Írok majd a nyár fő témájáról, a tyúkól-projektről is, csak most megint összegyűlt annyi apróbb, egy-kétmondatnyi történetem, hogy jöjjenek ezek előbb. Annyit azért elmondok, hogy előre nem láttam, mekkora munka lesz a romos épület helyére felhúzni egy újat, pedig nem ez az első meló, amelyikben én vagyok a segédmunkás. Már most nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, hát még, ha teljesen készen lesz! Volt néhány nehéz nap, amikor fel lehetett volna adni, de nem így történt.
 |
| nem olyan fából faragtak engemet |
Amikor van egy kis idő, próbálom erősíteni a ház népi jellegét: ehhez használtam a néhai családtagunk, M. Róza faragta menyecskét és a picit (sem) sablonos üzenettel bíró porcelánszívet (csak el ne törjön, ugye).
 |
| heartbreak = universal |
Az elmúlt hetekben nagy kockapókerezések mentek esténként. Nekem való társasjáték, mert nem irtózatosan hosszú, és tudok benne nyerni néha. Nagyon ajánlom mindenkinek, a gyerekek is megszerették.
Csavarozgattam ezt-azt, például a kedvenc zománcozott tábláimat. A wc-ajtóra a "Széchenyi u. 59." került (tudom, nem kérdezte senki).
Mindig úgy gondoltam, hogy tőlem teljesen idegen a raklapbútor-őrület, de annyira, hogy nem is igen figyeltem oda, mi mindent lehet készíteni ezekből a szerintem csúnya, szőrös, ormótlan tákolmányokból. Erre most szereztem két iszonyú menő, kék színű darabot, számomra értelmezhetetlen feliratokkal, és nagyon úgy tűnik, hogy az eredeti cél, a bontott cserép tárolása helyett H. szobájába fogjuk betenni legalább az egyiket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése