2015. március 3., kedd

Mi az, amit tilos vennem?

Komolyan: ahhoz képest, hogy törekszem a felesleg eltüntetésére, csak halmozódnak a mindenfélék.

És ajándékozódnak (nekem).


Úgyhogy, a kedvenc filozófiám ("használjuk, amink van") jegyében egy darabig tiltólistásak a következők:

  • fémdoboz
  • mécsestartó (akkor sem, ha lámpás és nagyon jól néz ki)
  • bögre, csésze
  • befőttesüveg (akkor sem, ha vintage) (nem, akkor sem, ha mason jar és akciós)



  • képkeret
  • csomagolópapír
  • üdvözlőkártya
  • kaspó
  • díszpárna
  • ágytakaró
  • dohányzóasztal
  • szakácskönyv
  • barkácsgép (mindenféle)
  • irattartó
Az a jó, hogy ezek lesznek egyúttal az előttünk álló időszak projektjeinek alapanyagai. Ezért nem szabad kidobni őket, a meglévőket!!! :D


Ti mit húztatok le az (impulzus)vásárlási listáról?


(képek innen)

2015. február 24., kedd

Vidékies alapdarab 4./12: a cementlap

Régóta tudom, hogy a burkolatokon sok múlik. Nagyon sok (lásd azt a bizonyos korábbi bejegyzést)... Legutóbb egy fantasztikus helyszínen megrendezett pop-up store és kiállítás közben erősödött meg bennem az elhatározás, hogy valamikor, valahol kell nekem cementlap. Ha egy darab, és edényalátétnek fogom használni, akkor is.


Persze, kiérleltebb a terv: legelőször valószínűleg maradék mezei padlólapok között, *egyszer, majd az álomházban* egy szoba közepén lesz dekorációs elem pár darab cementlap, a marrakeshcementlap.hu-ról. Hiába iszonyú menő a patchwork-lerakás, legjobban az eredeti mintázatokat szeretem, például ezt nagyon.

A Marrakesh Cementlap manufaktúra-jellegével mi, vásárlók csak jól járhatunk: a tulajdonos időről időre maga ellenőrzi a gyártás folyamatát Marokkóban. A minőséget, a színeket, mindent. (Azután persze nem robogón, hanem hatalmas konténerekben utaznak az igencsak súlyos darabok.)


Anno, amikor még csak néhány mintát gyártottak, egzotikus tárgyakkal kiegészített fényképeiken ismerkedtünk a lapokkal. (Tényleg, valamikor puffot is szereznem kell majd, imádom.)




Majd elkezdtek gyűlni a referenciák: mostanra számtalan magánlakásban és étteremben, kávézóban figyelhetjük meg a Marrakesh cementlapok térhódítását - polgári, egzotikus, retro, ipari és vidékies stílusú enteriőrökben egyaránt. Észrevettétek, hogy a metrócsempe a falon + cementlap a padlón kombináció szinte alapértelmezetté vált? Ezért kicsit neheztelek is, *egyszer, majd az álomházban* muszáj lesz valami egyedit kitalálni a falra, és nehéz lesz nem mellényúlni.









A rengeteg ötlet közül az egyik: szőnyegszerű lerakás.


Jöjjön az aktuális fő-fő kedvenc képem. Biztosan azért, mert nekünk is van ilyen - lomtalanításból megmentett - fotelpárunk, meg hát azért, mert ezzel a stílussal azonosulok a legkönnyebben.


A már emlegetett patchwork-változat egy werkfotón:


...és a végleges berendezéssel.


Összegezve: színfoltként, minőségi burkolatként, hangulati elemként is zseniális a cementlap, és ma már akkora választékban kapható (közel 200féle van most), hogy nagyon komoly feladat kiválasztani a kedvencünket. De egye fene, valahogyan megbirkózunk ezzel is. :-)








A Marrakesh cementlap weboldalát itt, Facebook-oldalát itt találod.
A fotók a Marrakesh Bt. tulajdonai.

2015. február 19., csütörtök

E mint Emile

Az oldschool jellegű, ma már nem forgalmazott ikeás fa etetőszékből három darabunk van. Egy ideig azzal áltattam magam, hogy azért vettem meg őket - használtan -, mert legalább az egyiket el fogom passzolni, de aztán be kellett látnom: annyira szeretem őket, hogy képtelen vagyok megválni tőlük. Villámposzt.

Két darab továbbra is eredeti, "antikra pácolt" színű, egynek viszont nekiestem Emile és Original színű ASCP-festékek 1:1 arányú keverékével.

Ilyen volt:





Ilyen lett:






Felületkezelést, párnát, esetleg némi koptatást még fog kapni (bocs a koszos padló miatt, épp mosogatót is szereltünk; bejegyzés készülőben), de mindezt már tényleg nem várhatom meg, mielőtt közzéteszem.

2014. október 24., péntek

"Nyers" bútorok és szín-dilemmák I.

Többször írtam már arról, hogy sokféle szép formájú, de erősen felújítást igénylő bútordarab között élünk. Az Annie Sloan festék hazai - és otthonunkbéli - megjelenésével egy fontos aspektus megváltozott: már nem töprengek annyit, hogy hogyan kéne átfesteni, csak egyszerűen átfestem. Akad azért pár kétes eset így is.

1. A Nagypapa-fotel. Megunhatatlan, elnyűhetetlen, hatalmas - de egy kis szerkezeti instabilitás kialakult az évtizedek során, és a kárpit kopott, néhol feslett. Olyan nagy, hogy nem tudom, fessem-e...


Nagyon örülnék, ha hamarosan szürke lenne, de semmiképpen sem grafit-, inkább egér-. Vagy hogy hívják.






Ha mégis festés lesz, akkor az anyag mintái szépen látszanak majd, és ez nem baj.

2. Az oroszlánkörmös lábú komód. Több sebből vérzik: a fiókgombjai letörve, a fiókok szorulnak, a teteje felázott. Mégis, ha másként nem, konzolasztal szerepben használni, látni akarom.



Belőle valami hasonlót szeretnék:




3. A "trónszék". Nem kényelmes darab, de formája és eleganciája miatt szeretném megtartani. Javítva, párnákkal kibélelve jól működhet.


A színvilágot itt is lágyítani fogom.


Ti melyikben láttok fantáziát, és milyen irányba vinnétek el?