Ugrás a fő tartalomra

Nyerj felírótáblát és függődíszt! - Fatulipán MűhelyBolt-interjú és JÁTÉK

Ahogyan ígértem, a második blogszületésnap (bizony, november 2.!) előtt, a tavalyi hagyományokat folytatva, az átlagosnál több játék lesz, és külön figyelmet szentelek a kézműves alkotóknak (akik még jelentkezhetnek is gyorsan a countrykomfort@gmail.com címen, ha szeretnének játszani velünk). A mostani interjú apropóját egy bordó színű, fából készült madárka adta, amit ajándékba vittem egy kedves blogolvasónak, amikor meglátogattam őt a vidéki házában. Megtudtam, hogy a madárka itthoni termék, és egyszerre nem sok készült belőle, így egyre kíváncsibb lettem a készítőre is. Hetényi Gáborral, a Fatulipán Otthonműhely és MűhelyBolt tulajdonosával beszélgettem.


Mesélj a bolt kialakulásáról és arról, hogyan választottál profilt a Fatulipán Műhelyboltnak.

Az egész egy mostanság szokványos történettel kezdődött. 2012. év elején munkanélküli lettem, és a rám szabadult szabadidőmet szerettem volna értelmesen kihasználni. A fúrás-faragás mindig is a hobbim volt, így elkezdtem olyan dolgokat készíteni, amikre korábban nem volt túl sok időm. Eleinte a lakásunkba már korábban tervezett kisbútorokat, kiegészítőket készítettem el. Majd, mivel 2-3 hónap sikertelen álláskeresés után „kezdett” gyanússá válni, hogy tényleg nem könnyű munkát találni mostanság, arra gondoltam, hogy miért is ne próbáljam meg komolyabbra fordítani a hobbimat. Állást egészen május végéig becsülettel kerestem, de az öt hónap alatt elért egyetlen egy állásinterjú véglegesítette elhatározásomat, mégpedig azt, hogy minden figyelmemet és erőmet a Fatulipán Otthonműhely fejlesztésére fordítom. Profilt nem tudatosan választottam, hanem a hozzám legközelebb álló dolgok összegyúrásából alakult ki. Nagyon szeretem a fát mint alapanyagot és mindent, ami régi, öreg, kopott, repedt. Ezekből egyenesen következett, hogy egy kis, famegmunkálásra alkalmas műhelyt alakítsak ki, ahol a vidékies, öreges stílus a fő irányvonal. 

 
Honnan merítesz inspirációt, mi ad ihletet? 

Gyakran keresem az ötleteket az interneten és szaklapokban. Sokszor kapok ajánlást családtagoktól, ismerősöktől is, hogy ezt meg azt kellene csinálnom. De az is gyakori, hogy egy véletlenül meglátott forma vagy szín adja meg a kezdő lökést. Mivel még az út elején járok, keresem azt forma- és színvilágot, ami később meghatározza majd a rám leginkább jellemző stílust. De, hogy válaszoljak is a kérdésre, gyakorlatilag bármi tud ihletet adni. Nemrég például láttam egy öntöttvas villanyoszlopot, növényi mintával díszítve, és valamikor azok a vonalak, ívek, hajlatok valahol vissza fognak köszönni valamin, ami még csak valahol a fejemben van meg.




Mit gondolsz a vidékies lakberendezési stílusról és egyre fokozódó népszerűségéről?

         Jelen pillanatban nem tudnék elképzelni más stílust magamnak, csak ezt. Amit én vidékies stílusnak nevezek, az visszafogottan díszes és rendkívül funkcionalista. Sokkal fontosabb egy ládának, padnak, fali kispolcnak a feladata, mint az, hogy dísze legyen a lakásnak. Szerintem régen, amikor ez a stílus valóban vidéken formálódott, így gondolkozhattak az emberek. Ha már ott volt a házban egy láda, akkor természetes emberi igény volt, hogy díszítsék, hol színesebben, hol kevésbé harsányan, de az másodlagos volt. Manapság, amikor egyre inkább divat kezd lenni ez a stílus, sokan pont fordítva gondolkoznak.
„Hű de jól néz ki, majd teszek bele valamit, vagy ha mégse, hát legalább szép.” Tulajdonképpen ezzel sincs baj, mert így legalább kevesebb műanyag fólia közé préselt faforgácsot hordanak haza az emberek.
Ami még fontos ismérve az én szememben a vidéki stílusnak, a tartósság. Kíváncsi lennék, hogy például az Ázsiában gyártott „vidéki stílusú” fogas 10 év múlva mire lesz még használható. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ne dőljön be senki az antikolt festésű hulladéknak.



Nagyon tetszenek a portékáid színei. Hogyan készülnek: kikevered az árnyalatokat vagy valahol készen kaphatóak vagy műhelytitok?

         Leggyakrabban én keverem a színeket, egy-két kivétellel. Nincs benne műhelytitok, mert kétszer én sem tudom ugyanazt az árnyalatot eltalálni, nem szoktam felírni az arányokat. Minden színt addig használok, amíg el nem fogy. Ez része annak, hogy nem szeretnék sorozatgyártásba fogni. 



Mik a jövőbeni terveid, hol találkozhatunk veled - lesz-e például Fatulipán tanfolyam?

         Jó is, hogy kérdezed a tanfolyamot, mert tervbe van véve, hogy a Boróka Otthonbolttal közösen tartunk kiscsoportos foglalkozásokat. Nyáron ezzel nem volt érdemes foglalkozni, de most, hogy kiürültek a strandok, és hála Istennek, egyre többen szeretnek kézműveskedni, vagy akár saját kezűleg készítik a karácsonyi ajándékot, eljött az ideje, hogy összehozzunk műhely-tanfolyamokat.
Az elsődleges jövőbeni tervem azonban az, hogy a Fatulipán Otthonműhely stabil lábakon álljon, mert ez adja meg az alapot a későbbi nagy terveknek. Sportolók szokták mostanában azt nyilatkozni, hogy mindig a következő meccsel foglalkoznak csak, és nem az utána következővel. Így szeretném én is felépíteni a saját vállalkozásomat.


JÁTÉK:

Egy szerencsés olvasó megnyeri a Fatulipán MűhelyBoltban készült felírótáblát és szív alakú díszt!


Tennivalók, ha játszani szeretnél:

1. Legyél a Fatulipán Otthonműhely és a Country Komfort követője a Facebookon; és

2. válaszolj helyesen az alábbi kérdésre: Mit tart Gábor a vidékies stílus legjellemzőbb jegyeinek?

Válaszod küldd el a countrykomfort@gmail.com címre. Ha kell, add meg benne a Facebookon használt neved, a tárgymezőbe pedig írd be: Fatulipán.

3. Vidd a játék hírét megosztással, lájkkal, szóbeszéd útján ;-).



A játék 2012. szeptember 16-án, vasárnap este 10 órakor ér véget. 

Az e-mail címeket nem használjuk fel semmilyen célra.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Festékfújás háromszor

Amikor megveszek egy festékspray-t, mindig eszembe jut, hogy klassz találmány, jól lehet vele haladni, de később csak gond lesz: ha elkezdem használni, vagy kevés lesz az adott felületre, és akkor kell szerezni még egy pontosan ugyanolyat (nyilván húsvétvasárnap délután), vagy sok lesz, és akkor be fog száradni, és majd dobhatjuk ki.  Most az első számú eset állt elő, de új spray vásárlása nélkül meg akartam oldani a helyzetet. Volt három kopott, lomtalanításon talált tárgy, amiket tavaszi dekorációnak szántam: egy gyertyatartó, egy tálca és egy kosár. Rémlett, hogy valamilyen festék még van a garázsban, és meg is találtam egy icike-picike maradék mentaszínű spray-t (erről azt gyanítottam, hogy be van száradva, de nem volt), illetve egy bontatlan sötétebb zöldet. Itt el is dőlt, hogy a gyertyatartó lesz mentaszínű, a tálca egyenletes zöld, és ha marad valamennyi, akkor a kosár is kap belőle egy kis frissítést. A kiindulópont: Pár perc alatt elkészültek, ebben a meleg, szellős időben ha