszas, többfázisú munkafolyamatokat leegyszerűsítő, szuper dolog ez. ASCP rulez. A Nemiskacat blog írója, Enikő volt olyan kedves és figyelmes, hogy "megdobott" egy szabadon választott színű ASCP festékkel (Country Grey lett, az ő javaslatára - örömmel láttam, hogy az ő könyvespolcuk is ilyen, ezt jó jelnek vettem), egy Clear Waxszal, azaz átlátszó viasszal és egy ajándék Old Ochre színű 100 ml-es festékkel. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, jöjjenek a tapasztalataim, és lássuk, mire jutottam: a körülmények. Nagyon siettünk. Egy hét alatt kellett volna pihenni, bútort hurcolni, festeni, gyerekekkel strandolni, felnőtt módra lazulni - és ez nem sikerült maradéktalanul. Volt nekü...

Enikőnek, a Nemiskacat blog írójának köszönhetően a bútorfestés folytatódik. Háromféle Annie Sloan-termék várja, hogy teszteljem: hurrá! Nagyon vártam már, hogy motiváció is és festék is legyen az alkotáshoz, és most nagyon lelkes vagyok, mert első körben - atyaég: két héten belül! - három bútordarabot tervezek átfesteni: egy kisebb konyhaszekrényt, egy tükrös szekrényt és egy "mindenes" asztalt. Az étkezőasztalunk nem lesz benne még, mert először tapasztalatra van szükségem, hogy milyen is a Chalk Paint™ festék textúrája. Ezek vannak most nekem:  - Clear Soft Wax - Country Grey (1 literes) - Old Ochre (100 ml-es) Ami még nagyon bejön a színkártyáról: - Emile - Provence - Old White  - Paris Grey Ha jól működik a festék a kezem alatt, akkor a fenti négy színből fogok rendelni... imádom ezt a még-minden-lehet időszakot, irtó izgalmas! Mielőtt saját bútort mutatnék, itt van egy tucat kedvenc ASCP-festékkel véghez vitt bútorfelújítá...

Emlékeztek arra, hogy mit csináltam tavaly nyáron ? Kiválasztottam egy régi konyhaszekrényt, és mivel nagyon szeretjük, sok emlék fűz hozzá, úgy döntöttem, hogy megmentem az enyészettől (sőt, titkon azt reméltem, hogy sikerül kihozni belőle egy praktikus és esztétikus darabot). Innen indultunk: Majd rengeteg, Bosch-géppel véghez vitt csiszolás, Farrow and Ball-festék-felkenés, Bútortuning-hu-s fiókgomb-felszerelés után lett ilyen: Idén nyáron csak sordino stílusban újítottam csak fel bútorokat, de végre felkerültek a krémszínű fogantyúk, amelyek Adamcsik Anita ( butorekszer.hu ) keze munkáját dicsérik! Íme, a végeredmény (köszönöm a segítséget, P.!): Úgy érzem, megérte egy évig finomítani az egyenszekrény kinézetét, és ha teljesen berendeztük, majd azt is megmutatom. Élmény volt a munka, sokat tanultam belőle, és viszket a tenyerem, hogy minél előbb valami hasonlóba foghassak! És ti mire jutottatok a bútorfelújításokkal idén nyáron? Várom a híreket, l...

Jó volna haladósan, tempósan festeni egyik bútort a másik után, ahogy terveztem. Ehelyett beszédes címeket adok. ;-) Van a családban három, minimum ötvenéves gyerekülőke, amik eddig csak szomorúan megsárgult és lemállott festékkel álltak a sarokban vagy egy virágcserép alatt. Ezen a nyáron viszont New White színt kaptak, és így végre mindet használjuk is! Van egy jó munkás projektem: egy dögnehéz faasztal átfestése, amit én csak "böllérasztalnak" hívok, mert emlékeim szerint a nagyszüleimnél ezt a disznóvágásokkor vettük elő, és ezen ment a kolbásztöltés és társai. Amúgy szerintem tök jó az eredeti színe; hasonló lesz az új is. Nekiveselkedés előtt (folyt. köv.): A csodás kis Bosch akkus fúróba, amit a Bosch jóvoltából egy éve nézegethetek, és végre használni is illene, találtam itthon fúrószárakat. Itthon! Ismerve saját magunkat, ez egészen valószerűtlen, pedig igaz. Most már semmi sem tarthat vissza attól, hogy felszereljem az Olive színű tála...

A zebramintás ottománra egy nagy NEMet mondanék... Egyébként viszont a kívülről nem is olyan bájos New York állambeli házból szerintem fantasztikus otthont teremtett a tulajdonos, Kathryn Windley és Gary DiMauro - utóbbi "először felújítani jött, majd be is költözött." Mai kérdésem éppen a felújításokkal és azzal kapcsolatos, hogy nálatok ki mekkora részt vállal belőlük. Nálunk egyértelműen én vagyok a lakásmániás, ami egyrészt jó, mert nagyon sok ötletemet szabadon megvalósíthatom, és leggyakrabban helyeslő hümmögést kapok, ha jól sikerül a kivitelezés, másrészt rossz, mert a lakásfelújítás (majdnem) összes nyűgét is nekem kellett és kell vállalni. Igen, többnyire a fizikaiakat is. Könyvespolc-lepakolás és -tologatás. Kanapé-áthúzás. Bútorcsiszolás. Stb. Azt hiszem, ha valaki együtt él egy hobbi-lakberendezővel, egy idő után kénytelen párbeszédbe bocsátkozni még az olyan témákkal kapcsolatban is, amelyek tök hidegen hagyják. Így tett a férjem is, aki legutóbb belemen...