vidéki városi

Amikor legutóbb írtam erről , ott tartottunk, hogy volt egy rettenetesen rossz állapotban lévő ól a ház falához tapasztva, amelyik idén tavasszal valóban szét is nyílt. Ekkor traktorral és kötéllel elbontották, mi pedig szortíroztuk az elemeket, és növeltük a sittkupacot, mert, persze, rengeteg törött cserép és menthetetlen tégladarab volt ott. Mostanra majdnem teljesen elkészült, ilyen részletekkel: (Az előbb, a koncert fotójánál azon vihogtam egy kicsit, hogy van, ugye, a Baló István Projekt és a Tyúkól Projekt, és én mindjárt az utóbbiról fogok értekezni.) Jóval a bontás előtt kaptunk tervet arról, hogy milyen jellegű toldást képzeljünk el a ház mellé. Ezt az is indokolta, hogy kerítés híján kellett valami, ami a telket az árok felől lezárja. Szóval, amikor már csak egyetlen téglafal állt* és egy hozzá kapcsolódó sarok, akkor az egykori épület alját is kiegyenlítettük, ezzel párhuzamosan készült az árok felől egy hátsó fal (végre rendesen a főépület falába kötve), amelyikhez találta...

Blogírós időnk van ma. Napok óta várom, hogy leülhessek a géphez, úgyhogy megpróbálok ebben az egy órában két bejegyzést írni. "kerti virágok" ;-) Először is: több hónapja gondolkodom azon, hogy meghívóssá fogom tenni a blogot, mert annyiszor cenzúrázom a mondanivalóm, hogy az már az íráskedvemre is kihat. Majd előre jelzem, ha meghoztam a döntést, és szívesen adok meghívót annak, aki kéri. Nem azért van erre szükség, mert minden alkalommal akkora titkokat fogok elárulni, hanem azért, mert így gátlásaim vannak, amikor kicsit belemenősebben írnék valamelyik témáról, és ez nem tesz jót; sokszor éppen a lényeg marad ki. Illetve, vannak privát jellegű dolgok is, és mivel nagyon nem bírom a pletykát, nem akarom csak úgy "kiírni" őket. Fú, de esik közben. Voltam koncerten, amire csak regisztrálni kellett. Például, ebben az esetben is az a helyzet, hogy írnék róla többet, de ahhoz nem publikus részleteket is meg kellene osztanom, úgyhogy most annyit, hogy nagyon megérte a ...

Nem tudom, hogy szeretem-e ezt az időszakot. Van a színekben és a fényekben valami gyönyörű, ami tényleg olyan, mint egy sanzon (sőt: chanson). Ugyanakkor az ősz az, ami elveszi a ráérő időt, ez az az évszak, amikor már sakkozni kell, hogyan haladjunk a dolgokkal a ház körül. fall in love Az biztos, hogy a nyáron elfelejtettem gépelni. Elvileg a fél életem azzal töltöm, hogy szövegeket javítok, de a saját hiba faramuci dolog: az ugye, azért van ott, mert nem vettem észre -- in the first place. Az is látszik, hogy az elmúlt hónapokban nem sokat heverésztem, mert csak a papocsum papucsom hagyta két fehér csík mutatja a lábamon, hogy nyár volt. Jó dolog a városban rollerezni, szép épületek mellett suhanni, nem jó dolog feltúrt járdák mellett az utcákon lavírozni, mások cigifüstjét szívni. Erre a hétre mégis kiszedem a "nyári ruhák" feliratú dobozból az összegyűjtött cuccokat, és a reggeli, ballonkabátos idő után úgy tűnik, délutánra fel kell vennünk őket. Röhejes, hogy még az é...

Mindig vizionáltam egy nagy, nyári összejövetelt, amire majd mindenkit meghívunk, aki segített és drukkolt nekünk, és amire nem mellesleg elképesztően szépen feldíszítjük a kertet és a teraszt. Mivel idén sem vagyunk teljesen készen, ez elmaradt, szerveztünk viszont sok kisebb vendégséget, augusztusban majdnem háromnaponta egyet. Ezért van a ház végül is, és így jobban tudtunk figyelni a vendégeinkre. Voltak sziporkázások, imádtam ezeket az estéket a zöld asztalnál. Még a bulik előtt az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor az agyonpakolt autóval haladtunk Pestről a ház felé, és Siófok tájékán felhatalmaztuk H.-t, hogy szülinapja lévén, állítson össze és a bankkártyánkkal fizessen is ki egy nagyobb ételrendelést, amit útközben felveszünk, hogy az legyen a luxuriózus, ünnepi reggeli. Ő nagyon jól és átgondoltan össze is rakta a menüt, megrendelte és kifizette -- egy budaörsi átvevőhelyre, amitől ekkor már éppen száz km-re jártunk. Fogalmam sincs, hogy lehet mindig ekkora piszkos nagy ...

 Kizárólag a sorozatos felhőszakadásoknak köszönhető, hogy leültem írni. (Két hete elkezdett poszt.) Annyi munkánk volt az elmúlt időszakban, hogy néha nehezen tudtam megállni és pihenni. Tetszett a napok egyformasága, például az, hogy este kilencig kint dolgoztam, és hajszálpontosan fél tízre ágyban voltam, de azért nem sok köze volt a nyári pihenéshez. Saját magunk  legkegyetlenebb hajcsárai  mi magunk vagyunk, erre jöttem rá. Mivel az előbb majdnem lemosott az egyik ól padlásáról az eső, arra gondoltam, itt az ideje fürdeni, utána pedig letölteni egy magazint (még tizennégy perc), és kicsit a bloggal is foglalkozni. Jöjjenek a titkos és kevésbé titkos részletek: 1. Nekem a gyümölcs még mindig nem magától értetődő dolog. Nagyra tudom értékelni, amikor van, és sokkal fontosabb lett, mint az édesség. Az egyik legjobb sztorim az volt, amikor a zöldségbolt tulajdonosa fél áron adott nekem egy általa választott, kilenc és fél kilós, tökéletes dinnyét, mert előtte többször el...

Néhány héttel ezelőtt eszembe jutott, hogy amikor teljesen elbontjuk az ólakat, elhordjuk a sittet, valamilyen palánkszerű kerítést teszünk a hátsó telekhatárra, feltöltjük földdel a kb. ötven négyzetméteres területet és felszántjuk a talajt -- szóval, irdatlan mennyiségű munka után --, akkor mit szeretnék oda: kiskertet. átültetettek a fészernél Mondjuk, ez tök meglepő még magamnak is saját magammal kapcsolatban, de egyre jobban tetszik az ötlet, és amikor a tűző napon órákon át cserépcsúszdával csúsztatjuk le a bontott cserepet, ez a legjobb motiváció: látom magam előtt, milyen helyes, szélvédett konyhakert lesz a garázs és a sütögető között, a járda mellett. A legjobban azok a nem teljesen katonás veteményesek tetszenek, amikben vannak virágok is, vagy például egy-egy bokor, dézsás növény, magaságyás meg ilyenek. Ezer éve tartogatok egy virágfuttató rácsot, az lesz a futórózsa kapaszkodója, ami a konyhakert végében lesz, az ex-tyúkól oldalsó falán. Először a kezdőknek való zöldségek...

Írok majd a nyár fő témájáról, a tyúkól-projektről is, csak most megint összegyűlt annyi apróbb, egy-kétmondatnyi történetem, hogy jöjjenek ezek előbb. Annyit azért elmondok, hogy előre nem láttam, mekkora munka lesz a romos épület helyére felhúzni egy újat, pedig nem ez az első meló, amelyikben én vagyok a segédmunkás. Már most nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, hát még, ha teljesen készen lesz! Volt néhány nehéz nap, amikor fel lehetett volna adni, de nem így történt. nem olyan fából faragtak engemet Amikor van egy kis idő, próbálom erősíteni a ház népi jellegét: ehhez használtam a néhai családtagunk, M. Róza faragta menyecskét és a picit (sem) sablonos üzenettel bíró porcelánszívet (csak el ne törjön, ugye). heartbreak = universal Az elmúlt hetekben nagy kockapókerezések mentek esténként. Nekem való társasjáték, mert nem irtózatosan hosszú, és tudok benne nyerni néha. Nagyon ajánlom mindenkinek, a gyerekek is megszerették. Csavarozgattam ezt-azt, például a kedvenc zománcozott t...