2017. július 17., hétfő

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... I. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk.

Az egyik

Ha három hónappal ezelőtt megkérdezi valaki, hogy keresünk-e eladó házat, őszintén válaszoltam volna, hogy nem.

Aztán egy pár napos, vendégházban töltött pihenés alatt bekattant valami, és az egyik délutáni szieszta után már hét lehetséges házjelöltet mutattam be a családnak.

Egy, azaz egy jelölt ment át a rostán. Még a gyerekek is azt mondták, hogy tegyünk egy próbát vele, nem baj, hogy két és fél órás az autóút oda - jó kaland lesz.

A tulajdonost csak félve mertük felhívni (vasárnap este volt), de felvette a telefont, készségesen megadta a címet - hozzátéve, hogy éppen takarítani fognak másnap, menjünk.

Húsvét hétfőn fogadott is bennünket.

Azzal, hogy fél órája aláírták a szerződést a foglalóról, így aztán, ha akarjuk, megnézhetjük belülről is a házat, de már eladta.

Csak kapkodtuk a levegőt, hogy hogyan került oda más vevőjelölt.

A házat pedig, mondanom sem kell, mint vérbeli mazochisták, megnéztük.

És beleszeretős volt.

Egy kívülről nagyjából semmilyen-lerobbant, maximum parasztház jellegű, belülről angolos eleganciájú, polgári stílusú művészlak.

Nekem ráadásul kívülről is tetszett.

Azóta sem tudom, hogy az elérhetetlensége, az elvadult-borostyános kertje vagy a belső terek elhanyagoltsága ellenére érezhető értelmiségi stichje fogott meg annyira.

Azonnal megvettük volna. (Az összes építész ismerős teljes joggal mondaná: na, ilyet nem teszünk!!)

Ott "rontottuk el", hogy a gyerekeknek a fent említett vendégházban húsvéti tojásvadászatot rendeztünk. Így a velünk egyszerre odarendelt vevő fél órával hamarabb döntött és foglalózott.

Sem árbeli ráígérés, sem annak emlegetése nem hatott a tulajdonosra, hogy mekkora erkölcsi nullaság ilyet tenni, pláne előzetes figyelmeztetés nélkül.

Szóval, nem lett a miénk.

Ahogy remegő kézzel kapcsoltam be a gyerek biztonsági övet, végig azon járt az eszem, hogy miért történik most ez velünk.

Közben befutott a harmadik odarendelt vevőjelölt... de azt hiszem, ő már látott ilyet, nem kezdett el jeleneteket csinálni, csak elfogadta a szituációt.

Visszamentünk tehát - kétszer két és fél óra vezetés a semmiért - a skanzenbe húsvéti nyulakat nézni.

Folyt. köv.

U.i.: Szándékosan nem illusztráltam a bejegyzést, illetve nem adtam meg a koordinátákat, mert amikor két hete elkezdtem megírni a történetet, és visszakerestem a hevenyészett képeket a mappából, ismét kisebb depresszív hullám kapott el... Ilyen ez a plátói ház-szerelem.

2017. június 14., szerda

Új ház - új élet!

Pontosabban: régi ház, új élet...


Több mint két évvel ezelőtt írtam utoljára, mert a blogírás mellett/helyett annyi örömöt találtam a családi életben és mindenféle másban, hogy úgy éreztem, nehezen fogom csak tudni folytatni - ráadásul, ha az írás nem munka, hanem kedvenc időtöltés, akkor érezzem is úgy, gondoltam.

Tudtam, hogy bezárni viszont nem fogom a videkistilus.blogspot.hu-t.

Éreztem, hogy a folytatásához kell az újabb muníció. És meg is találtam.

Új házunk van.



Egy nagyon régi, összetetten problémás, és máris eléggé szeretni való darab. Sok munka jár vele, és még nem vagyunk biztosak abban, hogy bírni is fogjuk.



Lesz miről írni - gépelem, és közben újra érzem az izgatottságot, a motivációt meg a várakozást.
Természetesen nem azért vesszük meg a házat, hogy legyen tárgyam a blogra, ha-ha, de már a megvételéről is van mit mesélnem... 



Mit szóltok hozzá?




2015. március 3., kedd

Mi az, amit tilos vennem?

Komolyan: ahhoz képest, hogy törekszem a felesleg eltüntetésére, csak halmozódnak a mindenfélék.

És ajándékozódnak (nekem).


Úgyhogy, a kedvenc filozófiám ("használjuk, amink van") jegyében egy darabig tiltólistásak a következők:

  • fémdoboz
  • mécsestartó (akkor sem, ha lámpás és nagyon jól néz ki)
  • bögre, csésze
  • befőttesüveg (akkor sem, ha vintage) (nem, akkor sem, ha mason jar és akciós)



  • képkeret
  • csomagolópapír
  • üdvözlőkártya
  • kaspó
  • díszpárna
  • ágytakaró
  • dohányzóasztal
  • szakácskönyv
  • barkácsgép (mindenféle)
  • irattartó
Az a jó, hogy ezek lesznek egyúttal az előttünk álló időszak projektjeinek alapanyagai. Ezért nem szabad kidobni őket, a meglévőket!!! :D


Ti mit húztatok le az (impulzus)vásárlási listáról?


(képek innen)

2015. február 24., kedd

Vidékies alapdarab 4./12: a cementlap

Régóta tudom, hogy a burkolatokon sok múlik. Nagyon sok (lásd azt a bizonyos korábbi bejegyzést)... Legutóbb egy fantasztikus helyszínen megrendezett pop-up store és kiállítás közben erősödött meg bennem az elhatározás, hogy valamikor, valahol kell nekem cementlap. Ha egy darab, és edényalátétnek fogom használni, akkor is.


Persze, kiérleltebb a terv: legelőször valószínűleg maradék mezei padlólapok között, *egyszer, majd az álomházban* egy szoba közepén lesz dekorációs elem pár darab cementlap, a marrakeshcementlap.hu-ról. Hiába iszonyú menő a patchwork-lerakás, legjobban az eredeti mintázatokat szeretem, például ezt nagyon.

A Marrakesh Cementlap manufaktúra-jellegével mi, vásárlók csak jól járhatunk: a tulajdonos időről időre maga ellenőrzi a gyártás folyamatát Marokkóban. A minőséget, a színeket, mindent. (Azután persze nem robogón, hanem hatalmas konténerekben utaznak az igencsak súlyos darabok.)


Anno, amikor még csak néhány mintát gyártottak, egzotikus tárgyakkal kiegészített fényképeiken ismerkedtünk a lapokkal. (Tényleg, valamikor puffot is szereznem kell majd, imádom.)




Majd elkezdtek gyűlni a referenciák: mostanra számtalan magánlakásban és étteremben, kávézóban figyelhetjük meg a Marrakesh cementlapok térhódítását - polgári, egzotikus, retro, ipari és vidékies stílusú enteriőrökben egyaránt. Észrevettétek, hogy a metrócsempe a falon + cementlap a padlón kombináció szinte alapértelmezetté vált? Ezért kicsit neheztelek is, *egyszer, majd az álomházban* muszáj lesz valami egyedit kitalálni a falra, és nehéz lesz nem mellényúlni.









A rengeteg ötlet közül az egyik: szőnyegszerű lerakás.


Jöjjön az aktuális fő-fő kedvenc képem. Biztosan azért, mert nekünk is van ilyen - lomtalanításból megmentett - fotelpárunk, meg hát azért, mert ezzel a stílussal azonosulok a legkönnyebben.


A már emlegetett patchwork-változat egy werkfotón:


...és a végleges berendezéssel.


Összegezve: színfoltként, minőségi burkolatként, hangulati elemként is zseniális a cementlap, és ma már akkora választékban kapható (közel 200féle van most), hogy nagyon komoly feladat kiválasztani a kedvencünket. De egye fene, valahogyan megbirkózunk ezzel is. :-)








A Marrakesh cementlap weboldalát itt, Facebook-oldalát itt találod.
A fotók a Marrakesh Bt. tulajdonai.

2015. február 19., csütörtök

E mint Emile

Az oldschool jellegű, ma már nem forgalmazott ikeás fa etetőszékből három darabunk van. Egy ideig azzal áltattam magam, hogy azért vettem meg őket - használtan -, mert legalább az egyiket el fogom passzolni, de aztán be kellett látnom: annyira szeretem őket, hogy képtelen vagyok megválni tőlük. Villámposzt.

Két darab továbbra is eredeti, "antikra pácolt" színű, egynek viszont nekiestem Emile és Original színű ASCP-festékek 1:1 arányú keverékével.

Ilyen volt:





Ilyen lett:






Felületkezelést, párnát, esetleg némi koptatást még fog kapni (bocs a koszos padló miatt, épp mosogatót is szereltünk; bejegyzés készülőben), de mindezt már tényleg nem várhatom meg, mielőtt közzéteszem.

2014. október 24., péntek

"Nyers" bútorok és szín-dilemmák I.

Többször írtam már arról, hogy sokféle szép formájú, de erősen felújítást igénylő bútordarab között élünk. Az Annie Sloan festék hazai - és otthonunkbéli - megjelenésével egy fontos aspektus megváltozott: már nem töprengek annyit, hogy hogyan kéne átfesteni, csak egyszerűen átfestem. Akad azért pár kétes eset így is.

1. A Nagypapa-fotel. Megunhatatlan, elnyűhetetlen, hatalmas - de egy kis szerkezeti instabilitás kialakult az évtizedek során, és a kárpit kopott, néhol feslett. Olyan nagy, hogy nem tudom, fessem-e...


Nagyon örülnék, ha hamarosan szürke lenne, de semmiképpen sem grafit-, inkább egér-. Vagy hogy hívják.






Ha mégis festés lesz, akkor az anyag mintái szépen látszanak majd, és ez nem baj.

2. Az oroszlánkörmös lábú komód. Több sebből vérzik: a fiókgombjai letörve, a fiókok szorulnak, a teteje felázott. Mégis, ha másként nem, konzolasztal szerepben használni, látni akarom.



Belőle valami hasonlót szeretnék:




3. A "trónszék". Nem kényelmes darab, de formája és eleganciája miatt szeretném megtartani. Javítva, párnákkal kibélelve jól működhet.


A színvilágot itt is lágyítani fogom.


Ti melyikben láttok fantáziát, és milyen irányba vinnétek el?