Ugrás a fő tartalomra

Dekooder-búcsútrilógia: II. rész

A dekooder nekem azonkívül, hogy klassz tréning volt a csapatmunka és a közös ügy terén - amit nem árt időről időre kipróbálni -, arról is szólt, hogy a blogírás "lejön az internetről", a blogger mint hús-vér ember viselkedik. Több kedves ismerősöm lett a szerkesztők közül, akikkel ezek után is szeretnék találkozni. És kávézni. És sütizni. És sörözni. 

Van egy brit szlogen, ami mémmé vált: "Keep calm and carry on", azaz: "maradj nyugodt és folytasd" . Erről írtam az egyik kedvenc cikkem. Egy bibi van: az egyik szerkesztőtársam jelezte, hogy azért ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet, eléggé kell tudni angolul. Teljesen igaza van; nem szeretnék úgy csinálni, mintha csak a profi angolosoknak írtam volna a bejegyzést, ezért aki szeretné, hogy valamelyik plakátot lefordítsam, jelezze nyugodtan kommentben! Köszönöm.

Maradj nyugodt - és izé...!

Mi az: ha feldobom, szólás, ha leesik, poén? Hát a híres angol mondat: Keep calm and carry on. Maradj nyugodt és tarts ki. Folytasd, amit elkezdtél. Akkor minden rendben lesz. Aha, persze. Nehogy elhidd!

KEEP-CALM-AND-CARRY-ON-RED-POSTER-WHITE-FRAME_large.jpg


Ki gondolta volna? A mára világszerte ismert szlogen eredetileg propaganda-szöveg volt, amit a brit kormány terveztetett 1939-ben, a második világháború kezdetén, hogy kitartásra, a megkezdett tevékenységek folytatására buzdítsa a népet. (szerző: Country Komfort)

Olvasd tovább itt!




Megjegyzések

  1. A videóban azt kérdezik, hogy mitõl lett ez ilyen népszerü a 21-ik században? Miért kapta föl a világ olyan hirtelen? Szerintem azért, mert rezonált az emberekben valami a háborús idõkben kényszerü kitartásról. Egy teljesen harmónikus, tragédiáktól mentes, boldog és békés idõszakban semmi nem lett volna ebbõl a poszterbõl. Éppen azért, mert most is van rengeteg az életünkben ami kihozhat és ki is hoz bennünket a sodrunkból, van szükségünk valakire aki ránk szól: “Nyugi, maradj nyugodt és menj tovább! Ne hagyd, hogy kihozzon a sodrodból. Fogjunk össze, úgy jobban megy!” Magyarul a ‘war spirit’, amire szükségünk van, a háborús összetartás szellemére, ami átsegítette a briteket a rossz idõkön és ami szerintem nem ártana jelenleg a magyaroknak sem! :-)

    VálaszTörlés
  2. Annyira azért nem kell tudni hozzá angolul... Valamennyit kell, az enyém elég, de nem nevezném magam profinak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. öö Fanni, oké, bocs a nem egészen pontos meghatározásért

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...