Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Lazán összefüggő II.

Ha jót akartok magatoknak, hallgassátok meg Stevie Wonder Innervisions című lemezét, amelyen - amellett, hogy ez az egyik legjobb Jamiroquai-album (1973-ból! ;-)) - zseniális egyfős zenekart vonultat föl. Elképzelem, ahogyan megbeszélte magával: - figyelj, csináljunk egy lemezt! - Jó, én majd dobolok, játszom szintetizátoron, amikor éppen nem zongorázom, miközben énekelek (de még hogy! - a szerk.), vokálozom és én írtam az összes szöveget a zenékkel együtt, illetve, jól meg is hangszereltem őket (magamnak, hehe). 



Könnyen tudok kapcsolódni; tényleg, minek az a sok ember..? Ha értenék hozzá, kb. mindent én csinálnék a házon - de, Csoda Pistával ellentétben fél kezemen meg tudom számolni, mi az, amit el tudok végezni. Az építkezés: nem one (wo) man show. 
Az említett albumot éppen a legutóbbi, óriási narancssárga teliholdnál hallgattam, és közben átgondoltam, mi sikerült, mi nem a felújítási tervek közül. Folyton ezt csinálom mostanában úgyis...
Nincsen rendes fürdőszobánk.
Néha már nagyo…
Legutóbbi bejegyzések

5+1 költséghatékony újévi szokás

A 2020. év arról fog szólni, hogy még okosabbnak kell lennünk anyagilag. Nem hiszem, hogy az építkezés alatt bármikor extravagancia lett volna jellemző a költéseinkre, de van mit kompenzálni: volt itt a csalóktól kezdve a "sajnos, hölgyem, mégis magasabb lesz az anyagköltség"-en át a váratlan csőtörésig minden. Észrevettétek, hogy az új alapegység a "százas"? Úgy értem, a százezer forint. Abban számol szinte mindenki, ami ugyan viccesen nem korrelál az átlag magyar életszínvonallal, de erre (majdnem) mindenki magasról tesz.


Úgyhogy, az év eleji lendülettel, bevallottan az Instagramról és a YouTube-ról inspirálódva összegyűjtöttem a kedvenc öko-spórolási tippeimet, közülük is azokat, amiket nemcsak nézni szoktam (meg hümmögni rájuk, hogy milyen menők), hanem amiket effektíve csinálunk is.

1. Szilárd sampon 🧼

Köszönöm M-nek, V-nek és Sz-nek, hogy kitalálták a gondolatomat, és szilárd sampont meg balzsamot ajándékoztak nekem karácsonyra!

2. Mosótojás + ecet 🥚🧴

Ezek…

Lazán összefüggő I.

Az elmúlt napjaim fénypontja mi is volt? Mondhatnám, hogy biztosan nem a bogyósgyümölcs-ízű gyerekpezsgő, amit szilveszterre fogyasztottam el egészen kivételesen remek társaságban, de az a helyzet, hogy az is nagyon jólesett, a sok fulladozó röhögéssel együtt.
Az év végétől haladok visszafelé, mert csak így tudom felidézni a dolgokat, sőt, néha csapongok is majd, mert nem tudom fegyelmezni magam.
Szóval, hol tartunk?
Nincs gázfűtésünk.
Azért nincs, mert nincs gázcsonkunk se', a gerincről való leállásunk se'. Ez, persze, csak egy vagon föld kiásatása és egy kisebb vagon pénz kifizetése után derült ki. Van drágán vett mérnöki rajzunk is arról, akkurátusan és méretarányosan a helyszíni rajzra vetítve jelezvén, hogy - legalábbis virtuálisan, a nyilvántartásban - hol van (ha már a földben, ugye, nincs). Azzal nyugtatom magam, hogy a cserépkályhás fűtéssel is spórolunk valamennyit, khm. Tehát azzal, hogy nincs temperáló fűtésünk, alapdíj meg mindenféle.
Anekdota ide:
Pakoltuk a fát e…

Haladások, offline

Kicsit megcsömörlöttem az online jelenléttől, ezért nem jelentkez(t)em túl gyakran. (Mondjuk, nem volt nehéz kikövetkeztetni.) Ezenkívül próbálom pörgetni a dolgokat, egyidőben több tányért tartva a levegőben. 



A spártai körülmények ellenére szuper dolgok (is) történtek a háznál, és most nagyon erősen látszott a bloggerélet paradoxonja, ami amúgy eddig is érezhető volt, nevezetesen és leegyszerűsítve, hogy 
vagy csinálom vagy írok róla. 
Most már látom a felújítás végét, de persze, pontos dátumot mondani még lehetetlen. Meg hát, sok a stressz.
Ezt ellensúlyozandó, vettem mandula- és sárgabarackfát, málnabokrot.
Rendeltem faanyagot és trapézlemezt a terasz új tetejéhez.
Befejeződtek a belső faljavítások.
Most következik a villanyszerelés újabb fázisa, a rézkábel behúzása.
Megbeszéltük az asztalossal, hogyan pótoljuk a tornác tönkrement léceit.
Megtisztítottam a tornác előtt egy kétméteres sávot, hogy lehessen majd dolgozni. (Októberben, ujjatlan felsőben, yeah.)
Megérkezett a vörösfenyő…

Őszi munkák: folyamatban

A három legjobb dolog az elmúlt napokban: az, hogy megérkezés után pár perccel három őzet láttam áthaladni a kerten az erdő felé; az, hogy be tudtam gyújtani a cserépkályhába és az, hogy nálam volt a meleg, bélelt favágóingem. Gyors bejelentkezés.

Kapszulagardrób (ha-ha) címén is ezt tudom kiemelni: bár nem szeretem a pirosat, ez a plüssel bélelt, akciósan vásárolt kültéri kabátszerűség eddig legalább ötvenszeresen hozta be a kétezer forintos árát, mert ennyiszer fáztam volna meg nélküle. ("Put on anything you want. If we're gonna go out there, we're gonna go out there comfortable. Some of us.")
Most nagyjából a következő munkálatok folynak, illetve várhatóak a ház körül:
- villanyszerelés; - beltéri falvakolás; - hajópadló-tervezés és -rendelés; - fűtésszerelés (szenvedés a gázcsonk megtalálásával); - hidegburkolás.
Történt még két előremutató dolog: 
- a kert aljában fákat és mogyoróbokrokat vágattunk ki (ott egyszer valószínűleg veteményes lesz, illetve gyümölcsfá…

Szombat, macskakő

Részt lehet venni egy (tök)fesztiválon úgy is, hogy az ember csak néhány percig sodródik a hömpölygő tömeggel.
Több módszerünk van erre: az egyik a korán érkezés, a másik a véletlen vagy direkt (!) eltévedés, a harmadik a standok mögötti illegális elsurranás, a vezetékekben lehetőleg nem elbotolva, a negyedik az, hogy mást csinálunk, mint amit a főprogram javasol. Mellékutcák: szeretlek benneteket.

Azért nagyon tudták a festők, hol kell letelepedni (lásd még: Szentendrén). Olyan gyönyörű volt Zebegény ezen a szombaton, hogy úgy éreztem: vagy benne vagyok, vagy fényképezek, de ha az utóbbit csinálom, kimaradok a varázslatból. 
Vissza is fogunk menni rétest enni, emlékházat és múzeumot látogatni, alig várom. Most viszont meg kell mutatnom, hogy helyi védelem alatt álló műemléképületek esetében mit nem csinálunk a faragott tornáccal, avagy műanyag álmennyezet és gázcső-szerelés fail.
Mindjárt kiderül, hogy jön ez ide, és valószínűleg a rádiók hibája, de évekkel ezelőtt besokalltam az Abb…

Vasárnap, macskakő

Pár órára elmentünk Szentendrére, és a bor- és jazzfesztivál miatti tömeg ellenére sikerült egy tökéletes délelőttöt kerekíteni. Fogalmam sincs, hogy van ez: most kellett a zsúfoltság meg a poharak koccanása a jó hangulathoz.

Az építkezéshez annyi köze volt csak a túránknak, hogy spontán gyűjtöttem színmintákat kapukról. Ha lesz nálunk a háznál fakó mentaszín, akkor beltérben, mivel kint nincsenek szép fafelületeink (például kapu), illetve, ami van: a tornác, az egyrészt nagyon öreg fából van, másrészt egyértelműen sima falusi zöld színű -- de óvatos vagyok a mentával kapcsolatban a divatossága miatt is. Már nem is annyira menő, mint pár éve, de azért nagyon inspirálnak ezek az árnyalatok. Hiába nem echte falusi dolog, egyszer mindenképpen lesz dézsába vagy kőedénybe ültetett növény is nálunk; mindent feldob és meseszerűvé tesz az a sok levél és inda.


Cukik voltak a macskák.


Tökéletes volt a vénasszonyok nyara-időjárás, és nagyon jólesett a koncert. Megérte köré szervezni a sétát; mon…