Tegnap ismét le kellett vadásznom egy nyomorult kullancsot a macskánk szőréről. Igen, induláskor elfelejtettük lefújni magunkat. Úgyhogy, itt az ideje ennek a bejegyzésnek. Nota bene, nem térdig érő dzsumbujban történt az eset, hanem kicsire nyírt és rendszeresen ápolt gyepen. Nagyon érdekes, mert olyan sűrű az állatunk bundája, hogy a kullancsnak keresnie kell a helyet, ezért többnyire, ha borzasztóan figyelek, van egy nanoszekundumnyi időm arra, hogy közbelépjek. Magamon viszont a múltkor, még április elején, zuhanyozás közben találtam egyet. Mindig a csípőmnél támadnak, ezt sem értem (van ott valamilyen fő ér, ugye?), mindenesetre, vááááááááá. Hetek kérdése, és a háznál kezdődik a szúnyoginvázió: ez a jó szó rá. Van egy árok (hajdani patakmeder) a kert aljában, és hatalmas békakuruttyolás is, de az ökoszisztéma valahogy nincs egyensúlyban. El tudjátok képzelni szerintem. A gyerekek tudják, hogy muszáj bekenni vagy befújni magunkat szúnyog- és...