Ugrás a fő tartalomra

Ír konyha novemberben

Szerző:
Avagy az élet indukciós főzőlap nélkül.


innen
     Aki ezt a konyhát választja, egyúttal a vidéki élet tempóját választja. Hajnali kelés, kamásli, kötött kardigán. Kicsoszogás a konyhába. Karkörzések. Annak konstatálása, hogy volt eszünk, és este bekészítettünk néhány fahasábot. Begyújtás. Fújtatás, kezek dörzsölgetése a tűz melegében. Kannában vízmelegítés. Tea.
      A fenti fénykép mint kompozíció is lenyűgöző. Konyhai csendélet, amely az egyszerű élvezetek megbecsülésére figyelmeztet. (Valamint - sajnos - rádöbbent arra, hogy kommersz konyhabútorért nem kellene annyi pénzt kifizetni. A burkolónak a 10x10 cm-es csempe precíz felrakásáért pedig még kevésbé.) A krémszínű beépített bútorok ma is tökéletesen megfelelnek a célnak. Falicsempe nincs, csak szép osztású fa burkolat. A legegyszerűbb, mázsányit termő almafajta sokféle színe felel a fal kopott sárga árnyalatára.  A padlón évszázados, matt szürke kő (vö.: kamásli szükségessége!).
      A kályha és tűzhely robosztus, bonyolult és nagyon fekete - ebből is kikövetkeztethető, hogy nem a napsütötte délen járunk. (Ennyire nem esztétikus tárgyat a franciák-olaszok nem bírnak elviselni, és nem is igen van rá szükségük.) Sötét tömbjének komorságát lágyítja a meg-megcsillanó rézedény-gyűjtemény és az egy darab csodaszép boltív.
     Olyan egyszerű tényezők, mint a helyiség alapterülete és szédületes magassága egyértelműsítik, hogy gazdag ház konyhájában járunk. Ide lehet képzelni a szolgálókat, a nagy sütéseket-főzéseket, a hétvégi sürgés-forgást. A sok-sok almából sütött rusztikus tortát.
autentik almatart (Good Food-recept és -kép)





Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk