Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - Halloween special edition

     Könnyen lehet, hogy az itt látható házikó évekkel ezelőtt bejárta a blogszférát (fürdőszobáját már a Facebookon is csodáltuk együtt), de Halloween és őszi szünet idején nem hagyhattam ki...
     Időnként összedugjuk a fejünket, és megvitatjuk, hogy egy-egy enteriőr hány pontot kapna a maximális tízből, ha mi lennénk a zsűritagok. 
     Most az a kérdés, hogy akár szereted, akár utálod ezt az időszakot, akár foglalkozol a Halloweennel, akár nem: mit szólnál, ha ennek a háznak a kulcsait a kezedbe nyomná valaki, és azt mondaná: eltölthetsz itt egy hosszú hétvégét? 

Kéne, nem kéne, tetszene, nem tetszene?

Mellesleg pontozni is szabad...





 
U.i.: November 2-án, azaz szerdán lesz egyéves a blog, ünnepléssel és játékkal készülünk, gyertek!

(forrás)



Megjegyzések

  1. Elfogadnám, nem csak egy hétvégére. :)
    10 pont, a fürdőt különösen imádom. :)

    VálaszTörlés
  2. Kritikus leszek :) a háló 8 pont, a fürdő 7 pont,a foteles rész 9 pont, a többi olyan 4 pont körül van. Az utolsó előtti kép viszont tíz pontos! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedvesek a kommentek, kösz! Nálam 9 pont, és épp a foteles rész túlzott szakadtsága miatt nem tíz. Őszi szünetre nagyon ideális-optimális kunyhó...

    VálaszTörlés
  4. Nem adnám vissza azt a kulcsot!! Én odaköltöznék!! :)

    VálaszTörlés
  5. Körtvélyessy Andrea2011. október 31. 14:10

    naná,hogy elfogadnám 10 pont

    VálaszTörlés
  6. Ú, nekem a Holiday jutott az eszembe, és, hogy az egyik lány a téli szünetre kiköltözött a "világ végére"...egy kis hó még jöhetne és 9-10 pontos lenne egy hétvégére:)

    VálaszTörlés
  7. 10-ből 12! nagyon tetszik. Elfogadnám a kulcsot is, majd lecserélném a zárat :) nem adnám vissza!

    VálaszTörlés
  8. A kacsa és tyúk miatt (na jó anélkül is) szigorúan 10, azaz TÍZ pont :)

    VálaszTörlés
  9. Enchanting: ó, igen, és Jude Law!
    Beus és mások: én is ilyen szigorú vagyok most! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l