vidéki városi

 A hóvirágokra és a tőzikékre gondoltam. Lassan egy éve tart az elzártság, és - az évforduló alkalmából, haha - először a lelkiállapotomról akartam írni, aztán csak döcögősen ment, így inkább úgy döntöttem, (egyébként is) jobb lesz fékezni és másfelé kanyarodni. Majd egy olyan napon, amikor több idő jut a blogra. Úgyhogy következzenek a kisebb, külső forrásból származó örömforrások. [beszerzési helyek] farmer: Zara, gumicsizma: kertészet tíz évvel ezelőtt, ing: szekrény mélye, mellény: használtruha-bolt, kosár: az egyik ól padlása, aprófa: kert, hóvirág: anyaföld. Elkezdtük a Sitt happens című bejegyzésemben emlegetett tégladomb elbontását. Emlékszem, pár évvel ezelőtt, amikor elkezdtem tudatosan előnyben részesíteni a növényi alapú táplálkozást, a darált hús elhagyása volt a legerősebb motivációm. Biztosan köze van a hiperszenzitivitáshoz, de valamiért ez az a termék, amelyiknek a szaga fogyasztása mindig kínlódást jelentett, pedig még egy olyan Jamie Oliver-szakácskönyvem is van, a

 1. A múltkor elfelejtettem írni, hogy pontosan értem és át is élem a (blog)írásnak azt a motivációját, amit Karinthy Frici fogalmazott meg felülmúlhatatlanul. 2. A múltkor azt is elfelejtettem írni, hogy nem mindig vagyok tudatában, mert közben írok, de gyakran "stank face" arckifejezéssel hallgatom a számokat, ha igazán lenyűgöz valami. Szerencsére, kevesen látják ezt.  3. Nagyjából egy éve egyébként nem megy annyira a hajnali kelés, de nem baj. Örülök, ha jól alszom. 4. Majdnem vettem vastag, kinti inget, de mintha lenne egy régi, kockás darab itthon, ami éppen jó lesz. Muszáj megértetnem magammal, hogy a több mozgás-kevesebb kakaós csiga mindig jobb, mint az új ruha.  Drukkolok a felettes énemnek az ösztön-énemmel vívott csatában. 5.  Berendeztük a nagy komódot: olyan, mintha ide teremtették volna, a Gerendás szoba sarkába. 6. Éppen a Toldit olvasom valakivel sorról sorra, mint annak idején Géher tanár úrral Shakespeare-t. Mekkora zseni Arany.  #stankface  #eternity

A blogírás is olyan nekem, mint a testmozgás: vagy reggel vagy soha. Leginkább: néha. Kb. hajnali 5 és reggel 7 óra között van az idősávja, és amikor ügyes vagyok, akkor szoktam tornázni is.  A reggeli rutin télen: begyújtok (mármint akkor, amikor a háznál vagyunk), amilyen halkan csak lehet, készítek egy kávét és megiszom, plusz megeszem a hozzá járó banánt. Ha a kávéval együtt főztem teát is, akkor (csipkebogyó-)teát iszom. Általában az Instagramot nézem meg először, gyorsan átpörgetem az e-maileket és a kedvenc blogjaim, hogy történt-e valami érdekes, és eldöntöm, hogy az új YouTube-videók közül melyik egyet-kettőt fogom megnézni délután vagy estefelé (bár, mostanában még felgyorsítva is unom némelyiket, a múltkor emlegetett Isabel Paige is önmaga karikatúrájává kezd válni, úgyhogy erősen szelektálok). Tulajdonképpen a leírásból is látszik, hogy időpazarlás folyik ébredés után, ezért is szoktam inkább írni, ezáltal rögzíteni, hogy mi minden történt. (És lakberendezési magazint is tö