Ugrás a fő tartalomra

Tyúkól => Sütögető (1. rész)

Amikor legutóbb írtam erről, ott tartottunk, hogy volt egy rettenetesen rossz állapotban lévő ól a ház falához tapasztva, amelyik idén tavasszal valóban szét is nyílt. Ekkor traktorral és kötéllel elbontották, mi pedig szortíroztuk az elemeket, és növeltük a sittkupacot, mert, persze, rengeteg törött cserép és menthetetlen tégladarab volt ott. Mostanra majdnem teljesen elkészült, ilyen részletekkel:

(Az előbb, a koncert fotójánál azon vihogtam egy kicsit, hogy van, ugye, a Baló István Projekt és a Tyúkól Projekt, és én mindjárt az utóbbiról fogok értekezni.)

Jóval a bontás előtt kaptunk tervet arról, hogy milyen jellegű toldást képzeljünk el a ház mellé. Ezt az is indokolta, hogy kerítés híján kellett valami, ami a telket az árok felől lezárja.

Szóval, amikor már csak egyetlen téglafal állt* és egy hozzá kapcsolódó sarok, akkor az egykori épület alját is kiegyenlítettük, ezzel párhuzamosan készült az árok felől egy hátsó fal (végre rendesen a főépület falába kötve), amelyikhez találtam két ablakszárnyat a padláson. Előre két pillért terveztünk, hogy azok tartsák majd a féltetőt.

Azért rengeteg munka van egy ilyen kis, nagyjából tizenkét négyzetméteres épülettel is: folyton maltert kellett keverni, talicskával hordani, a téglákat hetvenszer átpakolni, állványt eszkábálni stb. 

*az "állt" enyhe túlzás: amikor azt mondom, hogy szörnyű fal volt, akkor azt értsétek úgy, hogy tényleg nagyon gáz volt:

egy kicsit most is kiráz a hideg, ha ránézek

A nehézségek közepette az újabb lendületet az adta, hogy mindig szépült valamelyik rész, például a ház falába kerültek ablakmélyedések, és felhasználtuk az egyik megmaradt gerendát a tíz éve rakosgatott cementlapjaimmal együtt. Nekem ezek nagyon sokat jelentenek, ilyenkor azt érzem, hogy haladunk, méghozzá azok mentén az elvek mentén, amik fontosak a számomra (#mfkh). Az egyik lomtalanításon találtam azt az agyagedényt, ami tökéletesen illik a fülkébe.

Ezen a ponton -- nagyjából a nyár közepén --, hiába volt benne jó sok munkaóránk, még meg kellett oldani a padlót, a tetőt, az egész épület bejáratát és így tovább.

Innen folytatom.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Nyerj sütisdoboz-készletet! - Deco Majorelle-JÁTÉK

Rooibos, gyümölcs-, fekete- vagy zöldtea: mindet szeretem. Ha van időm pepecselni, szálas formában teatojásba téve, forrón iszom őket, cukor nélkül - néha minimális mézzel. Pedig nagyon édesszájú vagyok, de szerintem az egyik legjobb párosítás a finom keksz vagy sütemény és a tea tiszta íze. Be kell vallanom, amióta hidegebb van, gyakran tízóraizom így. (Csak én nem bírom ki reggelitől ebédig evés nélkül?!) A Deco Majorelle romantikus, shabby chic, provence-i és country stílusú tárgyakat kínál, és most, második közös játékunkhoz egy stílszerű ajándékot választottam a rengeteg termék közül. Sütisdobozt. Hármat. Stahl Judit első könyvei óta tudjuk: a sütisdoboz lényege, hogy mindig újabbat kell venni, és mindig újabb tepsi süteménnyel vagy keksszel kell feltölteni. A never-ending, sweet story. Tegyük ezt! A nyertes választhat az alábbi két szett közül: A) zöld vagy  B) pink mintás, és nagyon szép mindkettő (khhhm, én választottam...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...