Ugrás a fő tartalomra

A magyar ugaron

Nem tudom, hogy szeretem-e ezt az időszakot. Van a színekben és a fényekben valami gyönyörű, ami tényleg olyan, mint egy sanzon (sőt: chanson). Ugyanakkor az ősz az, ami elveszi a ráérő időt, ez az az évszak, amikor már sakkozni kell, hogyan haladjunk a dolgokkal a ház körül.

fall in love

Az biztos, hogy a nyáron elfelejtettem gépelni. Elvileg a fél életem azzal töltöm, hogy szövegeket javítok, de a saját hiba faramuci dolog: az ugye, azért van ott, mert nem vettem észre -- in the first place.

Az is látszik, hogy az elmúlt hónapokban nem sokat heverésztem, mert csak a papocsum papucsom hagyta két fehér csík mutatja a lábamon, hogy nyár volt.

Jó dolog a városban rollerezni, szép épületek mellett suhanni, nem jó dolog feltúrt járdák mellett az utcákon lavírozni, mások cigifüstjét szívni.

Erre a hétre mégis kiszedem a "nyári ruhák" feliratú dobozból az összegyűjtött cuccokat, és a reggeli, ballonkabátos idő után úgy tűnik, délutánra fel kell vennünk őket.

Röhejes, hogy még az én gyerekeim is úgy nőnek fel, hogy menthetetlenül a keleti blokk egyik országa maradtunk, ahol egy átlagos iskolakezdés földhöz vág egy átlagos családot, de legalábbis azt az érzetet kelti, mintha felelőtlenül költekeznénk. Olyan... bűnös dolognak tűnik.

(Lásd még: házépítés.)

Arra, mondjuk, jó az ősz, hogy szépen, lassan rekonstruáljam, mi történt a ház körül.

Nagyon örülök annak, hogy mostanra megalapoztuk azt, amit a múltkor pedzegettem: lett egy palánkkerítés hátul, az árok felől, miután a disznóólakat teljes egészében lebontottuk.

Olyan vicces, hogy az ember még egy hasznavehetetlen disznóólhoz is képes kötődni: húszféleképpen próbáltam ezt vagy azt a részt megmenteni belőle, de végül be kellett látnom, hogy nem megy. Továbbra is úgy gondolom, ez volt az igazi népi építészet; tök szépen ácsolták meg anno, élmény volt látni, milyen komoly munka volt ebben az épületben - és a bontás alatt csak egyetlenegyszer léptem bele majdnem egy ácskapocsba.

Feltöltettük (azt a területet földdel, így nem állhat a veteményes útjába semmi, maximum az időhiány. Azt nem is írtam, hogy szándékosan szimbolikus ez az elbontás is: 

növények kerülnek a haszonállatok helyére,

mert az a helyzet, hogy akár tetszik nekünk, akár nem, ez a jövő. Kicsiben is -- meg nagyban is.

Sikerült még a tereprendezést elérni. Fú, hát nem hiába vártunk rá négy évig. Irtózatosan drága, de elkerülhetetlen volt. Enélkül értelmetlen lenne bármit ültetni; így ugyan nem maradt arra, hogy ültessünk, egy árva fitying sem, de a terep szép egyenletesen virít, kacag a szél rajt' -- és majd csak lesz valahogyan. #keletiblokk





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Túl sok, túl kevés

Érdekes ez a kelet-európai neurózis. Nem tudunk feloldódni a fogyasztói társadalom felszínes örömeiben, mert - abban reménykedem legalábbis - túlságosan intellektuálisak vagyunk hozzájuk, ugyanakkor számos esetben, amikor jó lenne, képtelenek vagyunk felszabadultan örülni, amire éppen azért lenne szükség, hogy amikor igazán nagy baj van, legyen mire emlékezni, noch dazu, miből töltekezni , hogy ezt a rettenetesen elcsépelt formulát használjam. Filozofálás helyett azt hiszem, inkább tornázom egyet hajnalok hajnalán, jobb lesz mindenkinek :D, viszont előbb, ha már elkezdtem, még egy kis fejtegetés arról, hogy az éppen elég lenne a célom, de sokszor billenek ki, ha lelkileg vagy testileg nem áll fenn az equilibrum, és hát, mostanában nagyon tudatosan kell visszalódítani magam. Vannak pozitív és negatív tendenciák. 1. Túl sok hírt olvasok. ...és túlságosan gyakran frissítem az oldalakat. Nem is értem magam, tényleg. Mindig is abban hittem, hogy a politika merő időpazarlás, és az sem érdek

Festék, próba, 🍒

Reggelenként nagyon észnél kell lenni, hogy haladjon az ember a dolgával, mert aztán beüt a délelőtt tíz óra, és akkortól nem lehet semmit csinálni a hőség miatt. Esetleg bent, de ott se nagyon. Mondjuk, mindig is reggeli típus voltam, de néha úgy elméláznék a cikóriakávé fölött egy fél órát, ha lehetne. Vicces és jó dolgok az elmúlt napokból: Van narancsszínű liliom-mezőnk a terasz előtt, de ők is megérzik a szárazságot, locsolni kell őket.  Még a városban sikerült készíteni a balkonon egy üveg tökéletes kovászos uborkát. (A "kezdők szerencséje"-szabály szerint.)  A második adag, amelyik a háznál készült, ideális körülmények között, persze, már nem lett annyira lenyűgöző, de azért el fog fogyni. E.-vel véletlenül felgyalogoltunk a Várba. Tényleg csak a Rumini-közeli másik célpontunkhoz indultunk, és egyszer csak (f)eltévedtünk a Halászbástyára. A legcsodálatosabb nem is a panoráma volt, hanem -- az egész spontaneitása mellett -- a Pest hőmérsékletéhez képest mínusz 15 fok és