Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Szuperérzékenység

Szerző:
Hajnali négy óta a teraszon üldögélünk a macskával, elképesztő a meleg.  Nem volt rossz látni a pirkadatot, és isteni érzés volt a hűvös levegő, csak ilyenkor mindig tartok a nap többi részétől, hogy hogyan fogom bírni, mert később nyilván jönni fog egy-két energiacrash. Mindegy; ha minden igaz, ma lehet majd pihenni. Azt is tudom, hatkor milyen teendővel kell folytatnom (a garázst kell kitakarítani még a nagy meleg előtt, elképzelni is nehéz jobbat...), de addig még van egy kis idő, úgyhogy megpróbálom megírni ezt a régóta esedékes posztot. Nem lesz átfogó és alapos, nézzétek el: ilyen gyatra éjszaka után örülök, ha egy kicsit össze tudom szedni a gondolataimat. Szóval: a mostanában egyre erősebb és egyre jobb internetes önsegítő cikkeknek és videóknak hála, egy ideje tudom, hogy én is a szuperérzékeny emberek közé tartozom.  Hogy ez áldás vagy átok, nehéz megmondani.  Biztosan kihagynám azt a részét, ahogyan mindent agyonelemzek magamban, ahogyan az emberek rezgései, hangulatai kihat
Megjegyzés küldése
További információk
Legutóbbi bejegyzések

Júliusi napló

Szerző:
 Annyira nyár van, hogy nem is nagyon lehet mást tenni, mint alkalmazkodni hozzá, úgyhogy: 1. semmit nem intézünk házon kívül délelőtt 11 és délután négy között; 2. tegnap voltunk a strandon, és valószínűleg ma is megyünk; 3. elkészült a kovászos uborka, vettünk a piacon isteni kukoricát, sárgabarackot, illetve éppen az előbb ettem meg a dinnye utolsó falatjait; 4. minden lenge ruhát megpróbálok hordani x naponta, mert csak akkor akarom megtartani őket, ha van értelme; 5. mielőtt valamit felveszek a tennivalók listájára, átgondolom, hogy kánikulában biztos, hogy olyan fontos-e foglalkozni vele; 6. letöltöttem két házas magazint és Peter Attia könyvét angolul, hogy tudjak mit olvasni a besötétített szobában; 7. bármilyen sportcipőt, ágytakarót stb. kimosok, és egy óra múlva száraz lesz a napon; 8. reggelente gyorsan elvégzek valamilyen halaszthatatlan házimunkát, például ma a mosogatás mellett egy ablakot pucoltam meg és egy picit kertészkedtem; 9. délután két óra körül kötelezően szies
Megjegyzés küldése
További információk

Kémia, biológia

Szerző:
A munkám része, hogy "megtöröm a jeget", azaz ráveszek valakit arra, hogy beszéljen, sőt: minél akadálytalanabbul beszélgessen velem, akkor is, ha teljesen természetes módon először "le van fagyva" az idegen nyelv használata miatt.  Egy idő után az is nagyon fontos, hogy vissza tudjon kérdezni (ami nyelvtanilag sem olyan egyszerű). Szerencsére még mindig érdekel, amit az emberek mondanak, enélkül nehéz lenne ezt jól művelni; amikor pedig kibontakozik belőle valami, amiben mindkét fél sérülékenysége, igazi énje megmutatkozhat, azt szeretem a legjobban. Ez arról jutott eszembe, hogy mostanában több érdekes beszélgetést folytattam. Közülük kettőt  -- ami fontos: nem az óráimon zajlott társalgásokról van szó! -- kontrasztív elemzésnek fogok alávetni itt, a blogon, bocs. :-) Nehéz úgy beszélni róluk, hogy ne derüljön ki, hol és kivel dumcsiztunk (két különböző napon, két különböző helyszínen), de azért megpróbálom ezeket a körülményeket elrejteni, mert nem lenne korrekt
Megjegyzés küldése
További információk

Zene & mozgás

Szerző:
Nagy újdonságot biztosan nem mondok azzal, hogy zenére jó futni, vagyis inkább megfordítva: sok ember számára a futás zenehallgatás közben igazán jó.  Én most ugyan addig erővel tartom magam vissza még a kocogástól is -- a sprintekről nem is beszélve --, amíg részt nem veszek egy talpvizsgálaton, de számomra is meglepő, hogy a röpke öthónapnyi edzőtermi aktivitásom egyik nagy élménye a futás lett. Ráadásul úgy, hogy futógépet előtte csak képen láttam. Olyan, mintha az alkatomhoz illene ez a fajta kardiómozgás -- vagy csak a dopaminfröccs miatt csinálom, ezt nehéz megmondani. Sőt, ha már ilyen vallomásos lett ez a bejegyzés: az is lehet, hogy a futást magát igazából továbbra is szívből utálom :P, egyszerűen a zene, pontosabban a zene által okozott boldogságlöket kedvéért tolom a nagyjából húszperces intervalokat.  Mindegy, de annyit mondhatok: a tavalyi évem nagy hibája volt, hogy nem mentünk el a Scary Pockets veszprémi koncertjére. Egy kicsit gondolkodtam rajta, de aztán győzött a táv
Megjegyzés küldése
További információk

Dolgok, amiket szeretek a háznál

Szerző:
  ...és olyanok, amiket egyáltalán nem.  <3: 1. A legtöbbször úgy érkezünk, hogy a füvet éppen az előző napon nyírták le, és olyankor mindig azt érzem, amit akkor, amikor először néztük meg a házat hat évvel ezelőtt: hogy ez egy mesés, hatalmas telek, egy csodás, régi házzal, ami mindig is ránk várt. 2. Mindig nyílik valami új: vár egy illatos, burjánzó növény, ami a legutóbb még nem virágzott. 3. Hatalmasakat lehet pihenni és aludni bent, a hűvösben. A hőségben a spalettákért vagyok irtó hálás. Most is szuper kedvem van a délutáni pihenő után. :) 4. Pont jó egy csomó minden: pont jó méretű a Gerendás szoba, pont elég kemény az ágy, ideális méretű a nyári konyha, tökéletes, hogy L alakú a ház, és nem lát minket senki a teraszon. Az építészetért rajongó részem minden alkalommal tobzódik ezekben: imádom, ha valamit jól terveztek meg. 5. Mindig rengeteg teendő van, ami mentálisan nagyon hasznos, és isteni érzés, amikor úrrá lettünk a káoszon. Nemrég olvastam, hogy a házimunka, kertészk
Megjegyzés küldése
További információk

Reality check ✔️

Szerző:
Nem magyalunk van, hanem mahóniánk. (Kösz, B., a javítást.) Hoztam a házhoz is, hátha megered. Kaptam a születésnapomra bokrokat, így most már van a hosszú kerítés mentén fekete berkenyénk, homoktövisünk és tamariszkuszunk is (utóbbiból kettő kis ágacska: konkrétan azt várom tőlük, hogy úgy fognak burjánzani, mint az autópályák mentén a hullámzó, rózsaszínű társaik). Május 1-jén megint várt a teraszon a szomszéd bácsitól egy saját kötésű csokor, bár nem is tudta, hogy (nem fertőző) beteg vagyok. Nagyon-nagyon jólesett. Ami még szenzációsabb volt, az az, hogy aznap még kaptam tőlük három hatalmas és nagyon szép szobanövényt. Ha meglátogatja őket az ember, csak azon törik a fejüket, mit adhatnának, pedig, mint kiderült, nekik volt évfordulójuk. (Vittem másnap olyan bonbont, amit tudom, hogy szeretnek.) Nem ott lakunk már, mégis voltunk lomizni a belvárosban: igaz, csak egy órát töltöttünk ott, de megtaláltuk a nekünk éppen kellő kaspókat, a világ legjobb felírócetlijeit, hófehér papírsza
Megjegyzés küldése
További információk

Festékfújás háromszor

Szerző:
Amikor megveszek egy festékspray-t, mindig eszembe jut, hogy klassz találmány, jól lehet vele haladni, de később csak gond lesz: ha elkezdem használni, vagy kevés lesz az adott felületre, és akkor kell szerezni még egy pontosan ugyanolyat (nyilván húsvétvasárnap délután), vagy sok lesz, és akkor be fog száradni, és majd dobhatjuk ki.  Most az első számú eset állt elő, de új spray vásárlása nélkül meg akartam oldani a helyzetet. Volt három kopott, lomtalanításon talált tárgy, amiket tavaszi dekorációnak szántam: egy gyertyatartó, egy tálca és egy kosár. Rémlett, hogy valamilyen festék még van a garázsban, és meg is találtam egy icike-picike maradék mentaszínű spray-t (erről azt gyanítottam, hogy be van száradva, de nem volt), illetve egy bontatlan sötétebb zöldet. Itt el is dőlt, hogy a gyertyatartó lesz mentaszínű, a tálca egyenletes zöld, és ha marad valamennyi, akkor a kosár is kap belőle egy kis frissítést. A kiindulópont: Pár perc alatt elkészültek, ebben a meleg, szellős időben ha
Megjegyzés küldése
További információk