Kizárólag a sorozatos felhőszakadásoknak köszönhető, hogy leültem írni. (Két hete elkezdett poszt.)
Annyi munkánk volt az elmúlt időszakban, hogy néha nehezen tudtam megállni és pihenni. Tetszett a napok egyformasága, például az, hogy este kilencig kint dolgoztam, és hajszálpontosan fél tízre ágyban voltam, de azért nem sok köze volt a nyári pihenéshez. Saját magunk
legkegyetlenebb hajcsárai
mi magunk vagyunk, erre jöttem rá. Mivel az előbb majdnem lemosott az egyik ól padlásáról az eső, arra gondoltam, itt az ideje fürdeni, utána pedig letölteni egy magazint (még tizennégy perc), és kicsit a bloggal is foglalkozni.
Jöjjenek a titkos és kevésbé titkos részletek:
1. Nekem a gyümölcs még mindig nem magától értetődő dolog. Nagyra tudom értékelni, amikor van, és sokkal fontosabb lett, mint az édesség. Az egyik legjobb sztorim az volt, amikor a zöldségbolt tulajdonosa fél áron adott nekem egy általa választott, kilenc és fél kilós, tökéletes dinnyét, mert előtte többször előfordult, hogy azt mondták, menjek nyugodtan, de mire odaértem, elfogyott, és azt mondta, ő most ettől jobban érzi magát, és ragaszkodik hozzá, hogy így legyen. Mondtam, hogy rendben, legyen - a forróságban pedig csodálatos volt, hogy a hűtő két polcát egy-egy fél dinnye tölti ki, és bármikor rájuk járhatok. Az is rengeteg energiát adott, hogy volt itthon szilva.
2. Ezen a nyáron is szinte csak a Legnagyobb Funkmestert hallgatom. Az autóban kizárólag őt, szóval, aki velem utazik, kénytelen bekapcsolódni. Egyébként miért kéne mást hallgatni, amikor a legjobbat is lehet? 🙈 Nem tudom megunni, pedig az újabb korszakait nem is szeretem. Ez a dal is mekkora például; fuvolán nem más működik közre, mint Hubert Laws. (Van az a szint, ahol a vonósokat is elnézzük.)
3. Mivel védett építészeti érték, végigfotózták a házunkat kívül-belül, így kénytelen voltam egy jó hangulatú délutánra
megállni és megünnepelni,
hogy az a szomorú, elhanyagolt épület, amelyikbe négy és fél évvel ezelőtt beléptünk, most egészen máshogyan fest -- és funkcionál --, miközben azt remélem, hogy az eredeti szépségét (és 90%-ban az alaprajzi elosztását is) megőrizte. A fényképezést megelőző öt napban persze, folyamatosan rendet raktam, mint egy őrült, de két tanulsága volt, és emiatt élveztem: sokkal kevesebb ruhát szabad itt tárolnunk, illetve a dekorációt nem érdemes a fiókban tartani, hanem minél hamarabb meg kell találni a helyét.*
4. Még ezzel a hajrával sem sikerült tökéletes tisztaságot elérni: kimaradt a fürdő, a szerszámos újra kupis, az ablakok koszosak stb. Rengeteget kell takarítani, és nem vagyok ebben nagyon jó. Lazulni szeretnék, lehetőleg nagyon rendezett környezetben, viszont nem mindig én akarom ezt létrehozni. Korábban ígértem képet az előszoba sarkáról, most ilyen (még le akarom fújni más színűre a polc konzoljait és a polcot is, mielőtt rápakolok).
5. *A tanterem-szoba lett szerintem a legmenőbb, illetve a Vitorlást szokták dicsérni, hogy milyen tágas és kellemes. A Gerendás kissé komor; majd még gondolkodom, hogyan lehet autentikus és közben otthonosabb.
6. *A kis konyhába feltettem egy dísztányért és a lomis fogast. (A kánikulában ezer helyre felmászni és oldalról becsavarozni dolgokat: nem kellemes dolog, néha teljesen kicsináltam magam a nap végére.)
7. *H. szobájába felkerültek a fotók és a padláson talált egyszeregy.
8. *A Vitorlás szobába és az előszobába tök egyszerűen fel tudtuk akasztani a térképeket (alul-felül lécre tűzőgéppel rögzítve).
9. *A Vitorlás szobában végül a tengeri témájú képeket az ablakkeretbe tettem. Mindenki megkérdezi, hogy mik ezek, és mindenkinek elmondom, hogy olyan egy naptár lapjai, amit a Nyugati aluljárójában vettem 2014-ben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése