Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Héttől hétig

Az a tervem, hogy idén gyakrabban jelentkezem a blogon, ha kell, akkor rövidebb bejegyzésekkel. Egyúttal, elkerülendő a csöpögősséget, megpróbálom a minimumra tekerni azt a rajongó, elfogult hangot, amelyik könnyen bekapcsolódik, amikor az életem legszeretettebb részeiről beszélek. Majd elválik, mennyire sikerül.

Maradjunk annyiban, hogy három nap egyhuzamban a háznál felér egy wellness-hétvégével.
Pedig most még van benne fázás, kényelmetlenség bőven: a fűtés (legalábbis a gázvezetékkel való összekapcsolódás) őszre lesz készen, akkor lehet majd élesíteni, ha a szolgáltató is úgy akarja.
Addig a cserépkályhát lehet megrakni.

A fürdőszoba sem egy spa, valljuk be.
Amikor megérkezem, mindig megállapítom, hogy "jézusom, itt minden százéves," úgyhogy "nagyon hamar kapjuk össze magunkat, és kezdjük el kicserélni a dolgokat," azután a második reggelen már rendszerint olyan gondolataim támadnak, hogy

"miért is baj, ha a szoba sarkában a szétmállott padlódeszkákat tartó…
Legutóbbi bejegyzések

A kategorikus nem

Két témáról lesz ma szó: az egyik azt érinti, hogy ez a blog milyen műfajba sorolható (ki vagyok én és miről írok), a másik pedig azt, hogy a ház felújításakor mely hibákba nem akarok beleesni. 

Naszóval. :)
1. 
Ez a blog nem szakmai blog, és nem is lesz az, lévén, hogy az építészet, az építőipar, a házfelújítás és a lakberendezés nekem nem szakmám. 
Akkor mi ez a felület?
Sok minden. Magán-napló, amely  némileg perverz módon, de ennyi belefér...  azért ide íródik, hogy mások is elolvassák. Aki nem ezért ír blogot, az (saját magának is) hazudik. Együtt tudok és akarok élni ezzel az͢͢ önellentmondással, azzal az izgalommal, amelyik még ma is elfog, amikor lenyomom a "közzététel" gombot.   
A blog: szöveguniverzum és mint ilyen, önreflexiós kényszer. Egy hely, ahol én vagyok a házigazda, a felelős a tartalomért, és szerencsés esetben másokat is érdekel/megérint az aktuális mondanivalóm, akkor is, ha az nem szorosan vett építkezős ügy.
Szórakoztató és emlékezetes esetek gyűjte…

Ütemterv (2. rész)

Hogy vagytok? Miután tegnap reggel kétperces online shopping keretében vettem kétezer+ forintért térképmásolatot a Földhivataltól (a világ legjobb biznisze, komolyan mondom), és beadtuk a gázigénylést, én nagyon jól. Mi mindenen múlik az ember hangulata, ugye. 

Bár másféle munkákban bővelkedett, a február második fele a ház ügyeit tekintve eléggé béna, lassú és terméketlen volt, úgyhogy inkább tekintsünk előre. 
1. Padlószigetelés és (szenny-)vízvezetékek, fűtéscsövek:
ezekről volt szó az első részben. A Gerendás szobába olyan hajópadlót tervezek, amelyik passzol a ház stílusához: széles, sötétebbre pácolt vagy olajozott deszkákból fog állni. A mézszínű és a hagyományos angol festett padló továbbra is nagyon tetszik.


Mostanra 99%-ig biztos vagyok abban, hogy padlófűtés lesz nálunk. Az egyik fő ok: aggasztó lenne, ha szétfúrnák a ház falait. Annyira régi már a tégla, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy megtartja a radiátort vagy a konvektort  ha egyszer egy sima konnektort is alig bír …

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Tejeskávé-túlköltekezés - avagy, a Latte Faktor (1. rész)

Engem nem kell meggyőzni arról, hogy kávézóba járni nagyon jó. A lányomtól kézzel írott kupont kaptam karácsonyra: tudja, hogy vannak kedvenc helyeim és nagyon érdekel a nyers torták világa, úgyhogy nemsokára megyünk kávézni és édességet enni. Nagyon örültem az ajándéknak, igazi kincsként tekintek rá: fontos és klassz dolog az apró kényeztetések luxusa.

Nem volna szabad azonban szem elől tévesztenünk - pláne nem minden nap -, hogy bizony, a hétszáz-->ezerkétszáz forintos kávé és az ötszáz-->kilencszáz forintos sütemény: luxus, mégpedig nem is annyira apró. Abban az értelemben az, hogy amikor beugrunk az adott baráttal/családtaggal egy helyre, megeszünk egy eléggé cukorsokk jellegű cookie-t és megiszunk egy többnyire szintén geil kávét meg egy gyümölcslevet/ásványvizet, mindezért pedig lazán otthagyunk ötezer+ forintot, akkor - az alapanyagokon kívül - tulajdonképpen a szociális életünkre költöttünk el ennyit. (Meg a kávézó rezsijére, a dolgozók bérére, valamint a tulajdonos megg…