vidéki városi

A tulajdonos, Anwen láthatóan nem akarta nagyon rusztikusra venni a kunyhó stílusát. Különösen szimpatikus, hogy a költségesebb darabok mellett azért egy-egy jól funkcionáló filléres megoldást is alkalmazott. Imádom, hogy gyümölcsrekeszekben tartja a cipőket! Erről jut eszembe, soha ne mondd, hogy soha: tavaly még egyáltalán nem tetszett a mindent elöntő raklap-dizájn, aztán tessék: idén komolyan gondolkodom azon, hogy kéne egy raklapasztalt készíteni. Amikor egy tetszetős vidéki házat látok, mindig képzeletbeli listát írok arról, ami nekem is kéne egyszer. Nagyon régóta nagyon tetszik a deszkaajtó. Zsúrkocsi a fürdőben az illatszereknek! Stb. Ti mit vesztek észre, ami felkerülhet a virtuális vagy valós listátokra? U.i.: Olyan furcsa és egyben fantasztikus lehet 500 éves házban élni! Mondjuk, nálunk ez azt jelentené, hogy kb. a mohácsi vész idején épült... ( forrás )

Fűtsünk? Ne fűtsünk? Lassan muszáj lesz... Puha mamuszban, kezemben egy bögre Irish Cream teával ülök (ezt is a spejztakarítás kor találtam, tíz éve lejárt, semmi baja, és tejjel meglepően jó). Forró levesekről fantáziálok. Mégis megakadt a szemem ezen a jól fűthetőnek nehezen nevezhető faházikón vagy -kabinon, mert az amatőr fotós, aki vendégként járt ott, annyi szeretettel fotózta, hogy menten szeretném körbejárni a pár négyzetméternyi otthont. A lak Los Angeles-i kilátással büszkélkedik, és bérelhető; részletek itt . ( forrás )

Nagyon szeretnék romos házikót felújítani.  Úgy képzelem, hogy a régi épületek renoválása hasonlít a pincetakarításhoz: a rengeteg bosszúság (a múltkor egy lámpabúra esett a fejemre... nem röhög!), kosz és izomfájdalom mellett kincsekre, eredeti építészeti és díszítőelemekre bukkanhatunk.  Odi et amo - ahogy gimiben tanultuk Catullustól. Velem együtt biztosan sokan gondoljátok úgy, hogy egy régi ablak, burkolólap, kőpárkány olykor sokkal többet ér, mint a modern változata, a pótlék, amit a helyére tehetünk. Olyannyira, hogy nagyon gyakran a régi tárgyak állaga, tömörsége, arányai is jobbak, mint az újéi. (Újéi: hát nem imádnivaló a magyar nyelv?) A kedves nógrádi házigazdák mesélték, hogy Nagy-Britanniában nagyon komoly hagyománya van nemcsak a garázsvásároknak, hanem az óriási építészeti lerakatoknak: ha valaki elbont egy házat, nem a sitt-telepre viteti az ajtót-ablakot-gerendát (!), hanem jó pénzért eladja. (Nálunk hasonló a vaterázás, de kint kereskedésekb...

A mai képriportban az a különleges, hogy a ház, amelyet kívül-belül megnézünk, eredetileg harminc mérfölddel arrébb állt - valahol Alabama államban -, de a Winston család úgy érezte, megéri odavitetni a folyóparti telkükre. Sőt, hoztak egy kőkemény szabályt: azok a tárgyak, amelyek a kb. 1903-ban épült kunyhóban voltak, és a házvásárláskor még megvoltak , benne is maradnak. Punktum. Fel is fedezhetjük őket a fotókon. Van három kérdésem is, bármelyikre várom a válaszokat! 1) Faház esetében vállalkoznál-e hasonló átköltöztetésre? 2) Hogy tetszik a kék árnyalat, ami több helyiségben visszaköszön? 3) Az asztal körül végigfuttatott hajókötél stílusficam vagy klassz ötlet? +1: Szerinted a hétvégi ház (sejthető) mérete megfelelő vagy túl kicsinek/nagynak találod? ( forrás )

    A héten nem írtam szinte semmit a blogra: ennek az az oka, hogy a munka mellett nem jutott idő a kedvtelésekre, kivéve egy dolgot: az elalvás előtti olvasást. Nagyon jó érzés visszaszokni rá, és nagyon jó lazító-altató...      Biztosan tudjátok, hogy nem vagyok híve a kimásolt képanyagnak - mégis élek vele, mert néha ennyi időt tudok szánni egy bejegyzésre. Olyan ez, mint egy gyors e-mail egy jó barátnak, amelyben jelzi az ember, hogy szereti, gondol rá és folyt. köv.; nos, ez az én e-mailem a blognak, amelyben ugyanezeket üzenem. Most egy havas tájban megbújó kunyhóval, amely egyáltalán nem olyan kockásplédes-flintstone-os, amilyet gyakran látni.     A kimásolásért cserébe jövő héten cserébe próbálok minden nap érdekességekkel szolgálni: lesz játékunk, olvashatjátok a Vidéki Élet magazinnak írt cikkem további képekkel bővített változatát, és írok új posztot is. Ha kell, akkor az esti regényemet is félreteszem egy-két napra az ügy ér...