vidéki városi

Mióta tartogatok bizonyos dolgokat! Rakosgatom őket ide-oda, bosszantanak, impulzív vásárlásokra ("ezt ugyan miért vettem meg, ha nem is használom?"), határozatlan rábólintásokra, mások felesleges cuccainak elfogadására emlékeztetnek, és növelik a rendetlenséget. A házfelújítás egyik legjobb része viszont az, amikor kreatív módon helyet találunk a korábban csak kallódó tárgyaknak. Ezekre a kis túlzással "design hack"-eknek nevezhető megoldásokra hoztam most három példát. 1. Polc vinklivas-konzolokkal Inkább poén, sufni-hack és extrém mfkh-példa, de teljesen bevált, sőt, a fotó készítése óta aggattam rá egy kaktuszos kis fényfüzért is, nagyon bírjuk. A polc maga a kis konyhába nem kellő, leeső pultrészből készült, és mivel éppen illett a kémény és a fal közötti falszakaszra, feltettük -- vinklivassal.  Van még egy-két "rendes" konzolunk, de úgy éreztem, a középső szobában ez működni fog, részben a pult vastagsága, robosztussága miatt. És úgyis a poszter a l

Mostanában várom a rendrakást. Az idők során megértettem, hogy ha nem visszük túlzásba, akkor a takarítás, a tárgyak értelmes és esztétikus elrendezése -- ahogyan a lomtalanítás is -- az önmagunkról való gondoskodás egyik formája. Bocs mindenkitől, aki ezt évek, évtizedek óta tudja. Minden alkalommal megdöbbenek azon, hogy mennyi házimunka jár a házzal (illetve azon, hogy milyen hamar, kb. három nap alatt csúszik vissza a kényelmetlenül koszos állapotába, és hát, megőrülök az örökké pókhálós gerendáktól), hiszen alapvetően nem vagyok pedáns és nem is az a cél, hogy kifogástalan házi.asszony.ság legyek (...), de az összes apró lépés újabb löketet ad. Az egyik legnagyobb sikernek azt könyvelem el, hogy a szerszámos kamra már nem annyira zsúfolt (rengeteget dolgoztunk ott ezért), pontosan tudom, hogy mit akarok belőle elhasználni (most konkrétan a régi, leharcolt lambériának szeretnék új életet adni), és akkor ennél is tágasabb lesz. A padlás pedig egyenesen kong az ürességtől. So cool. A

Tegnap barátokkal leveleztem, nagyon jó volt, és újra tapasztaltam a házfelújítást övező szeretetteli drukkolást. Nekem ez az első számú hobbim. Szó se róla, kicsit költséges hobbi, nem is vagyok benne profi, a hibákból tanulok, és nagyon sok komoly bosszúság, rajtam kívül álló suttyóság tényező van, amiről szándékosan nem írok, mert csak elszomorodnék vagy felhergelném magam miattuk, holott ide én is pozitív energiákért jövök. (És ma megint háromkor ébresztett R., most viszont az ölemben ül, és békésen húzza a lóbőrt. A macskák horkolása annyira vicces, csak kezdek kicsit kimerülni.) Ezért: csakúgy, mint eddig, idén jó számokat akarok hallgatni, magazinokat olvasni (felhívnám a figyelmet az ausztrál country lakberendezési stílusra, egészen lenyűgöző évek óta, ami ott folyik), fontos lenne rendszeresen, nem segédmunkásként cipelve az anyagokat, hanem finoman, a női testre szabottan mozogni, meggyógyítani a könyököm stb. Mi történt az utolsó napon? A karnisok és a fehér székek megcsisz

Összegyűjtöm ide azokat a teljesen közhelyes, nekünk mégis fontos dolgokat, amelyeknek köszönhetően komfortosabban érezzük magunkat a házban a januári hidegek közben is, ezzel tudatosítva magamban, hogy nem ellentartani kell (és a nyárról álmodozni), hanem amit lehet, szeretni a téli időszakban. A szánkózás és a hóemberépítés mellett - a párszáz forintért vett puha nadrágok és felsők. Ez a vásárlás most kellett, minden értelemben (E. a bokája fölött lengedező melegítőnadrágokban járt sokáig), nagyon meg tudom becsülni őket. - apróságok a takarításhoz és a szépségápoláshoz, köztük az egyik legjobb illatú és állagú arckrém hideg időre; - még nem érkezett meg, de remélem, hozzájárul majd az átmeneti felfűtéshez, amíg a kályhákkal küzdök: a konnektorba dugható inframelegítő. - sok kávé, minden maradék rooibos vagy zöldtea egy löttyintésnyi mentaszörppel (igen...), termoszbögréből és a poszter, amelyet a kis konyhához választottam száz éve; - forró levesek, curry (biztosan nem így kell, de

Két frissítés, mielőtt megpróbálom rekonstruálni, hogy mi történt a hetedik napon, amikor is nem pihentünk meg. próbafotó tisztítás és festés előtt Az egyik: lett meleg víz a kis konyhában. Fogalmam sincs, hogyan, mert még csak bojlerről működik a rendszer, mindenesetre úgy örültem, mint egy gyerek. Ilyen dolgok kellenek ahhoz, hogy az ember dalolva mosogasson el. Nagyon funkcionális lett az egész helyiség; büszke vagyok arra, hogy anno, egy kétségbeesett pillanatban kitaláltam.  A másik: kénytelen voltam használatba venni a körfűrészt, mert kifogyott a gyújtósnak használt száraz fa. Szükség törvényt bont. Ritkán írok arról, mit utálok igazán a házas életben, de biztosan az lenne az egyik, amikor megérkezünk, és a jéghidegben, fáradtan és éhesen ki kell pakolni és valahogyan meleget varázsolni.  Mivel kisebb hiszti ("nem hiszem el, hogy soha nincsen elég abból a rohadt aprófából") után meg kellett állapítanom, hogy fejszével egyáltalán nem fog menni, megpróbáltam Fehér Cápáva

Még nyáron mutatta H. nekem Isabel Paige YouTube-csatornáját, és most újra odakeveredtem. Nagyon érdekes fiatal lány: talán Washington államban, elképesztően szép természeti környezetben ún. egyszerű életet él, amelyben ugyan kicsit sok az "Oh, my gosh!"-sal kísért elragadtatás, a country gitárjáték és a benzin-/dízelhasználat, tehát az ökológiai lábnyoma egyáltalán nem biztos, hogy olyan kicsi, amilyennek lát(tat)ni szeretné, illetve vannak bizonyos, "az anyatermészet gyermeke vagyok" dogmából fakadó túlkapásai (mint például az ikonikus, jeges patakban való fürdések) és furcsaságai (csak hosszú ruhában szaladgál a hóban meg ilyenek), számos téren szenzációs és önazonos, amit tesz: a kabinjellegű lakberendezéshez, a növényi alapú főzéshez és a testmozgáshoz kimondottan kedvet csinál; jó nézni, és tetszik, hogy szembemegy az átlagos amerikai életvitellel.  Mondjuk, mostanában olyan kevés időm van hasonló csacskaságokra, hogy a zenei videók kivételével mindent 1,75-sz

Egy igazi mfkh-nap: mindent fel kell használni, amit csak lehet.  Mostanra kiestem az igazi építkezős rutinból, mert ugyan járok ezért-azért barkácsboltba, de nagy tételben nem vásárolok már a tüzépen vagy a fatelepen, és nem is szeretnék. Viszont úgy hallom, nagyon elszabadultak az árak, úgyhogy tényleg jobb is így. A márványos pult került a mosogató alá. A pesti lakásban évek óta őrizgettem a mosogató-csaptelepet, már akkor megvolt, amikor a ház még egyáltalán nem; most végre elfoglalta a helyét, és olyan, mintha oda találták volna ki. Beállítottuk a fürdőszoba sarkába ütött-kopott haveromat, a hordozható cserépkályhát, ehhez méretre szabták a kályhacsövet. Sokkal barátságosabb ennek a melegénél fürdeni, mint, mondjuk, egy hősugárzó mellett, és az előteret is ez fűti, úgyhogy nagyon fontos volt, hogy ez megtörténjen. Covid idején ezzel próbálok spórolni, mert úgy gondolom, a gázfűtés még várhat egy kicsit. Mondjuk, tényleg képes leszek értékelni, amikor már csak választható hangulati

1. Fát kivágni csak alapos megfontolás után szabad. És érdemes rögtön ültetni helyette két újat (ha nem is ugyanoda). 2. A pihentető, megszakítás nélküli alvás kincset ér. 3. Nagyjából minden ház körül munkát reggelre és délelőttre jó időzíteni. A délutáni / esti időszak ideális esetben arra való, hogy... nyugtával dicsérjük a napot. 4. Amikor házat veszünk, akkor vele együtt házimunkát is. Esetünkben 100 négyzetméternyi házimunkát -- és 3000 négyzetméternyi kerti munkát. 5. Senki sem különlegesebb, mint bárki más vagy éppen te, és ezért mindenkinek ugyanolyan (korrekt) bánásmód jár (mint neked). Pardon; ezt még 2018-ban értettem meg, de tavaly is többször gondoltam rá. 6. Az 5. pont folyománya: akik magukat bármilyen okból kifolyólag másik (jellemzően különlegesebb, magasabb, exkluzívabb) ligába sorolják, belekövültek a saját anyagi jólétükbe/társadalmi osztályukba/pozíciójukba, kvázi onnét néznek le mindenki másra: not my people .  7. Butaság éveken át őrizgetni a lakásban vagy a pi