vidéki városi

Az egyik reggel, amikor iskolába vittem a lányom, találtam egy üzlet előtt, egy szemétkupac tetején lomként kirakva egy tömör fa hirdetőtáblát, és nem lehetett kérdés, hogy hazahozom.   Teljesen fel is dobott, hogy lám-lám, ha nyitott szemmel jár az ember, mikre bukkanhat a város közepén, egy laza kiflivásárlás után. A mostanra mindent elborító, MDF anyagú tárgyak után (a kisszobában lévő, fehér gyerekíróasztalunk is kb. 40 dkg, vicc az egész) kész felüdülés, hogy milyen dögnehéz darab. Hónapok óta kerestem az oroszlános fogantyúk helyét, és bár még kell fatapasz a fölösleges lyukakba, látszik, hogy működni fog. Ha már "mindent fel kell használni", akkor egy másik dolgozósarkot is elkezdtem kialakítani. Ajándékba kapott asztal, szék és rattan írószertartó a kerületi börzecsoportból + térkép + az egyik kedvenc gyerekrajzom (" Fura lény, fura formában " - ceruza, papír, 2017). Az asztalt le kell festeni, erre már nagyon vágyom is - de, ha kérhetem, m...

Emlékeztek arra, hogy mit csináltam tavaly nyáron ? Kiválasztottam egy régi konyhaszekrényt, és mivel nagyon szeretjük, sok emlék fűz hozzá, úgy döntöttem, hogy megmentem az enyészettől (sőt, titkon azt reméltem, hogy sikerül kihozni belőle egy praktikus és esztétikus darabot). Innen indultunk: Majd rengeteg, Bosch-géppel véghez vitt csiszolás, Farrow and Ball-festék-felkenés, Bútortuning-hu-s fiókgomb-felszerelés után lett ilyen: Idén nyáron csak sordino stílusban újítottam csak fel bútorokat, de végre felkerültek a krémszínű fogantyúk, amelyek Adamcsik Anita ( butorekszer.hu ) keze munkáját dicsérik! Íme, a végeredmény (köszönöm a segítséget, P.!): Úgy érzem, megérte egy évig finomítani az egyenszekrény kinézetét, és ha teljesen berendeztük, majd azt is megmutatom. Élmény volt a munka, sokat tanultam belőle, és viszket a tenyerem, hogy minél előbb valami hasonlóba foghassak! És ti mire jutottatok a bútorfelújításokkal idén nyáron? Várom a híreket, l...

Azért hívom rajzolóasztalnak, mert az eredeti értelemben vett íróasztalnak azért általában még a gyerekváltozata is szögletesebb és praktikusabb: van rajta például néhány fiók. Ezen viszont nincs. Nem az a mindenáron praktikus fajta. Mégis úgy gondoltam, hogy kezdeni kellene vele valamit. Olyan szépecske asztal volt mindig is, de sok haszna az évi egy karácsonyi ital-rápakoláson kívül nem nagyon volt. (Egyébként egyberakhatós asztalok legnagyobbika, de akkor sem használtuk ki.) Úgyhogy, mivel egy konkrétan 75 cm nagyságú résbe, a hajdani cselédszoba - most kislányszoba - ablakmélyedésébe kerestem asztalt, és új bútort venni megint csak nem akaródzott, a sötétbarna szervírozóasztal egy nap alatt átlényegült világosszürkévé. Végre elég magas, ami azért fontos, mert a lányom lába most már mindig beszorul a tipikus, jobb híján odatett IKEA LACK asztal lába alá. Megmutatom, honnan indultunk: sötétbarna asztal, egyelőre a konyhában, rajta a téli Stahl magazinból tanult ...

Az őszi szünet hektikusan indult: csomagolás közben elfelejtettem fontos számítógépes teendőket, amiket internet nélkül, vidéken nem tudtam (volna) megoldani, de a fene nagy pakolásban például egy normális csillag-csavarhúzót sem raktam be a tervezett szekrényfelújításhoz... mindegy, aztán a várost elhagyva sikerült megnyugodni és élvezni a szabadságot. Komolyan mondom, a rövid vidéki pihenő alatt az egyik legjobb dolog a kályha folyamatos megrakása volt, ami szükségből indult (elromlott az egyik konvektor), de a végére mi, felnőttek szinte versengtünk érte. A szekrénycsiszolás és -festés most nem volt akkora élmény, mint eddig szinte mindig, ezt be kell vallanom. Kicsit szorított az idő, kicsit nagyon gyűrődött a (nem márkás) csiszolólap, kicsit sok volt a Halottak napja miatti érzelem és emlék. Nézzük, miből indultunk a nyáron: ...és hová jutottam az őszi szünetben: A szekrény "kétszínűségét" megtartottam; a Farrow and Ball Elephant's Breath ...

Hogy mi hír az íróasztal ról? Várjatok csak, a mese végére kiderül az is. Van egy régi, viharvert, úgynevezett szennyespadunk. Ami ráadásul még félkarú is (valaki egyszer nem fért be a konyhaasztal mellé az egyik karfától, így leszedte - nem, én nem voltam ott... több évtizede lehetett).   Mégis kultikus darab minálunk: minden este ezen folyik a meseolvasás. Miközben a hatéves H. a galériaágyban hallgatja a sztorit, a felnőtt kényelmesen leül az időközben a gyerekszobába költöztetett padra - egyesek még a lábukat is felteszik a szemben lévő komódra. Vagy a karfátlan részre. Úgy döntöttem, hogy sokadik színtesztemnek használom a mesélőpadot - miközben rendbe is teszem. hát, volt mit csinálni! Az íróasztal-bejegyzéshez írt rengeteg hasznos kommentetek ugyanis ráébresztett néhány dologra: a) a százévesnél idősebb íróasztal váza nagy valószínűséggel fenyő, értékes dió furnérral, amit ha leszedek, egy szimpla fenyő íróasztalom lesz, amiből azért akad e...