2010. november 23., kedd

Ír konyha novemberben

Avagy az élet indukciós főzőlap nélkül.


innen
     Aki ezt a konyhát választja, egyúttal a vidéki élet tempóját választja. Hajnali kelés, kamásli, kötött kardigán. Kicsoszogás a konyhába. Karkörzések. Annak konstatálása, hogy volt eszünk, és este bekészítettünk néhány fahasábot. Begyújtás. Fújtatás, kezek dörzsölgetése a tűz melegében. Kannában vízmelegítés. Tea.
      A fenti fénykép mint kompozíció is lenyűgöző. Konyhai csendélet, amely az egyszerű élvezetek megbecsülésére figyelmeztet. (Valamint - sajnos - rádöbbent arra, hogy kommersz konyhabútorért nem kellene annyi pénzt kifizetni. A burkolónak a 10x10 cm-es csempe precíz felrakásáért pedig még kevésbé.) A krémszínű beépített bútorok ma is tökéletesen megfelelnek a célnak. Falicsempe nincs, csak szép osztású fa burkolat. A legegyszerűbb, mázsányit termő almafajta sokféle színe felel a fal kopott sárga árnyalatára.  A padlón évszázados, matt szürke kő (vö.: kamásli szükségessége!).
      A kályha és tűzhely robosztus, bonyolult és nagyon fekete - ebből is kikövetkeztethető, hogy nem a napsütötte délen járunk. (Ennyire nem esztétikus tárgyat a franciák-olaszok nem bírnak elviselni, és nem is igen van rá szükségük.) Sötét tömbjének komorságát lágyítja a meg-megcsillanó rézedény-gyűjtemény és az egy darab csodaszép boltív.
     Olyan egyszerű tényezők, mint a helyiség alapterülete és szédületes magassága egyértelműsítik, hogy gazdag ház konyhájában járunk. Ide lehet képzelni a szolgálókat, a nagy sütéseket-főzéseket, a hétvégi sürgés-forgást. A sok-sok almából sütött rusztikus tortát.
autentik almatart (Good Food-recept és -kép)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése