vidéki városi

Még mindig csak teoretikusan.  Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen.  Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni. Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik").  Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki.  A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput.  előtte majdnem kész Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon mu...

Szeretnék csupa szépet és jót írni a házról, de az az igazság, hogy tavaly májusban, az adásvételi szerződéskötés után közvetlenül tapasztalt érzéki vágy (most, azonnal oda kell mennem, hozzá kell érnem, és...), magamévá tétel és örömfröccs (oké, abbahagyom... :-)) után voltak azért mélypontok. Ház-asodás. Ház-asság. Kompromisszumok.  Dolgok, amik kiderülnek. És, ha őszinte akarsz lenni magadhoz, tudod, hogy sosem lesznek ideális ak. Nézzük. Vízpart közelében + Budapesttől maximum kétórányira: ehem-ehem.   Ha nagyon nyomom a pedált, akkor megvan két óra alatt az út, de azért fárasztó. Mondjuk, ha már konszolidálódott a helyzet, és legalább annyira felújítottuk a házat, amennyire idén szeretném, imádni fogjuk, hogy a kedvenc külföldi nyaralóhelyeinkre két órával rövidebb az utazás (így választottam ki az elhelyezkedést amúgy). A vízpartra is huszonvalahány perc az út autóval, de kidolgoztunk egy tök jó stratégiát, ami majdhogynem élvezetessé tesz...

Akartuk, hogy legyen egy házunk, ahol pihenhetünk. Milyen ironikus ez: az ember mindenféle listá kat gyárt, aztán vásárol valamit, amivel óhatatlanul kap egy problémahalmazt is. Ahogy a szomszéd nénink megfogalmazta, miközben együtt szedtük a diót és törtük ki a derekunkat: "Vettetek magatoknak jó sok munkát!"  A falak téglából vannak. Mivel azonban akkoriban, amikor a házunk épült, vízszigetelést nemigen alkalmaztak, jól fel van vizesedve mindenhol. Érdekes: a pajtánál van egy szakadozott vízszintes bitumenréteg a téglasorok között, mégis vizesedik az is. Ez a tény adja is az első nagy falatot: el kell érnünk, hogy a falak kívül-belül szárazak legyenek. Bármiféle berendezkedésnek, stylingnak csak akkor lesz értelme, amikor ez készen van. Erre a tavaszi munkára gyúrunk a legjobban - anyagilag is, pszichésen is. Nemsokára jövök a részletekkel. Nagy és szép kert. Fú. Az egész telek házzal, melléképületekkel együtt 3000 m2. Jó érzés amolyan gazdásan végigtekin...

Felkészítettétek a lelketeket a mostantól jellemző ház-fényképekre? Akkor jó. Amikor azt mondtam, erősen felújítandó állapotban van, nem vicceltem ám. Nézzük, minek lehet örülni . Van cementlap ! Nálam ez érzelmi kérdés (az álomházba kell cementlap és kész), éppen ezért valószínűleg vásárolni is fogunk valamennyit a házhoz, de az, hogy a konyhában, az előszobában és az egyik szobában (a.k.a. egykori konyha) is van, nagy öröm. Fel kell csiszoltatni, és a verandán nagyon töredezett, de nagyon szeretjük. H&M gyerekosztály meets kilencvenéves cementlap Két szoba is fapadló s. Egyik rosszabb állapotú, mint a másik - szó szerint -, de legalább van mit megmenteni. Nagyon gondolkodom a közepes méretű szoba sötétbarna padlójának világosabbra festésén. Három szoba van. A legnagyobb vicc, hogy ez alatt az egy nyár alatt a középső szobát konkrétan biciklitárolásra és gardróbnak használtuk. Remélem, idén belenő a neki szánt funkcióba (gyerekszoba). Nyári konyha. Persze,...