Ugrás a fő tartalomra

Dekooder-búcsútrilógia: III. rész


Itt is jelzem: 3700 Facebook-követőnél indítjuk az első szeptemberi játékot, gyertek!

Összegezve az eddigieket: időhiány miatt ott kell hagynom a dekooder csapatát, de jó emlékeim vannak az együtt töltött időkről, még ha néha kemény is volt beilleszteni a napirendbe az új poszt megírását. Pontosan ilyenkor, kedd reggel általában rég a cikkem vázlatán dolgoztam, amikor elkezdett világosodni. Meg a kukásautó jönni. :-) Itt az utolsó kedvencem. Szia, dekooder!

Dr. House-finálé: kiégett

   "Mind szánalmasak vagyunk. Ez tesz minket olyan érdekessé."
Szögezzük le: a végső House-epizódban a címe (Everybody Dies - Mindenki meghal) a legjobb. Abban ugyanis még megcsillan valami abból a régi, zseniális, önreflexív House-ból, aki egymaga elvitt a hátán egy sorozatot. Aki minden egyes részben minimum öt olyan bon mot-t lőtt el (köztük a legnagyobbat: "everybody lies" - "mindenki hazudik"), hogy nem lehetett nem imádni. 
(Szerző: Country Komfort)

final0.jpg

Olvasd tovább a cikket itt!




Megjegyzések

  1. Úgy érzem, hogy most és itt egy összefoglalóra szükség van. Mi volt a három kedvenced amivel búcsuzkodtál a Dekoodertõl?
    1. AGA
    2. Stay Calm & Carry On
    3. House MD
    Fantasztikus, perfekt and couldn’t be better! Ezt leginkább azért mondom, mert önzõ motivációim vannak. Egyrészt mert én is imádom mind a hármat. Igaz, hogy a posztert olyan igazán nem ismertem eddig, Te ismertettél meg vele, de így is imádom. Az AGA-ra mindig is vágytam, de hát sok pénz, még angliai jövedelemmel is, és House-t imádtam még akkor amikor a Jeeves & Wooster-ben vagya Fekete Viperában játszott Hugh Laurie. És most értünk el az igazi okhoz: mind a három vagy angol vagy köze van Angliához. Bár az AGA eredetileg valahol Skandináviában született, manapság már, azt hiszem, Angliában van belõle a legtöbb. A poszter az magától értetõdõen angol és House, bár igazán egy Yankee, de Hugh Laurie-nál nem kell angolabb színész, zenész, bohóc stb., stb., stb. Köszi ezeket a posztokat, nagyon élveztem õket!! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ilyen visszajelzésekért éri meg blogot írni!

      Törlés
    2. Örülök, hogy örülsz!! Egyébként egy kicsit én is szoktam néha-néha örülni az ilyesminek bár az én blogom nem publikus, csak baráti és családi körben olvassák és azok közül se sokan. Alig-alig van visszajelzés, de éppen ezért örülök amikor van. Az abszolut kedvencem az az volt, amikor az egyik Brüsszelben élõ angol barátom azt írta (de nem a blogon, hanem egy Facebook üzenetben), hogy a két legjobb dolog amit rendszeresen olvas és ami tartja benne a lelket az egy mindkettõnk által nagyon szeretett angol politikai web oldal és az én blogom. Aahhhh! Olyan jó meleg volt a szívem körül azon a napon. Szóval ezt egyébként azért írom, mert nehogy azt hidd, hogy ha nincsenek visszajelzések az azt jelenti, hogy nem tetszik. Ez a haver évente ha kétszer ír valamit a blogomon pedig mindig olvassa és nagyon szereti. Na látod, lusták az emberek, ilyen az élet! :-)

      Törlés
    3. Lehet, hogy hozzá fűződik a "stinky" álnevű szenzációs fokhagymás-fűszeres-majonéz-sztori vagy csak összemosok dolgokat?

      Törlés
    4. Nem, az egy nála sokkal idõsebb házaspár volt még a 70-es években. És nem Belgiumban, hanem Lausanne-ban, Svájcban. Hogy nehogy azok akik értik a “stinky” jelentését megijedjenek, ez egy olyan majonnéz amiben mustár, ketchup, só, bors, cukor, metélõhagyma és fokhagyma is van. Az arányokat majd egyszer elmesélem, de az biztos, hogy nagyon finom!!

      Törlés
    5. ehhe, egyébként minden stimmelt!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l