Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Keser // édes

Nagyon úgy tűnik, hogy a családban harmadikként engem is megcsípett egy fertőzött kullancs. Négy év alatt ez három eset a legszűkebb körömben. És amellett, hogy már az előzőek miatt is szétidegeskedtem magam, pont Covid idején kell a végére járnom. 
Vettünk helikopteres legot, rózsatövet, kis málna- és tőzegáfonyabokrot, amiket el is ültettem; isteni volt még a magamfajta kertészeti antitálentum számára is. (A legot természetesen nem ástam el.)
Fél éve szenved hallótávolságon belül néhány (sok) kutya. Többször sírtam a tehetetlenség és a kibírhatatlan hangok miatt. Egy napig azt hittem, el tudtunk érni valamit hivatalos úton, de azt hiszem, mégis kudarcot vallottunk. Meglátjuk; elkeserítő a helyzet az egész országban. 
R., ha azt mondjuk neki, "szeretlek", pörrögve elalszik a mellkasunkon.

Tökre sajnálom, hogy vannak emberek, akikkel ahelyett, hogy barátok lennénk, kölcsönös hülyeségeink miatt inkább leckék vagyunk egymás életében (ennek még a leírása is borzasztóan rosszul esik…
Legutóbbi bejegyzések

Dió, fotó, háló, fúró

Élmények az elmúlt időszakból: A legöregebb diófa egyik, háztetőt veszélyeztető ágát sikerült lefűrészeltetni. Csak pár fotóm van, a telefonom a tömeges törlés ellenére sem enged fényképezni. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amiért nem tudtam megörökíteni a halom rönköt, később pedig a felhasogatott fát, olyan szép volt a szerkezete. Mindegy, ezt a telefonos tárhely-ügyet is meg kell oldanom most már. Ja, és dió idén sem lesz, úgy tűnik. Mogyoró viszont egy-egy marékkal van (ennyit hagytak a mókusok), és körtével csodálatos.Szeptemberben kétszer is úsztunk a Balatonban. Pontosan így szeretem, úgy is mondhatnánk, keresem a hasonló alkalmakat: forró levegő, hűvös víz (a Dunánál nőttem fel, a 21 fok teljesen rendben van), emberek csak elvétve. Egy órára miénk volt a tó és a part, a stégen gubbasztó vízimadarakat és cikázó fecskéket néztünk. Imádok úszni, jobb ember leszek tőle. Idén ez (úgy értem, az úszás) talán tízszer sikerült, de ennek is örülök. Voltam megint a padláson, és lehoztam …

Viszlát, fekete tűzfal!

Amióta csak ismerem a házat, beárnyékolta az összhatást, hogy hátul, az árok felől egy hatalmas, időjárás kikezdte fal magasodott. Bármilyen szép az utcai homlokzat, a szégyenfolt uralta a látványt."Ezzel mindenképpen csinálni kell valamit," jutott eszembe minden egyes hazaérkezéskor, de tehetetlennek éreztem magam: száz négyzetméternyi felület, ferde árokparttal, és nyilván borzasztó állapotú vakolattal.Idén mégis sikerült kipipálni ezt a tételt: annyira elütött az utcai homlokzat sok helyen már kijavított falától, hogy beszorítottuk még az őszi rossz időjárás előtt ezt a "bepucolást" is. A munka dandárját nem mi végeztük el, de arról az 5%-ról írok részletesebben, amibe besegítettünk, mert arról van több tapasztalatom. Szóval, a mohos felületről fejmagasságig lecsiszoltuk, amit tudtunk, a többit állványról csinálta a kőműves. Ahol üregesnek éreztük a vakolatot, ott kőműveskalapáccsal levertük. Érdekes módon a legtöbb helyen nem volt vállalhatatlanul rossz a fal. …

Restancia

Próbálom utolérni magam, eközben újabb és újabb feladatok merülnek fel. Meséltem, hogy találtunk az egyik óriásdézsa alján egy csillárszerű, romokban álló tárgyat. Van hozzá ilyen súlyos és szép nem tudom, mi is. Rozsdaoldóztam tovább, de a réz alkatrészek egyelőre nem lettek jobbak tőle.Átkentem Hammerite-tal a sonkatartó rudat, és rendrakás közben találtam hozzá kampókat is: felraktam őket a készülő zuhanyzóba, törölközőtartónak. Alig várom, hogy tényleg esős idő legyen, mert akkor festhetem tovább bent a fugákat. Az egyetlen kiegészítő, amit mostanában magamnak vettem, ez a deluxe-brutál spakli a Lidlből (a Hobbi Bútorfestők csoportban ajánlották, és marha jó).  Bár korainak érzem, mert lesz padlócsiszolás, fúrás-faragás, de már nem érdekel: kiakasztottam néhány kedvenc tányért is. 
A vasüzletekben lehet kapni sűrű hálót: ebből vágtam kisebb téglalapokat, és két szellőzőablakra fel is szögeltem őket a padláson. A padlástakarításnak soha nem lesz vége, de legalább kiderült, hogy az egyik …

Nyár vége

Milyen gazdagok vagyunk, miközben milyen szegények - szoktam mondogatni, és többek között arra utalok ezzel, hogy az utolsó fillérig a házra költjük, amink van. Minden más csak utána jön. Nagyon sok mindennek lehet örülni, ebben is próbálok tudatos lenni.Pár hete van egy újabb kulcstartóm. Potyog a körte rendületlenül, és finom. Különösen a gyümölcsárak tükrében.Megtanultam sarlózni; nos, ezt sem gondoltam volna soha. Néhol sokkal jobb, mint egy ágvágó vagy egy metszőolló. És van hozzá fenőkő (azért azt nem tudom használni).Kaptunk gombát: ma édeskrumpli + pirított gomba + bulgur + saláta lesz az ebédem.Írtam listát arról, hogyan szeretnék fejlődni kívül-belül.Ott van például a hajam: uhh, azzal sok a tennivaló, nem bírja az építkezés alatt folyton szálló port stb. Vagy a házakról szóló angol magazinok olvasása, erre újra időt akarok szakítani.Megtaláltam a Zara bútorgombokat, és szerintem tök jók lesznek a nyári konyhába. Kitaláltam, hogy ahelyett, hogy 25 m2 csempe átfestésével bajlódn…

Mellékszál

Mindent fel kell használni, és ez azért jó, mert sokáig nem bírom nézni, ha valami nagyon elhanyagolt állapotban mállik szét egy koszos, dohos sarokban. Ezért először a néhány napja kiürített dézsát vettem elő (értsd, gördítettem ki szenvedések és szitkozódások közepette a szerszámosból). Pókhálózás után maradék fakonzerváló löttyöket kentem rá; szinte szívta magába a folyadékot. A fémrészeket is átkentem. Majd, ha megszáradt, kissé visszakoptatom, és kitalálom, hol legyen a végleges helye.
Többször írtam arról, hogy nem vagyok híve a népiesch//csárda-stílusnak. Megmosolyogtat, amikor muskátlival töltött talicskát, vicces, kitömött szalmabábbal megfejelt, pirosra festett hordót látok az út mentén. Hiába a néplélek megnyilvánulása ez is, érzek benne egy jó adag dilettantizmust és barbárságot.Viszont, hogy őszinte legyek, sokkal jobb ötleteim nekem sincsenek.Én sem értek hozzá, nem vagyok okosabb. Egyedül annyi a tervem, hogy szoborként tekintek a hajdan mesterek által készített, mindenna…

Szóló szőlő

 A hosszú hétvégén ismét nem a lábunkat lógattuk. Jobban felkavar, ha ugrik a CD-lemez az autó lejátszójában (igen, erre is volt példa bőven), mint ha a féktárcsa és a fékbetét egymáson csúszik, fém a fémen, de hát, az utóbbival is kellett foglalkozni, miért is ne éppen most. Amikor sétálni mentünk várakozás közben, mágikus helyre keveredtünk, és fanyar, csodás szőlőt ettünk. Hazatérve az autószerelőtől azt láttuk, hogy a macskánk, R. újabb szúnyoghálót hasított ki, és kint várt, a szívrohamomra kb. azzal az arckifejezéssel reagálva, hogy nyugalom, nem állt szándékában elmenni, és amúgy is a helyhez kötődik, nem az emberhez. Hosszú és tagolt listám van a tennivalókról, egyszerre megnyugtató és frusztráló: szerepel rajta mindaz, amit muszáj még augusztusban elvégezni (külső ablakkeretek csiszolása és festése például), az, amit csak a jövő hónapban fogunk tudni megvenni és elkezdeni (időjárásálló festék az árok felőli, szinte fekete falra) stb. Jó, mert tudom, hogy mit logikus elkezdeni,…