Ugrás a fő tartalomra

Ó, nincs

A tudatalattim napok óta a Lóci játszik-dalt játssza újra meg újra: nem a legjobb időszak volt az elmúlt pár hét, írni sem nagyon tudok róla másképpen. 


Csak humorral és a negatív festés eszközével sikerült valamennyire túllendülni rajta; biztosan ezért jut folyton eszembe, hogy "az egészben nincs részem."

Sok munka haladhatna jobban, mert a célszalag már halványan látszik, és így különösen nehéz a stagnálást nézni.


Azon mosolyogtam, hogy valóra vált az álmom, és megtestesítem a régóta tartogatott, hímzett képen látható női alakot: a hajam ugyan nem fekete, és nem kutyám van, hanem macskám, viszont a falusi portán mosok serényen, kézzel, egy ősrégi centrifugával facsarva ki a ruhákat. Mellesleg ezt még így is szeretem csinálni, a szárítókötélre való teregetés pedig menő. A képet az előszobába fogom tenni, a szennyespad mellé.

A top 3 legérdekesebb programunk júniusban a cseresznye-, levendula- és meggyszedés volt, mindegyik máshol, mert nekünk még csak pár szem saját almánk és áfonyánk van.

Nagyon jó, hogy ha bármit is egyszer kb. két órán keresztül leszedünk, a következő napon fel lehet dolgozni, ami külön programnak számít. No képernyő, no nyűglődés. A levendulát a szüret másnapján egész délelőtt kötöttük csokrokba, a kétszer félvödörnyi meggyet egész délelőtt magozták a gyerekek. 

Ó, nincs (de nem baj):

automata mosógép
nemautomata mosógép
idén új fürdőruha
strandbüfézés
szép parasztbútor
elég benzin a kocsiban
másik memóriakártya
gyógyír a lelki bajaimra
húzódrót a kerítéshez
több legó a dobozban
elérhető asztalos
felhőszakadás nélküli hét
eredeti alaprajz
díszkavicsos út/járda
ágyásszegély-palánta






Megjegyzések

  1. Ó, az a levendula. Nálunk eddig még soha nem maradt meg, szívem vérzik, de valószínűleg nem szereti a talaj ph-ját. Ugyanakkor, a medvehagyma még mindig megvan. A kert felső bal sarkában a kis erdőben lakik és még mindig él. Ugyan borzasztóan nem terjed, így valószínűleg ő sem túl happy, de azért túlél.

    Közben volt meggy szüret, sok lekvár főzés és egy pár bénázás lekvár ügyileg, de arról jobb, ha nem beszélek. Roy gyógyul, remélem Ti is megvagytok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A levendula egy közeli falu határában nő, többfélét is termesztenek, és ott valamiért nagyon jól érzi magát. Milyen jó ötlet a medvehagyma, az erdő környékén én is megpróbálhatnám.

      De jó, hogy főztetek lekvárt! Mivel sem sárgabarack, sem más nincs, nálunk jövőre várható. Roy állapotának örülök, épüljön fel teljesen mihamarabb, és a sáros időben különösen vigyázzatok!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l