Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Szobareceptek (Annie Sloan nyomán)

Írtam már Annie Sloan, a krétafesték-keverő nagyasszony és fia, Felix egyik könyvéről, most pedig alaposabban is átveszem a tananyagot. És éppen nem azért, mert kötelező irodalom, hanem, mert letehetetlenül inspiráló. A Room Recipes for Style and Colour című alapmű ébreszthet rá arra, hogy mi az, amit meg lehet valósítani egy házban, és mi az, amit nem. Sokat tanultam ebből a könyvből; segített lenyesegetni a vadhajtásokat, amelyek egyes stílusirányzatok iránti rajongásomból fakadtak. És most már tudom, hogy merre haladok.

A Házunkkal kapcsolatban az első pillanattól kezdve érzem, hogy két stílusirány lesz mérvadó:

a FARMHÁZ & a COTTAGE (kunyhó).

Rendben, de ezeken belül hogyan válasszunk - és milyen elemeket tehetünk hozzájuk?

Főképp az utóbbi kérdés izgat engem: talán most, hogy végre valóra vált az egyik legnagyobb álmom, és lett egy vidéki házunk, nem kéne elszúrni túl eklektikus, túl steril vagy túlságosan amatőr berendezéssel.

Ami még nagyon fontos, hogy sok újrahasznosított…
Legutóbbi bejegyzések

Kisebb-nagyobb munkázatok

Még mindig csak teoretikusan. Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen. Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni.
Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik"). Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki. 



A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput.  Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon munkálkodunk, hogy eltüntessük. Amikor végre megszüntetjük, nagyo…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Aszimmetrikus viszonyok I.

Úgy látszik, időnként írnom kell egy tabudöntögető, szókimondó, psziché témájú posztot. Mert, drága barátaim, akármilyen intelligensek és öntudatosak vagyunk is, az ösztöneink erősebbek nálunk (ide egy szabadon választott Freud-idézet helyettesíthető be). Ma arról lesz szó, amikor adott két ember. És az egyik fél játszik. A másik fél érzéseivel. A sztori pedig minden, csak nem rózsaszínű.

Nem tudom, ismerősek-e itt valakinek az alábbiak; hogy mennyire gyakoriak az egyenlőtlen kapcsolatok az élet minden területén. Sajnos, úgy olvasom, hogy nagyon elterjedt a probléma. Sőt, azt írják a téma szakértői, hogy minden egyes emberi kapcsolat törvényszerűen aszimmetrikus valamilyen mértékben. Ebbe most nem akarok teljes komolysággal belegondolni, önvédelemből. Éppen elég, hogy személyes érintettségből írom ezt a bejegyzést is, mint mindegyiket - és azért tudom megírni egyáltalán, mert már távolabbról tudom szemlélni a múltban történteket.

Segíteni akarok azzal, hogy megosztom, terápiásan kiíro…

Munkaterápia

Olyan jó elmerülni a kert és a ház adta feladatokban, sejtszinten feltöltődni oxigénnel a szmoggal teli város után, egyszerűen valami egészen mással foglalkozni, mint a lakásban. Tudtam én, hogy kell ez.

A kert legutóbb is elképesztően burjánzott. Mindig vár valamilyen virág-meglepetés is; most a halványpink hortenzia. Tavaly egyetlen szál volt; azt hittem, a föld savasságával van összefüggésben, hogy nem fehér. Idén pedig... Eléggé romantikus így érkezni.

De most térjünk a lényegre: kertészkedés és megtisztulás. 
Szeretném bemutatni a legjobb barátomat. 
Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól fessen. Imádok vele dolgozni - ha jól fogja az ember, brutál ereje van -, és azt állítom, hogy elég sok pénzt meg is spóroltam már a vele végzett munkával. 
Nem tudom pontosan, lehetséges, hogy harminc mogyoróbokor van a kertben: folyamatosan beárnyékolnak minden mást.
Ráadásul tele vannak 
kulaccsal *
kuncsafttal **
kullanccsal, 
és nem is teremnek igazán. Miért nem szép, elegáns mandulafácskák, k…

Vásárlás helyett: MFKH

...azaz: mindent fel kell használni. Mostanában, mivel csütörtökönként a blog Facebook-oldalán retrospektív napot tartunk, visszaolvastam a régebbi blogbejegyzéseket, és nagyon vigyorogtam, mert kiderült, hogy már 2013-ban is bőven megvolt ez a mániám. Érdemes átgondolni, hogy mi mindent használunk az otthon felhalmozott dolgok közül; és, ha nem tudunk könyörtelenül lomtalanítani, (mint például én), akkor mi az, amit értelmesen tudunk hasznosítani. Mutatok néhány új, - magamnak is - reményt adó, rendezettebb otthon felé mutató példát. Azért messze még a vége, de: folytassuk, hajrá!


A cementlap-vonzalmamról sokszor írtam már. A házba is szereztem többféle mintából pár darabot - természetesen már akkor, amikor Háznak még híre-hamva sem volt... Nagyon tetszik, amikor dekorációként úgy használják, hogy négy darabot keretbe foglalva kitesznek a falra. Ez olyan terekben is nagyszerű, amelyekben túl sok lenne az arabos mintakavalkád, de azért kell valami vagányság. Sokkal jobban bejön, mint …

A Vitorlás szoba hangulata: inspirációk

A tengerész stílus a kék-fehér csíkokkal évek óta trendi az öltözködésben, és ránk is nagyon jellemző családilag. Volt egy korábbi korszak, amikor azt gondoltam, hogy az ízlésemet - és, persze, a finom lelkivilágomat (ah!) - a virágminta fejezi ki a legjobban. Akkoriban sokszor hordtam apróvirágos ruhákat - ez egyébként egybeesett azzal, amikor a lakástextilek közül is a virágos-vintage mintájúak voltak a kedvenceim. Aztán jött egy nyár, jöttek a csíkok - és maradtak is. Naná, hogy alig várom a Vitorlás szoba berendezését!

Emlékeztek? Annie Sloan könyve motivált annyira, hogy rendesen nekifeküdjek a terveknek. A Room Recipes oldalain olyan szofisztikált tengerparti stílust mutat be, amelyik nélkülözi az összes cikis elemet, az összes túlzást, és valahogyan mégis azt érzi az ember, hogy a lakberendezésben ez a tengerész stílus par excellence.




(Muszáj közbevetnem, mert ezen az eseményen nem fényképeztem, viszont emlékezni akarok majd rá: tegnap a Bartók Konzervatórium végzőseit hallgatt…