Ugrás a fő tartalomra

Cementlap a linóleum alatt I.

Három éve, a házvételkor is tudtam, hogy amint lehet, fel fogom szedni a régi linóleumot az előszobában, és meg fogom menteni az alatta lévő cementlapot. 2020. április: végzett a festő, úgyhogy rá is vetettem magam (a linóleumra, I mean).


Azaz, rávetettem volna, ha nem ütközöm az első mozdulatnál komoly nehézségekbe.

Valaki, aki nagyon okos volt, a legerősebb ragasztóval kente be a cementlapot, és az a linóleum még ma is úgy áll, ahogy köll.

Megemeltem egy saroknál, és, basszus, feltépte a cementlap felső rétegét.

Mivel pár napig nem jött senki dolgozni, és nem szeretem ezeket a kivárós időszakokat, az egyik reggel megvizsgáltam, hogy mégis, mit lehetne tenni. Most már a hőlégfúvóval felszerelkezve tértem vissza a városból, és így egy fokkal jobban lehetett haladni, de lehetetlen volt igazán kíméletesen eltávolítani a linóleumot, annyira adhezív volt az az izé.

A spakli és egyéb eszközök szinte semmit nem értek, csak ugyanúgy felszedték a ragasztóval együtt a cementlap felső, mintás rétegét, megannyi kis szívinfarktust okozva, mert ugye, innen már nem is nagyon volt visszaút.


Azért ez annyira abszurd: itt vagyunk egy kis faluban, egy parasztházban, ahol valakinek volt annyi ízlése, hogy csodás cementlapot rakott az előszobába, én pedig az Örökké Tartó Ragasztó miatt nem tudom megmenteni ezt az értéket.

Pár nap alatt eljutottam a linóleum felszedésének a végére, és most a siralmas látvány mellett pislákoló reménybe kapaszkodva, ezerrel töröm a fejem, hogy mit lehetne tenni, hogy egyáltalán, lehet-e tenni valamit.






Megjegyzések

  1. Kedves Judit, tartok tőle, hogy nem, mert mi is hasonlóképpen jártunk. A Vaterán, itt-ott időnként potom pénzért hozzá lehet jutni régi lapokhoz. Kauker Szilvi is nagyon szépeket készít. Hátha...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tapasztalatmegosztást, még mindig nincs végleges verdikt...

      Az a baj, hogy én ebbe a 16 m2-es helyiségbe így, hogy láttam a cementlapot, nem is szeretnék mást, és legalább a fele nagyon ragasztós.

      Árban viszont vállalhatatlanul drága bármelyik gyártó szép terméke most nekünk, a lerakásról nem is beszélve.

      Törlés
  2. Gyönyörű cementlap! A ragasztót lehet valahol elemeztetni? Hátha létezik hozzá megfelelő oldószer. Drukkolok.
    (Mi sajnos buktuk a mesés art deco járólapot, mert arra ráburkolt az előző tulaj álmárvány álmediterrán csempével, az aljzatkiegyenlítő+ragasztó végzett az értékes eredeti darabokkal...)
    A valódi linóleum amúgy jó szívvel ajánlható, természetes anyag - szemben a 100% műanyag, általában ronda színű és mintájú PVC-vel. A linóleum érzetre puha, meleg, azt még van is értelme használni...
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre jobban sajnálom / sajnálnám ezt a cementlapot, de eléggé reménytelennek tűnik.

      Nagyon jót írtál, és képzeld, meg is van: Palmatex ragasztó, de annak az oldószere csak folyékony ragasztónál működik, viszont ezt az anyagot én nem tudom folyóssá tenni, még hőlégfúvóval sem.

      Igen, a linó jobb, ez talán PVC volt, de tök mindegy is.

      Sajnálom, hogy nálatok is muszáj volt feladni...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p