Ugrás a fő tartalomra

Szeptember (leg)végén

Blogírós időnk van ma. Napok óta várom, hogy leülhessek a géphez, úgyhogy megpróbálok ebben az egy órában két bejegyzést írni.

"kerti virágok" ;-)

Először is: több hónapja gondolkodom azon, hogy meghívóssá fogom tenni a blogot, mert annyiszor cenzúrázom a mondanivalóm, hogy az már az íráskedvemre is kihat. Majd előre jelzem, ha meghoztam a döntést, és szívesen adok meghívót annak, aki kéri. Nem azért van erre szükség, mert minden alkalommal akkora titkokat fogok elárulni, hanem azért, mert így gátlásaim vannak, amikor kicsit belemenősebben írnék valamelyik témáról, és ez nem tesz jót; sokszor éppen a lényeg marad ki. Illetve, vannak privát jellegű dolgok is, és mivel nagyon nem bírom a pletykát, nem akarom csak úgy "kiírni" őket.

Fú, de esik közben.

Voltam koncerten, amire csak regisztrálni kellett. Például, ebben az esetben is az a helyzet, hogy írnék róla többet, de ahhoz nem publikus részleteket is meg kellene osztanom, úgyhogy most annyit, hogy nagyon megérte a harangozástól harangozásig tartó, hatvanperces zene a HÉV-ezést meg a pótlóbuszozást (#magyarvalóság). Szentendre pedig egyszerre ijesztően lepukkant és gyönyörűen hangulatos, az ott töltött gimnáziumi éveim óta nagyjából ugyanúgy.


klisé (de szeretem)

A ház körüli aktuális helyzetről: rengeteg földmunka vár ránk a múltkor tárgyalt (gépi) földmunka után, bármilyen abszurdan hangzik. Lesz levélgereblyézés is bőven, hiába kevesebb a bokor. Végül tudtam szerezni három zacskó fűmagot és egy pár virághagymát, és azzal spannolom magam, hogy milyen jó lesz látni a kertet, a tervszerű ültetések eredményét.

vázlatos

Erről még csak részletet mutatok, de máris nagy kedvenc a madáritató.

 

Amikor még el sem kezdtük a felújítást, a lelki szemeim előtt ilyen részletek voltak: mindig olyan kertet szerettem volna, amelyben vannak szoborszerű tárgyak, valahogy így:





Megjegyzések

  1. Én mindenképpen szeretnék meghívót!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben, amikor aktuális lesz, küldök! :) Köszi, hogy olvasod a blogot.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má