Ugrás a fő tartalomra

Ami még igen és ami már nem

Most magam ellen fogok beszélni.

Azt kívánom ugyanis fejtegetni, hogy mi nem jó a franciás shabby chic (kopottan elegáns) trend körül.


Na, neee!

Pedig de.

Nem akarok megsérteni senkit - nem vagyok sem profi sílusszakértő, sem ízlésdiktátor, hogy megmondjam, ki mit szeressen...

Vagyok viszont elvakult vidékiház-rajongó sok-sok éve, ennek következtében számtalan kép láttán volt már "aha-élményem", amikor azt mondtam magamban: na, ez az! Számtalan esetben éreztem azonban erőltetettséget, sznobériát, fals felhangokat.

uhhh, ez nem jó.
Szóval, mikor nem jó?

Sajnos, nagyon sokszor, és ahogy egyre népszerűbb, úgy termelődik egyre több változata, és úgy növekszik a shabby chic stílusú tárgymennyiség is. A tárgyak közül pedig sok egészen értéktelen, vagy éppen visszatetszően modoros.

könyörgöm, minek a telefon?!? az asztalka magában is épp elég erőltetett

Nem jó továbbá, amikor:

- elegáns helyett giccses;
- bájos helyett cuki;
- antik helyett antikolt;
- puritán helyett pozőr.

a kottába csomagolt levendulát picit elhibázottnak érzem
       Nem jó, amikor vadul keverednek a különböző kultúrák státuszszimbólumai. Az alábbi képen például üvölt a kontraszt: fényesre vikszolt, hibátlan, amerikai stílusú padló - rajta az elmaradhatatlan szellőzőnyílással - és kopottas fehér konyha- és étkezőbútorok.

plusz pont, amiért érezték, hogy nem szabad felszerelni plafonventillátort!
       Nem jó, amikor öncélú, überromantikus csendéletekkel van tele a ház, amelyek evokatív szerepet töltenek be: minduntalan felidézik az itt és most nem látható levendulamezőket, s ezáltal párás tekintettel, nagyokat sóhajtva járunk körbe a lakótérben.


      Nem jó, amikor egy tárgy azon egyszerű oknál fogva, hogy a mai, kényelmes, gyakran totál urbánus életébe beépíteni kívánó shabby chic-rajongó szerint bárhogyan köthető a kopottan elegáns feelinghez, máris felértékelődik, és lakberendezési fétistárgy lesz.


Francia nyelven van? Romantikus!
Levendulás? Romantikus!
Lenvászon? Romantikus!
Madárfészek? Romantikus!
Tojás? Romantikus!
Vödör? Romantikus!
Rozsdás? Romantikus!
Befőttesüveg? Romantikus!
Használhatatlan? Romantikus!
Régi plakát vagy annak koppintása? Romantikus!
Francia vidéki gazdaságok tojásgyűjtő kosara vagy annak koppintása? Romantikus!


       Az igazán jó vidéki házakban az esztétikumnak mindig köze van a praktikumhoz. És ha ez a praktikum - vagy más szóval: a jó értelemben vett földhözragadtság - háttérbe szorul, netalántán feláldozzák az esztétizálás oltárán, oda az igazi báj. Szerintem az eredeti shabby chic attól olyan sikkes, hogy az ember vállalja: tényleg megkoptak azok a tizenvalahányadik Lajos-korabeli karosszékek, csak éppen olyan laza vagyok, hogy nem újíttatom fel őket.


     Persze, nem lennék igazi shabbymán, ha nem lennének abszolút kedvenceim. Imádom az arisztokratizmusát, a merész régi-új bútorpárosításait, a fehéret, a szürkét és a krémszínt, a kopott fapadlót, a kopott kőpadlót és a fehérrel eltakart kopott kárpitot. Teljesen odavagyok a szépérzékért, ami a tárgyak elrendezésében érhető tetten. Megőrülök a francia csendéletekkel tarkított textilekért (toile de Jouy), a csíkos-virágos anyaghasználatért. És igen, a baldachinos ágyakért. A kertbe nyíló fürdőszobákért (lábaskáddal, pár darab mintás antik csempével, díszes keretű tükörrel). Lázba jövök a fehér tányértornyoktól. És mindenem a francia edénytartó szekrény, az armoire.

Ez nem armoire és nem is régi, de azért határozottan nem rossz.


Ú, igen.


A végére két érzéki levendula-ráközelítés - csak a vicc kedvéért..


a food porn mintájára: lavender porn


(a képek forrása:  http://secretgardencottage.blogspot.com/)



Megjegyzések

  1. Nagyon jól megfogalmaztad azt, ami bennem is ott motoszkált, csak még nem sikerült megtalálnom hozzá a szavakat.

    VálaszTörlés
  2. Heni! Köszi. Bennem is régóta keringtek a gondolatok - és azt hiszem, még van folytatás is..

    VálaszTörlés
  3. Van benne igazság, de 100x inkább egy kottába csomagolt levendula, mint egy tipikus magyarnarancssárga ház, szekrénysorral.

    A fényesre vikszolt, hibátlan, amerikai stílusú padló szellőzőnyílással és kopottas fehér konyha még mindig magasan stílusosabb, mint a cseresznye, vagy bilikék, "egyedi" konyhabútor márvány utánzat műanyag munkalappal, miközben a nagyszülők gyönyörű tálalólja a műhelyben áll, félig leszakadt ajtóval, zsíros csavarokkal és szeméttel telerakva.

    Szóval én örülnék ha jártamba keltembe ilyen lakberendezési hibákkal találkoznék itthon.

    VálaszTörlés
  4. A vidéki stílusnak van egyfajta hangulata, ami békés, barátságos, lehet akár romantikus is, DE mostanság igen eltúlzottnak tartom. Lásd rozsdás asztalka...

    Vidéken nőttem fel, és ebben a stílusban. Imádom! Hajópadló, kredenc, sámli, hokedli, zsírosbödön.... és még sorolhatnám. Persze keveredik a régi az újjal, ez elkerülhetetlen, mert én sem dobom ki Nagymamám még épen maradt edényeit bútorait...

    Viszont! Néhány "dizájner alkotásait" nézegetve, már nem lepődnék meg a fürdőben kis helyesen oda biggyesztett teknőn!

    VálaszTörlés
  5. Névtelen! A nem tökéletesen eltalált shabby chic szerintem is jobb, mint az ízléstelen, kommersz modern, és igen: a vidékies lakberendezés rajongói biztos, hogy kincsként tekinte(né)nek a kint porosodó régi tálalóra, mert meglátják benne azt a szépséget és patinát, amellyel a modern bútorok nem vehetik fel a versenyt.

    VálaszTörlés
  6. Ildi!

    Hasonló az ízlésünk... én is imádom azt a hangulatot, amit leírtál. Teknő? Romantikus! :D

    VálaszTörlés
  7. "üvölt a kontraszt: fényesre vikszolt, hibátlan, amerikai stílusú padló - rajta az elmaradhatatlan szellőzőnyílással - és kopottas fehér konyha- és étkezőbútorok." - Nekem tetszik... :) De tényleg... Szerintem a tisztaság érzetét kelti, én állandóan suvickolnám a padlónkat, ha tehetném, mert utálom, hogy mindig van ott rajta valami. 3 gyerek.....

    VálaszTörlés
  8. Szívesen tenném tele Lajos korabeli bútorokkal a lakásom,csak sajnos nincs rá pénzem!!:-)Úgyhogy marad a kamu antik,a házilak festett koptatott utánzatok,de persze a jó izlés határán belül.Egyébként totál igaz amit leírtál.:-)(viszont ez a giccses-elegáns elgondolkodtatott,néha én se tudom eldönteni melyik mi ebben a stílusban)Üdv.! Tünde ui.:és hogyan tudom eldönteni???

    VálaszTörlés
  9. "Hogyan tudom eldönteni???" - kb. ugyanúgy, mint ahogy el lehet dönteni a különbséget az igaz és a hazug, az őszinteség és a képmutatás, az értelmes beszéd és a halandzsa, az értékes és a gagyi között stb-stb. Erre nincsenek szabályok, definíciók sem konkrét címkék, amelyek alapján kiderülne, hogy minek mi az értéke. Legföljebb érezni lehet (talán tanulni is, bár nem hiszem...)
    A fenti példákon bizonyos stílusjegyek öncélúan, erőszakkal összecibált gyűjteménye látható. Nincs őszinte hangulata, nincs hitele. Mint ahogy pl egy hatvanéves nénikéről sem hiszi el az ember, hogy 16 éves, pusztán attól, hogy egy halom fiatalos cuccot huzigál magára.

    VálaszTörlés
  10. Hipokrita! Nem is én vagyok itt a megmondóember, hanem te! :D Sok mindenben egyetértünk, bár azt azért nem állítanám, hogy az ízléstelen, nem echte country elemek egy lakótérben mindig képmutatásból és erőszakolásból erednek. Az ízlésformálást, az eredeti - nem feltétlenül drága/arisztokratikus - stíluselemek tanulmányozását viszont nagyon fontosnak tartom. Ki kell mondani, ha valami blöff!

    VálaszTörlés
  11. Szívemből írtatok sokan. Sajnos úgy látom egyre több kreatív ,vagy lakberendezéssel foglalkozó oldalon hódít a "levendulás, tehát gyönyörű" életérzés. Bármennyire is szeretem a levendulát, nevetségesnek tartom egy svéd házban. Minden stílus akkor jó, ha saját magadat fejezed ki vele. A vidéki stílusban pedig nélkülözhetetlen, hogy jelen legyen az a vidék, ahol élsz. Pont ez a szép benne, hogy a Balatonfelvidéken nem modorosságból szürkék a vakolatok, hanem mert ott az volt a helyi kőpor (bazaltzuzalék). Számomra már modoros a mindenhol felrakott ürömi kő is, és ugyanezért modoros a tujasor, és sorolhatnám.
    Nézzünk szét magunk körül, és találjuk meg környezetünk szépségeit, és önmagunkat!

    VálaszTörlés
  12. Otthonteremtő: te pedig az én szívemből szóltál. Uff.

    VálaszTörlés
  13. Ezt a bejegyzést még csak most olvastam! Ha van a kertben saját levendulabokrom, akkor autentikus,hogy a házban is van belőle csokor? :-D :-D
    Nálam "kommersz" fenyőbútorok vannak és egy két apró kiegészítőn- gyertyatartó, képkeret - kívül nem tudok beilleszteni a látványba shabby chic bútorokat...
    Ehhez elképesztő stílusérzék kell, és profizmus! Pedig könnyűnek látszik!
    Viszont nekem az se autentikus, mikor magyaros régiségeket - köcsög, mángorló, stb aggat valaki a falra az mdf bútor mellé...Nehéz ügy...:-d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nehéz. Én a kislányszobánál akadok mindig el, pedig láttam már jó romantikus stílusú példát! És képzeld, milyen lehet nálunk a berendezkedés egy klasszikus polgári bútorokkal elöntött lakásban, ahová becsempésznék egy kis country-t, de mindig "kidobja" magából? :) Talán a konyha viseli el egyedül, az vidékies egy kicsit.

      Törlés
  14. Sziasztok! Néha ,mióta ezt a stílust képviselem,bizony én is erős hibákba esem.Körbepakolom magam használhatatlan tárgyakkal,amire aztán rájövök,hogy semmi értelme ,de addigra totál beleszertek.Aztán próbálok korrigálni,de ami a legbosszantóbb számomra,hogy ezt a stílust csak a lakótelepi lakásunkban tudom megeleveníteni. Bizony én is giccsnek érzem sokszor,hogy ez ide nem való,de mit tudok tenni,ha már másban el sem tudnám képzelni az életem? :)) Abból főzünk ami van,igaz,?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Tünde,
      pontosan, abból főzünk, amink van! Néha szeretnék "tiszta vásznat", egy olyan házat, amelyben nincs semmilyen örökölt bútor, de ott valószínűleg éppen az elindulás, a stílusteremtés lenne nehéz... Biztosan szép enteriőrt alkottál, és ha tetszik, akkor igenis oda való. Sőt, a fenti megjegyzésekből is látszik, hogy nekünk, vidékistílus-rajongóknak sokkal inkább tetszik egy otthonos-nőies panellakás, mint pl. egy "mediterrán" jellegű, de elrontott ház, ami harsány. Én imádom a nagyon romantikus vidéki stílust is, de csak akkor, ha van olyan része a szobának, ahol "fel lehet lélegezni", nincs agyondíszítve. A legjobban a skandináv country stílus tetszik mostanában, azzal a sok fehérrel, néhol egy kis népies, másutt egy kis ipari stílusú beütéssel...

      Törlés
  15. Imádom a blogod! Folytatod majd? - egy mellékvágányos kérdés: az amerikaiaknak miért kell szellőzőnyílás a padlóba? :)
    Szilvi - nem mindig tudok belépni a bloggerbe, most se :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Szilvi, köszönöm! Mindenképpen folytatom - akkor, amikor már biztosan és kedvvel tudom újra írni, mert marad rá pár órám napközben. Remélem, ez hetek-hónapok kérdése csak. Szellőzőnyílás-tipp: hogy a léégkondi alulról is nyomhassa a jéghideget! :D

      Törlés
    2. Ok, várom nagyon, többek között a "12 vidékies alapdarab" sorozat folytatását és a további bútorfestéseket. :) Készülök én is egy szekrényszépítésre, majd ha sikerül végre kicsomagolnom és elfoglalnom egy ház teljes felét és nemcsak egy szobáját, kb. hetek-hónapok kérdése ez is. A szellőzőnyílásra a tipped egy valószínű lehetőség. :D
      - Szilvi

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p