Ugrás a fő tartalomra

Egy éves a Country Komfort!

       Bekuckóztam a kedvenc fotelembe, magam mellé készítettem egy nagy bögre teát, megírtam az első posztot, majd erős szívdobogással lenyomtam a "bejegyzés közzététele" gombot - és azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Így kezdődött minden egy közepesen szürke novemberi délutánon, egy évvel ezelőtt.

      Az első hetekben kifejezetten szerettem azt a bejegyzéstípust, amelyben egyetlen képről írtam hosszabban. Úgy éreztem: végre, mindig is erről álmodoztam! Az idők során ez módosult, és ma már többnyire nem a szöveg a leghangsúlyosabb, de továbbra is szeretek elidőzni egy-egy költőien szép fotó felett.


       A blog célja a kezdetektől az, hogy megvizsgálja, megvitassa az olvasókkal: veletek, miért szeretjük ennyire a vidékies stílust. E cél érdekében kimásolt, külföldi magazinokból származó képriportokat is örömmel használok fel - a halloweenes házikóba tegnap legalább ötször látogattam vissza, "csak úgy" -, de igazi boldogságot a CK saját lakásriportjai szereznek. Titok: a tarsolyomban van egy olyan anyag, amelynek az elkészülése negyed évet vett igénybe, de abszolút megérte: a ház, amelyről szól, az egyik legmeghatározóbb vidékiház-élményem... Részletek hamarosan!

      Fontosnak tartom, hogy sorra vegyük a vidékies stílus egyes irányzatait: azért is, mert jó néven nevezni a kis liblingjeinket, és azért is, mert ha a való életben kipróbáljuk, netalántán keverjük őket, érdemes tudni, hogy miben más mondjuk, a cottage és a bolhapiac-stílus. Nagyon örülök annak, hogy a shabby chicről szóló cikk népszerű lett, és többen idézték is.

      A Country Komfort másik, fontos célkitűzése az, hogy a vidéki stílus számtalan példáján belül megkülönböztesse a hiteleset, az értékeset és a szépet a talmi giccstől és a félresikerült modorosságoktól - még ha néha fáj is. Élesebben fogalmazva: válogatás nélküli rajongás helyett a Country Komfort szeretne a "megmondó bútorblog" lenni.

a CK ars poeticája
      Kulisszatitok még: soha nem gondoltam volna, hogy a blog kapcsán ennyiféle játékot szervezek majd... Az első néhány sorsolás után azonban rákaptam az ízére, megszerettem az alkotókkal készített mini-interjúkat, és egyre izgalmasabb volt, ahogyan a csapat létszámával egyenes arányban nőtt a beszélgetőpartnerek száma is. És én ezt akartam: beszélgetni a vidékies lakberendezés rajongóival. :-) Az egy év alatt több mint húsz, a blog profiljához illő ajándékot sorsoltunk ki - és bizony, az ágyneműtől kezdve a magazinon át a bútorgombig rengeteg minden lehet country-s! Különösen azokat a játékokat szeretem, amelyek megmozdítják a közösséget: ilyenkor együtt szervezünk, együtt röhögünk, együtt izgulunk...  

       Végül, hogyan lesz a virtuálisból valóságos: az elmúlt héten Beával, a kopenka-torták alkotójával találkoztam, akivel azonnal egy hullámhosszon voltunk és nagyon jót beszélgettünk. A blog születésnapi tortáját a kedvenc zászlófüzérünkkel díszítette. Szép lett, ugye?

A vele készített interjú és közös játékunk a héten olvasható lesz - gyertek minél többen!






Boldog születésnapot, kedves blogom.

U.i.: Fotóst keresek, aki profilképet készítene a Country Komfort bloggeréről. Mert bármennyire rajongok a shabby chicért, igazából nem egy díszes keretű francia tükör van a fejem helyén. :-)




Megjegyzések

  1. Gratulálok a szülinaphoz, nagyon kedvelem az írásaidat. Csak így tovább, kívánok sok erőt és energiát az elkövetkező időkre is! :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a szülinaphoz, Én fotós vagyok, cameliahotography.hu vagy FB -n Camelia Pop Photography oldalon találsz képeket( igaz ott inkább portré és kisbaba képek vannak) viszont a privát FB oldalamon (Pop Camelia)természet és épület képek is találhatóak. Én szívesen készíttek neked képeket ha bejön stílusom. Élérhetőségem:
    camelia5@hotmail.com, Mobil: 06 706178926

    Üdvözlettel Camelia Pop

    VálaszTörlés
  3. Camelia! De jó, nézem és írok. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a szülinaphoz, és ezzel együtt a kitartáshoz és a szilárd elvekhez!:) Ez a torta pedig nagyon ínycsiklandozó lett!:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, Enchanting! Ez jólesett. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p