Ugrás a fő tartalomra

Tyúkól => Sütögető (1. rész)

Szerző:

Amikor legutóbb írtam erről, ott tartottunk, hogy volt egy rettenetesen rossz állapotban lévő ól a ház falához tapasztva, amelyik idén tavasszal valóban szét is nyílt. Ekkor traktorral és kötéllel elbontották, mi pedig szortíroztuk az elemeket, és növeltük a sittkupacot, mert, persze, rengeteg törött cserép és menthetetlen tégladarab volt ott. Mostanra majdnem teljesen elkészült, ilyen részletekkel:

(Az előbb, a koncert fotójánál azon vihogtam egy kicsit, hogy van, ugye, a Baló István Projekt és a Tyúkól Projekt, és én mindjárt az utóbbiról fogok értekezni.)

Jóval a bontás előtt kaptunk tervet arról, hogy milyen jellegű toldást képzeljünk el a ház mellé. Ezt az is indokolta, hogy kerítés híján kellett valami, ami a telket az árok felől lezárja.

Szóval, amikor már csak egyetlen téglafal állt* és egy hozzá kapcsolódó sarok, akkor az egykori épület alját is kiegyenlítettük, ezzel párhuzamosan készült az árok felől egy hátsó fal (végre rendesen a főépület falába kötve), amelyikhez találtam két ablakszárnyat a padláson. Előre két pillért terveztünk, hogy azok tartsák majd a féltetőt.

Azért rengeteg munka van egy ilyen kis, nagyjából tizenkét négyzetméteres épülettel is: folyton maltert kellett keverni, talicskával hordani, a téglákat hetvenszer átpakolni, állványt eszkábálni stb. 

*az "állt" enyhe túlzás: amikor azt mondom, hogy szörnyű fal volt, akkor azt értsétek úgy, hogy tényleg nagyon gáz volt:

egy kicsit most is kiráz a hideg, ha ránézek

A nehézségek közepette az újabb lendületet az adta, hogy mindig szépült valamelyik rész, például a ház falába kerültek ablakmélyedések, és felhasználtuk az egyik megmaradt gerendát a tíz éve rakosgatott cementlapjaimmal együtt. Nekem ezek nagyon sokat jelentenek, ilyenkor azt érzem, hogy haladunk, méghozzá azok mentén az elvek mentén, amik fontosak a számomra (#mfkh). Az egyik lomtalanításon találtam azt az agyagedényt, ami tökéletesen illik a fülkébe.

Ezen a ponton -- nagyjából a nyár közepén --, hiába volt benne jó sok munkaóránk, még meg kellett oldani a padlót, a tetőt, az egész épület bejáratát és így tovább.

Innen folytatom.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk

14. blogszülinap

Szerző:
Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...
Megjegyzés küldése
További információk