Ugrás a fő tartalomra

A kölykök, a (nemző)szülők és a bútorok is jól vannak

Szerző:
 J. Andreának, aki a filmet 
és a benne látható enteriőröket ajánlotta

A Gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right) című film tipikusan amerikai és mégsem az. Először is, a két főszereplő egy leszbikus pár tagjai, akik együtt nevelik gyermekeiket. A cselekmény többi fontos elemét viszont nem mesélem el, hátha valaki még nem látta és érdekli a film. Ők azok:




A nők műgonddal megalkotott otthonát nagyrészt a "mintha-katalógusból-válogatták-volna" jellegű bútorok teszik ki, némi bohém beütéssel, olvashatjuk egy bennfentes elemzésben. Hát, igen.



Miként a pár, úgy a berendezés sem egészen sablonos: Jules-nek ugyanis marokkói importbútorokkal foglalkozó cége volt, ennek nyomai a berendezésben is felfedezhetőek - elég, ha a nádszékekre, a díszes párnákra és a lámpásokra nézünk:

A hálószoba intim hangulatát az ágyvég és az elegáns üvegbúrájú lámpák teremtik meg. Érdekes, hogy a színésznők bőréhez és hajszínéhez leginkább illő, és hosszas kísérletezés után kiválasztott színárnyalatokat (krémszín, világos lila) alkalmazta a lakberendező.

A konyha naggyon tuti.





Ahogy a kerti vacsorák színhelye is.


És a faperemű fürdőkád se kutya.


Paul otthona olyan bolhapiacos-vintage mix, amelyben azért a huszadik század közepének dán dizájnbútorai is helyet találtak. Hogy ki Paul? Na, azt most nem árulnám el.



Ha a képek felkeltették az érdeklődéseteket, nézzétek meg a filmet - "lakberendezős" szemmel is!
Melyik lakrész tetszett benne?



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk

14. blogszülinap

Szerző:
Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...
Megjegyzés küldése
További információk