Ugrás a fő tartalomra

Kis, színes zászlófüzér, más nevén a bunting - I. rész

Szerző:
Mottó: 
Jaj, de finom a vadkörte,
más nevén a vackor!
Eszegetném reggel, délben,
és délután hatkor.

(Csukás István: Vadkörte-dal)

     Szereted a vidékies lakberendezési stílust? Kedveled a filléres ötleteket? Egyedi dekorációt szeretnél a gyerekszobába vagy a kerti sütögetéshez?

Ha igen, akkor a buntingot neked találták ki.

      A bunting (kiejtése: bánting) eredete ugyan a 18. századig nyúlik vissza, és hagyományosan ünnepi dísznek számít az angolszász kultúrában, manapság azonban bármelyik helyiségbe bátran fellógathatjuk, és ott is hagyhatjuk egész évben. A legjobb mégis az, ha évszakonként váltogatjuk, és összehangoljuk az adott szoba berendezésének színvilágával.
       A zászlófüzért ráadásul elkészíteni sem ördöngösség - a világhálón számos profi, képekkel illusztrált leírást lehet találni, például itt.

A lehetőségek száma tényleg végtelen! Hogy tetszik?






















 




Címkék:

Megjegyzések

  1. Flúgos Lány2011. augusztus 30. 8:11

    De szépek! Ajándéknak sem utolsó..
    Az tuti hogy fogok ilyet csinálni! :)

    VálaszTörlés
  2. country komfort2011. augusztus 30. 8:49

    Beus! Milyen jó ötlet: ajándéknak! Kösz. Jön a folytatás is...

    VálaszTörlés
  3. Fróni2011. augusztus 30. 10:05

    Nagyon szép az összeállításod! Mostanában nem igen találkozok olyan külföldi lakber oldallal, ahol ne használnák fel a konyhától a gyerekszobán át a nappaliig...Bennem is érik már egy elképzelés, hogy csinálok egyet-ez most jó inspiráció volt!Köszi!

    VálaszTörlés
  4. country komfort2011. augusztus 30. 10:15

    Fróni! Szívesen, és én is köszönöm a kedves dicséretet!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk