Ugrás a fő tartalomra

Szerelvényezés (villany) I.

Üldögélek nyár elején polárkabátban a kertben, és ma már annyit takarítottam, hogy nincsen kedvem többet dolgozni, úgyhogy gyorsan leírom, mire jutottunk az elmúlt napokban.


Fél évig a csupasz villanykörtéket nézegettük, és most sikerült végre mindent összeszervezni ahhoz, hogy felszereljék a lámpákat. Ahogy korábban is írtam, már nagyon rossz volt kerülgetni a sok, törékeny búrával teli dobozt, és nagyon szerettem volna látni a kedvenceimet a falon.

A Gerendás szobába felkerült a lámpás bácsitól vett, négyágú csillár, mellé pedig két kovácsoltvas falikart vadásztam a Marketplece-en. Kicsit tróntermes lett a végeredmény, de szerintem nem túlzóan - és mennyivel jobb, mint korábban. Ide nagyon egyszerű bútorokat szánok, kb. egy letakart ágy, egy éjjeliszekrény és egy meglévő, ajándékba kapott, kovácsoltvas keretes tükör (itt is köszönöm, H.!) fogja alkotni az egész berendezést, néhány felfúrt polccal, illetve egy komóddal kiegészítve.

Az előtérben kapott szerepet a lomtalanításon talált függeszték és a Jófogáson vett falikar. Itt egy szennyespad, egy felfúrt fogas, egy fakeretes tükör és egy konzolasztal lesz még; tudatában vagyok annak, hogy elsőre ez extrém eklektikusan hangzik, de vagy festéssel, vagy textilekkel meg fogjuk oldani, hogy jól nézzenek ki együtt.


A középső szobába felkerült egy pici függeszték és egy meglévő olvasólámpa, slussz.

A fürdőbe, a WC-be és a folyosóra a retro gömblámpák kerültek vissza. Szerintem vannak olyan jók, mint az ufólámpák, amiket mostanában szoktak föltenni.

A Vitorlás szobában engedtem a villanyszerelő ötletét megvalósulni, így süllyesztett spotok kerültek a pult fölé. Ez nyilván nem annyira divatos megoldás, de funkcionálisan nagyon jó, és szerintem fontos az is, hogy ne legyünk mindig okosabbak, mint a szakemberek.


A Vitorlást egyébként kicsit túlterveztük a világítótesteket tekintve, ezért nem akartam pl. három függesztéket a pult fölé. A szoba közepére került a szarvasi csarnoklámpa, a többi helyre nagyrészt spotok.


A terasz falára két kovácsoltvas falikart fúrtak fel (azok szép régiek), illetve a ház egyik belső sarkánál van egy ilyen ál-régi, ellenben mozgásérzékelős kandeláberféle.

Itt tartunk most; fényképezek még az eddigiekről is, és mesélek, ha tovább tudtunk haladni.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l